Szoros küzdelem várható a lengyelországi elnökválasztások június elsejei második fordulójában, amelyben Rafal Trzaskowski, Varsó liberális polgármestere mérkőzik meg Karol Nawrocki konzervatív történésszel. A Trump-adminisztráció nyíltan kiállt a konzervatív jelölt mellett, pontosabban a Brüsszel által támogatott „woke” jelölt ellen, noha hasonló próbálkozása Németországban nem a legjobban sült el.

Két egymással párhuzamos belvárosi útvonalon, egymással ellentétes irányban vonultak fel Varsóban a kormánypártok és az ellenzék hívei vasárnap, egy héttel az elnökválasztások második fordulója előtt. A két menet vizuálisan is jól illusztrálta a lengyel társadalom megosztottságát. Míg az ellenzéki Jog és Igazságosság Párt (PiS) színeiben induló Karol Nawrocki támogatói kizárólag piros-fehér zászlókkal vonultak, a kormánykoalíciót képviselő Rafal Trzaskowski táborában a lengyel nemzeti jelkép mellett európai uniós és szivárványos zászlókat is lobogtattak.

Június elsején nemcsak két jelölt, hanem két világlátás mérkőzik meg. Az egyik oldalon az európai Lengyelország áll, a másikon a magukat hazafinak nevező konzervatív nacionalisták, akik „idegen érdekek” kiszolgálásával vádolják a regnáló kormánykoalíciót.

Donald Tusk 2023 őszén jobbközép és baloldali pártok széles koalíciója élén került hatalomra azzal az ígérettel, hogy visszafordítja a PiS-kormányzat nyolc éve alatt elfogadott mélyreható „reformokat”, amelyek az Európai Unió szerint aláásták a demokráciát, és erőteljesen korlátozták például a nők és a kisebbségek jogait.

Az egyik legmegosztóbb kérdés az abortusz kvázi tilalma.Tuskék egyik ígérete az volt, hogy engedélyezik a művi vetélést a terhesség 12-ik hetéig, illetve magzati rendellenességek esetén. Azonban a koalíciós pártok képtelenek voltak megállapodni egy mindenki számára elfogadható törvényszövegben, miközben azzal (is) érveltek, hogy az előző kormányzattól „megörökölt” államfő amúgy is megvétózna bármilyen enyhítést.

Megválasztása esetén Nawrocki visszautasítana minden olyan törvényjavaslatot, amely liberalizálná az abortuszhoz való jogot, akár magzati rendellenességek esetén is. Trzaskowski ezzel szemben harcolna a nők jogaiért, és támogatná „a középkori abortusztörvény” liberalizálását. A koalíciós jelölt ugyanakkor támogatja az azonos neműek házasságát, amit az ellenzék képviselője határozottan elutasít.

Nawrocki kijelentette: megválasztása esetén egyoldalúan felmondaná az uniós migrációs paktumot. Azt is mondta: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke csak azért nem sürgeti mostanában az uniós zöld megállapodás és a migrációs paktum lengyelországi végrehajtását, hogy ne tántorítsa el a lengyeleket a Trzaskowskira való szavazástól, azonban a koalíciós jelölt győzelme esetén több klímaügyi és migrációs intézkedés életbe fog lépni, „mint Romániában is a május 18-ai elnökválasztás eredményeképpen”.

Román-lengyel párhuzam

Az utalás Romániára nem volt véletlen. Az első forduló előtt a lengyel konzervatívok választási gyűlésén felszólalt George Simion, miután előzőleg a román szélsőjobboldali elnökjelölt mellett Bukarestben korteskedett Mateusz Morawiecki volt lengyel kormányfő, a PiS vezető politikusa. Trzaskowski múlt vasárnapi menetén aztán részt vett Nicusor Dan megválasztott román elnök. „Azért jöttem ma Varsóba, mert ugyanazokat az értékeket és prioritásokat osztjuk” – mondta beszédében az időközben beiktatott román elnök utalva arra, hogy Romániához hasonlóan Lengyelországban is az Európa-párti erők csapnak össze az „izolacionizmussal”.

Nawrocki visszautasítja ezt a keretezést. Szerinte a PiS csupán ellenáll az „európai szuperállam” létrehozását célzó erőfeszítéseknek, amit Tusk és Trzaskowski támogat, miközben átengedik a lengyel nemzeti szuverenitást Brüsszelnek, és aláássák az ország biztonsági kapcsolatát az Egyesült Államokkal. Trzaskowski szerint az EU-párti álláspont azt jelenti, hogy nő Lengyelország befolyása Brüsszelben, ennek köszönhetően pedig a lengyel biztonságra is több forrás jut. (Ezzel arra utalt, hogy a 2015-2023 közötti konzervatív kormányzás lépései miatt Brüsszel felfüggesztette a Lengyelországnak elkülönított uniós alapokat.) Lengyelország amúgy a GDP-je közel 5 százalékát költi védelemre, ami a legmagasabb szint a NATO-ban – nem számítva az Egyesült Államokat –, és mindkét jelölt egyetért az amerikai elnökkel az európai védelmi kiadások jelentős növelését illetően.

