Kétszáznál több olyan ex-libris tekinthető meg péntektől a brassói Szépművészeti Múzeumban, amely Constantin Brâncuși világhírű szobrászművész szellemiségét idézi meg egy 2016-ban indított és 2026-ban végződő nemzetközi művészeti projekt keretében. A kiállítás anyaga járt már Törökországban és Görögországban is, ahol a látogatók azt kérdezték a kurátoroktól: Brâncuși tényleg román volt?

A Cenk alatti város a tárlat tizenhatodik helyszíne, ahová a széles intézményi együttműködésben – Románia állandó UNESCO-bizottsága, a Kultúra és Nemzeti Identitás Minisztériuma, a Román Kulturális Intézet (ICR), a Képzőművészek Szövetsége (UAP) és az ország több képzőművészeti egyeteme szervezésében – létrehozott és utaztatott rézkarcokból álló gyűjtemény eljutott.

Radu Popica, a brassói Szépművészeti Múzeum ideiglenes igazgatója a pénteki tárlatnyitón elmondta: minden múzeum számára ünnep, amikor Brâncuși szellemisége előtt tiszteleghet egy ilyen mérvű kiállítással. Brassóban ilyen utoljára tíz éve volt, amikor a hírneves szobrászművész fotóit mutatta be a múzeum. Az ideiglenes intézményvezető azt is hozzátette: a gyűjtemény brassói tartózkodásának idején, március elejétől április végéig gyermekek számára „modellező műhelyt” szerveznek, amelyben Brâncuși művészetével ismerkedhetnek meg a kicsik.

A tárlatnyitón az is kiderült, a rézkarcok alkotói nem mind képzőművészek – grafikus-, szobrász-, vagy festőművészek –, vannak köztük egyetemi tanárok, zenészek, írók, de műgyűjtők is. Ezzel a nyitással a kiállítás kurátorai, Florin Stoiciu képzőművész, egyetemi tanár, Anastasia Stoiciu képzőművész, a Cotroceni Múzeum muzeográfusa, illetve Răzvan Caratănase grafikus azt szerette volna illusztrálni, hogy a kultúra minden területére hatással volt az, amit Brâncuși alkotott. A kurátori ismertetőkben az is elhangzott: az egyetlen világszerte híres román képzőművész életművét a nagyközönség elé akarták tárni ezekben a nem klasszikus értelemben vett – sokkal inkább virtuális könyvbe elképzelt – ex-librisekben, hiszen itthon nem ismerik eléggé, külföldön pedig azt kérdezték az ex-libris gyűjtemény bemutatásakor, hogy tényleg román származású-e a neves szobrász?

A brassói tárlatnyitón enyhén furának tűnhetett a látogató számára az, hogy a rézkarcokat nem a falra függesztették fel – vélhetően az alkotások nagy száma miatt –, hanem a földre helyezték elé, "cipőmagasságban", félig guggolva lehet ezeket megtekinteni és semmiféle tematikai csoportosítást sem lehetett tetten érni. A megnyitó után egy brassói képzőművész informális beszélgetésben úgy értékelte a Maszol kérdésére: a nemzetközi projekt ötlete jó, azonban a kurátori elképzeléssel lehet vitatkozni, hiszen az „udvarlós”, nagyközönség felé kacsintós megközelítés – miszerint a munkáknak nem a színvonalát, hanem a minél nagyobb számát, nemzetközi jellegét tekintették mérvadónak – nem szolgálja azt az alkotói igényességet, amely Brâncuși alkotásaira jellemző.  

A tárlat anyagát a projekt bonyolítói a párizsi Centre Pompidou-ba is eljuttatják majd, Brassóban április 28-ig lehet megtekinteni. A kiállítótér bejáratánál az alábbi kisfilm „üdvözli” a látogatót: