Számos európai kisebbség helyzete romlott az ukrajnai konfliktussal összefüggésben – hívja fel a figyelmet az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) újraválasztott elnöke. Vincze Loránt, európai parlamenti képviselő szerint az orosz invázió megerősített egy már létező szemléletet, ami a kisebbségi jogkövetelések elnémítását célozza.

Kézenfekvő, hogy most háború van, ezért ne foglalkozzunk a kisebbségi jogokkal, de ez pusztán ürügy – szögezte le a Maszol portálnak adott interjúban Vincze Loránt. A 36 európai ország 105 etnikai és nyelvi csoportját tömörítő FUEN harmadik és egyben utolsó mandátumát kezdő elnökét arról kérdeztük, hogyan befolyásolja a kisebbségi jogok érvényesítését Európában az ukrajnai konfliktus.

Idehaza már a háború első heteiben megjelentek olyan hangok, amelyek elvárásként fogalmazták meg a legnagyobb romániai kisebbséget képviselő Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szemben, hogy képviselje „Bukarest politikáját”, és tegyen le nemcsak az autonómia igényéről, hanem minden olyan politikáról is, amely a leghalványabban is emlékeztethet az orosz invázió ürügyéül szolgáló jogkövetelésre.

Kérdésünkre Vincze elmondta, a román sajtóban megnyilvánuló tendenciát érzékelte Washingtonban is, amikor a külügyminisztériumban találkozott amerikai tisztségviselőkkel. „Úgy álltak hozzá, hogy hát most az ukrajnai háború úgymond leköti a figyelmet, az erőforrásokat, és minden más téma mellékes, beleértve a kisebbségvédelmet, még Ukrajna viszonylatában is” – idézte fel. Hozzátette: ily módon az orosz invázió nyomán kialakult helyzet megerősített egy már létező szemléletet, ami azt mondja, hogy a kisebbségi témakör „az nemzeti kompetencia, az történelmi érzékenységeket hoz felszínre, és ezért óvatosnak kell lenni, lehetőleg nem szabad semmit sem lépni”.

Ez viszont azt jelenti, hogy a problémás kérdések sosem oldódnak meg, nem javul a helyzet a különböző társadalmakban. „Ezen a kihíváson csak úgy lehet átlépni, ha valamilyen módon európai standardok jönnek létre a kisebbségvédelemben, ami minden tagállam számára viszonyítási alap tud lenni. Én viszont úgy vélem, hogy ha háború van, vagy energiaválság vagy menekültválság, akkor is mindent el kell követni ahhoz, hogy a kisebbségvédelmi témákat se felejtsék el. Mert kevesen érzik, de azért van geopolitikai tétje is a kisebbségvédelmi témának. Az, hogy a közösségek jól érzik-e magukat a szülőföldön, hogy milyen a többség-kisebbség viszonya egy adott országban, hogy mennyire erősek a feszültségek. Ezt sokan tudják, de érdemes erről beszélni” – fejtegette az európai kisebbségi ernyőszervezet vezetője.

A politikus szerint még Ukrajna viszonylatában sem lehet csak a háború lezárására koncentrálni, „közben el kell hangoznia annak, hogy mégis melyek azok az elemek, amelyekből az ukrajnai békét fel kell építeni”, különösen, hogy Ukrajna európai uniós jelöltté vált, és a kisebbségi jogok félresöprése egyúttal a koppenhágai kritériumok zárójelbe tételét jelentené.

Oroszország ukrajnai inváziója óta számos európai országban megromlott a kisebbségek helyzete. Meglátása szerint a Lettországban és Észtországban élő orosz közösségek helyzete „a legélesebb”. Emlékeztetett, hogy Lettország úgy döntött, bezárja a következő két esztendőben az orosz iskolákat, megszűnik az orosz nyelvű oktatás alap- és középfokon. „Az állam arra hivatkozik, hogy meg kell akadályozni, hogy bekerüljön az iskolába az orosz propaganda. De azért az identitás védelme ennél jóval bonyolultabb. Az anyanyelvhez, az identitáshoz való jog az emberi jog kellene hogy legyen” – húzta alá a FUEN-elnök.

Lettországban az október 2-án rendezett lett parlamenti választást a Krisjanis Karins miniszterelnök vezette Új Egység párt nyerte, amely az elmúlt hét hónapban erőteljesen korlátozta az orosz nyelv használatát a nyilvánosságban. Az 57 éves amerikai és lett kettős állampolgár Karins az első lett kormányfő, aki kitölt egy teljes négyéves ciklust. A Reuters elemzése szerint a választásokon elért teljesítményéhez hozzájárult Moszkva-ellenes politikája is. Ez magába foglalta a behívó elől menekülő orosz állampolgárok beutazásának korlátozását, illetve az ország 1,9 milliós lakosságának mintegy negyedét kitevő oroszok nyelvi és oktatási jogainak korlátozását. Az „integrációnak” becézett asszimilációs politika célja Karins szerint „megbizonyosodni arról, hogy függetlenül az otthon beszélt nyelvtől a gyerek a nyelvünk és a kultúránk ismeretének minden előnyével nő fel”.

Romániában már az ukrajnai háborút megelőzően is romlott a magyarság helyzete. „Amióta az AUR szélsőséges párt bejutott a parlamentbe, érezzük, hogy a többi romániai politikai alakulat is igyekszik ennek valamilyen módon megfelelni” – mondta Vincze hozzátéve, hogy természetesen összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben vannak az ukrajnai nemzeti közösségek.

Az ukrajnai magyarság nagy része elhagyta Kárpátalját a háború kirobbanása után, az otthon maradtak mindennapjaira pedig rányomja a bélyegét a rendkívül erős belső migráció. Akik Kelet-Ukrajnából, a frontvonalból elmenekültek, és nem külföldre utaztak, azok jelentős részben Kárpátalján élnek, és ez óriási nyomást jelent az őshonos magyarság számára „akár lakhatási szempontból, akár a különböző erőforrásokhoz való hozzáférés szempontjából”. Ennél is rosszabb helyzetben vannak az ukrajnai görögök. Közismert, hogy az általuk alapított Mariupol városát ripityára lőtték az oroszok, és aki túlélte a többhónapos ostromot, az elmenekült. Az ukrajnai görög kisebbség gyakorlatilag megsemmisült, vezetőik a FUEN múlt heti berlini kongresszusára is Görögországból érkeztek, és elmondták, hogy gyakorlatilag a nullával egyenlő a visszatérés esélye az oroszok által elfoglalt városba.

„Ezért is mondom, hogy a kisebbségi kérdésekről beszélni kell. Most nem az a lényeg, hogy Ukrajnát kritizáljuk, amiért az elmúlt másfél évtizedben leépítette a kisebbségi jogokat – az alkotmánytól kezdve a tanügyi törvényen át a nyelvhasználati törvényig –, de fontos tisztázni, hogy melyek azok a kisebbségi standardok, amelyeknek meg kellene felelnie Ukrajnának a jövőben” – nyilatkozta Vincze Loránt hozzátéve, hogy a kijevi kormány maga is tudja, hogy tarthatatlan a helyzet, és a háború mellett „elkezdtek ezzel is foglalkozni”.