A román-lengyel párhuzam annyiban is érvényes, hogy az EU-párti jelölt indul hátrányból a második fordulóban. A május 18-i első kört a liberális jelölt nyerte ugyan 31 százalékkal, viszont a várakozásoknál jóval kisebb, kevesebb mint 2 százalékpontos előnnyel. Ráadásul kisebb sokkot okozott, hogy a szélsőjobboldali jelöltek együtt a voksok közel 21 százalékát gyűjtötték be. Velük együtt a radikális jobboldal együttes eredménye megközelíti az 53 százalékot.

A harmadikként befutó Slawomir Mentzen, a Konföderáció nevű szélsőjobboldali párt jelöltje egymaga 15 százalékot söpört be főként a 30 év alatti rendszerellenes szavazóktól. Mentzen múlt héten attól tette függővé a döntősök valamelyikének támogatását, hogy miként viszonyulnak az ő nyolcpontos programnyilatkozatához. Végül szerdán kijelentette: a választótábora biztosan nem szorul iránymutatásra, a lelkiismeretükre bízza a döntést, viszont hozzátette, hogy nem lát semmilyen okot arra, hogy „a baloldali programot képviselő” Trzaskowskira voksoljanak, aki „támogatja az Európai Unió irányvonalát” és „a szólásszabadság korlátozását”.

Trump is beszáll a ringbe

A washingtoni adminisztráció nyíltan támogatja az ellenzéki jelöltet, noha hasonló próbálkozásai korábban Németországban rosszul sültek el. Karol Nawrockit május elején fogadta a Fehér Házban Donald Trump, és pár nappal a második forduló előtt megrendezték a Konzervatív Politikai Akció (CPAC) első lengyelországi konferenciáját, lehetőséget adva a republikánusoknak, hogy a PiS jelöltje mellett korteskedjenek. A főszerep a bevándorlóellenes kirohanásairól ismert belbiztonsági miniszterre, Kristi Noemre hárult, aki felszólalásában olyan „igazi vezetőnek” nevezte a PiS jelöltjét, akinek irányításával Lengyelország „visszahódítja Európát a konzervatív értékek számára”. Ha a lengyelek olyan államfőt választanak, aki együttműködik Donald J. Trump elnökkel, akkor Lengyelországnak „lesz egy hatalmas szövetségese, aki segíti küzdelmét az értékeit nem osztó ellenségeivel” – mondta Noem megígérve egyúttal, hogy a lengyelek számíthatnak az amerikai katonai jelenlétre, illetve kiváló minőségű amerikai fegyverekre is.

Noha korábban a PiS és maga Nawrocki is hivatalosan kiállt a szomszédos Ukrajnának nyújtott katonai támogatás fenntartása mellett, újabban ellenzik Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, és szemet hunynak az amerikai elnök Oroszországgal kapcsolatos kétértelmű kijelentései felett. „Európának meg kell hallania, hogy az Európai Unió keleti szárnyát az Egyesült Államok támogatásával kell megerősíteni” – hangsúlyozta Mateusz Morawiecki, a 2023-ban leváltott PiS-kormány miniszterelnöke áttételesen bírálva utódját, aki az Egyesült Államok külpolitikai irányváltásának ellentételezéseként szorgalmazza az EU megerősítését.

A lengyelországi választások kimenetelét nagy érdeklődés övezi Kijevben, ugyanis negatívan befolyásolhatja az Európai Unión belül frissen létrejött brit-lengyel-francia-német szövetséget, és ezen keresztül megpecsételheti Ukrajna sorsát, amennyiben nem járnak sikerrel a Kremllel zajló tűzszüneti tárgyalások. A Biden-kormányzat által Ukrajnának elkülönített források lassan kiapadnak, Trump pedig semmiféle jelét nem adta, hogy szándékában állna újabb támogatási csomagot elfogadtatni a kongresszussal. Az amerikai elnök a minap „teljesen őrültnek” nevezte Vlagyimir Putyin orosz államfőt az ukrán civil lakosságot sújtó drón- és rakétatámadások miatt, de nem világos, hogy ez a washingtoni kormányzat Kijevvel szembeni attitűdjének változását vetíti-e előre vagy azt jelzi, hogy az Egyesült Államok feladja a béketeremtési próbálkozásait, amivel Trump szintén fenyegetett.

Ha az Egyesült Államok végérvényesen leállítja a fegyverszállításokat, Ukrajna egyetlen reménye az Európai Unió marad, a támogatások oroszlánrésze pedig a fent említett négy államra hárulna.

Andrzej Duda leköszönő államfő sikeresen bojkottálta a Tusk-kormány munkáját, fontos törvényeket vétózott meg, de akadályozta például új nagykövetek kinevezését is.

Egy újabb PiS-elnök a patthelyzet folytatódását és végső soron a koalíció végét is jelentheti, míg Trzaskowski győzelme felgyorsítaná a kulcsfontosságú reformok elfogadását. Mindenesetre Tusk azt nyilatkozta, hogy a második forduló eredményétől függetlenül újra akarja tárgyalni a koalíciós megállapodást, illetve átalakítja a kormányát, hogy karcsúbb és hatékonyabb legyen.