December 6-án, a fény ünnepének nevezett hanuka negyedik napján nyitották meg a nagyváradi zsidóság emlékét őrző múzeumot.

Az egykori Teleki (ma Primăriei) utcában lévő ortodox zsinagógából kialakított múzeumban nemcsak az elhurcoltakra emlékeznek, nyoma van annak is, mivel járultak hozzá a zsidó családok Nagyvárad fejlődéséhez.

A megjelenteket, érdeklődőket, egyházi és világi méltóságokat Felix Koppelmann, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte, majd a négy hanukai gyertyát Shraya Kav rabbi, Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, Delorean Gyula alprefektus és Gheorghe Carp volt alpolgármester, kórházigazgató gyújtotta meg.

Az egykori ortodox zsinagóga felújítását abból a 130 ezer dollárból kezdték el, amit Marc Gitenstein volt amerikai nagykövet a műemléképület felújítására szánt tartalékalapból, az amerikai kongresszus jóváhagyásával juttatott Nagyváradnak, idézte fel Felix Koppelmann aki Ilie Bolojan polgármesternek is köszönetet mondott, az épület teljes felújítását és a múzeum kialakítását ugyanis az önkormányzat végezte el.

Aurel Vainernek, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének, üdvözletét és hanukai jókívánságait Ovidiu Bănescu alelnök tolmácsolta, majd Ilie Bolojan polgármester beszélt arról, hogy 1944-ban a város lakosságának harmadát hurcolták el. A múzeum nemcsak nekik állt emléket, hanem a zsidó közösség azon tagjainak is, akik – a magyarokhoz és a románokhoz hasonlóan – hozzájárultak a város jelenlegi képének kialakításához.

A beszédek sorát Angela Lupşea, a Nagyváradi Városi Múzeum vezetője zárta, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a múzeum koncepciójának kialakításában és annak berendezésben, valamint a Sonnenfeld- és Mózes-családoknak, akik családi tárgyaikkal is gyarapították a múzeum anyagát. Az is elhangzott, hogy továbbra is várják a tárgybeli felajánlásokat, hogy gyarapítsák a múzeum gyűjteményét.

A zsinagóga földszintjén a pannókon többek között a Sonnenfeld családról olvasható magyar és román nyelvű leírás, a tárlókban pedig többek között imakönyveket, kipákat, menórát, fényképeket, dokumentumokat láthatunk. A karzatra felvezető lépcső oldalán az auschwitzi haláltáborba vezető utakat rajzolták fel, a karzat jobb oldalán pedig a padlóra festett vonatsínt követve az egykori váradi gettólétbe nyerhetünk betekintést. Az egykori gettószabályzat, személyes tárgyak mellett leírásokat is találunk a pannókon. A karzat hátsó részén a falakat és a plafon egy részét az elhurcoltak nevei borítják, középen a Mózes-család tárlója, benne például a ma Izraelben élő Mózes Teréz váradi zsidóságról szóló, magyar és román nyelvű könyvei. A karzat bal oldalán a sarokba dobott bőröndökről talán nem véletlenül juthat eszünkbe Zsolt Béla Kilenc koffer című könyve, s kicsivel odébb Heyman Évának is emléket állítottak. A kifelé vezető lépcső két oldalán a semmibe tűnő alakok rajzai, a lépcsőkön kövek, melyek a zsidó hagyomány szerint az emlékezés jelképei...