December 8. Csiky Gergely születésének 176. évfordulója. Az idei ünnepséget pénteken tartották: különböző tanulmányi vetélkedőket szerveztek az Arad megyei magyar általános iskolák, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és a debreceni Tóth Árpád Gimnázium diákjainak a részvételével, s átadták az aradi iskola idei Csiky-díjait. Tavaly hiánypótló monográfia jelent meg a magyar realista dráma megteremtőjének munkásságáról, amelynek szerzőjét, Földesdy Gabriella budapesti színháztörténészt kérdeztük Csiky Gergely műveinek jelentőségéről.

Régóta érlelődött a Csiky-mongráfia megírása?

Az elmúlt években rájöttem rá, hogy az egyik legjobb magyar színdarabíró, Csiky Gergely gyakorlatilag három színdarabjáról ismert a magyar közönség előtt. Próbáltam keresni szakirodalmat róla, de borzasztó kevés található. A leghosszabb monográfia 1955-ben jelent meg Hegedűs Géza tollából, és az a néhány tanulmány, ami emellett van róla, bizony elég kevés, hogy őt bemutassa. Ezért fogtam hozzá a kismonográfiának.

Kutatott Aradon is?

Kutatásokat nem végeztem itt, viszont nagyon jó kapcsolatom van az aradi Kölcsey Egyesülettel, és többször jártam is itt. Akkoriban tudatosodott bennem, hogy Pankotán született ugyan, de igazából aradinak vallotta magát. Elmentem, megnéztem a szülőházon az emléktábláját, tudtam, hogy itt működik a róla elnevezett gimnázium, és miután a Kölcsey Egyesület érdeklődött a téma iránt, elhatároztam, hogy őket is segítve, meg azért, hogy egy jól forgatható kézikönyv legyen, hozzáfogtam. Az Országos Széchenyi Könyvtárban olvastam azokat a műveit, amikhez nem lehet másutt hozzájutni. Néhány darabja megjelent ugyan több kiadásban is, de teljes Csiky-kiadás nincs. A 19. és 20. század fordulóján jelentek meg a művei, de ezeket csak a könyvtárban tudtam elolvasni.

Csiky Gergely teológiát végzett, pappá is szentelték, de aztán kilépett a klérusból és az irodalommal foglalkozott. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen köszönettel tartozunk ezért?

Igen, nagyon sokat köszönhetünk neki. Ő nem akart választani a papi hivatás és a drámaírás között, csakhogy, egy idő után a püspök, aki felszentelte, kötelezte, hogy válasszon, s ekkor Csiky a színház mellett döntött. Tulajdonképpen igen, a mi szerencsénkre, mert ez 1881-ben volt, és még tíz évet élt. Már addig is jócskán letett az asztalra, prózát és színdarabot is, de 1881 és 1891 között írta a többségét a színdaraboknak. Éjjel-nappal dolgozott, fantasztikus ember volt! Hatalmas érdeme, hogy ő teremtette meg a magyar realista drámát. Ez a Proletárok című darabja – most már Ingyenélők címen játsszák, mert ez jobban kifejezi a mondanivalóját –, ami az ő korában azért volt különös, mert a közönség olyan emberekkel találkozhatott a színpadon, akikkel a mindennapi életben is. Egy olyan realista környezetet teremtett, ami furcsa volt, hiszen a színház akkor még nem vallotta azt, hogy a mindennapi élet problémáit kell bevinni a színpadra. Csiky pedig azt mondta, hogy de igen, azokat a problémákat kell bevinni, amik körül vesznek bennünket. Aztán még jó néhány ilyen jellegű színdarabot írt, mint például a Buborékok – ez a másik nagyon híres műve –, vagy a Mukányi. A Divatkép című színdarabja az 1880-as évek társasági életét vitte színre, és a közönség annyira magára ismert a pletykákban, irigységben, ellenségeskedésben, hogy nem lehetett többször előadni. Egyetlen este ment ez a darab, s le kellett venni a műsorról, mert Csiky érezte, hogy a közönség megtorpant, annyira döbbenetes volt ez a szembetalálkozás, hogy úgy érezte, ebbe az irányba már nem mehet tovább.

Két társulat viseli Csiky Gergely nevét: a kaposvári és a temesvári magyar színház. Manapság mennyire játsszák a darabjait?

Szeretik a legismertebb műveit játszani. Műsoron tartják A nagymama című vígjátékát, ami szerintem érzelmi tekintetben a legjobb színdarabja, és játsszák a Buborékokat, ami egy nagyon jó társadalomkritika, s látni még az említett Proletárokat Ingyenélők címen. Ezenkívül időnként előfordul még a Mukányi című vígjáték. Erről a négyről beszélhetünk – a többi sehol! Nem nyúlnak hozzá, mert az általa írt harminckét-harminchárom színdarab jó része felett eltelt a idő, mind nyelvezetében, mind problematikájában. De szerintem egy kis dramaturgiai beavatkozással jó néhány darabját be lehetne mutatni színpadon.