J. D. Vance reagált a magyar választási eredményekre: kiemelte, hogy bár szomorúnak tartja Orbán Viktor vereségét, az eredmény nem érte váratlanul. Az alelnök tisztázta – múlt heti budapesti látogatásának célja nem a kampány támogatása, hanem a szövetségesi hűség kinyilvánítása volt.

A Tisza Párt váratlan, elsöprő erejű térnyerése után a világsajtó már az Orbán-rendszer végéről cikkezett, a magyar közéletet mégis egy látványos hiányérzet foglalkoztatta a választás éjszakáján. Miközben a Bálna színpadán a miniszterelnök és Lázár János osztozott a reflektorfényen, mindenki ugyanazt kérdezte: hová tűnt Szijjártó Péter? 

A Fidesz-kampány örökmozgó arca, a diplomácia „utcai harcosa” feltűnő csendben maradt akkor, amikor a leginkább ott kellett volna lennie. A megoldás az lehet, hogy a kampány finisében Szijjártó Péter ellen olyan fegyvert vetettek be az Európai Unióból, amely ellen nem védett a kormányzati kommunikáció. A Szergej Lavrovval folytatott, lehallgatott és kiszivárogtatott telefonbeszélgetései nemcsak a külügyminiszter, de az egész kormány Oroszország-viszonyát voltak hivatottak lejáratni a célegyenesben.

A felvételek az tükrözték, hogy Szijjártó bajtársi szövetségest lát Lavrovban és a moszkvai körökben. A nyugati sajtó által lehozott „szivárogtatások” azt akarták bizonyítani, hogy ez a viszonyrendszer túlmutat a pragmatikus energiapolitika keretein. A beszélgetésekből egy olyan miniszter portréja rajzolódott ki, aki mindenáron meg akar felelni az orosz elvárásoknak, miközben lojalitása láthatóan közelebb van a Kremlhez, mint Brüsszelhez. Nyugaton főleg, de Magyarországon is, ez sok mindenkit meggyőzött.

A kiszivárogtatás ténye önmagában is felér egy hadüzenettel 

Egyértelmű, hogy Szijjártót külföldi titkosszolgálatok vették célba, a hanganyagok nyilvánosságra hozatala pedig egy tudatos politikai döntés eredménye volt. Ez az üzenet nemcsak Szijjártónak, hanem Orbán Viktornak is szólt: Európa türelme elfogyott. A diplomácia íratlan szabályai szerint az ilyen súlyos „szivárogtatásokra” csak akkor kerül sor, ha a színfalak mögötti figyelmeztetések és baráti intések már csődöt mondtak. Bár a külügyminiszter azzal védekezett, hogy privátban is csak azt mondta a moszkvai kollégájának, amit nyilvánosan. De, az oroszok által „dróton rángatott” szövetséges képe olyan imázs, amit sokan nem bocsájtanak meg Európában.

„Szijjártó és Lavrov beszélgetéseit már évekkel korábban rögzítették, de az, hogy kiszivárogtak, olyan politikai döntés következménye, amit csak akkor hoznak meg, amikor már a színfalak mögötti figyelmeztetések mit sem érnek. Márpedig az, hogy a helyzet idáig fajult, elsősorban az Orbán-kormány rossz helyzetfelismeréséből fakadt. Egyes kormányzati szereplők a háttérbeszélgetéseken azzal érveltek, Orbán abban bízott, hogy az amerikai elnök támogatásával a háta mögött nem kell igazodnia az európai csúcsvezetők elvárásaihoz” – véli Dezső András újságíró. 

Kapcsolódó

Szijjártó Péter: Ilyen durva külföldi titkosszolgálati beavatkozás soha nem volt a magyar választásba

A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a közelgő választás nem csak Magyarország, hanem Ukrajna számára is nemzeti sorskérdés.

kampány magyarországi választások Szijjártó Péter titkosszolgálat

A Lavrov-felvételek kiszivárogtatása ezek szerint nem a semmiből érkeztek. A magyar külügy ugyanis már hetekkel a botrány előtt egyértelmű jelzéseket kapott arról, hogy a szövetségesek türelme a végéhez ért. Március közepén maga Szijjártó Péter számolt be arról a brüsszeli Külügyek Tanácsa után, hogy szégyentelen fenyegetések érték Berlin részéről. „Én 11 és fél éve ülök itt ezeken a tárgyalásokon, és ilyet még nem tapasztaltam: egy nagyon durva, nyílt, szégyentelen fenyegetés a németek részéről. A németek világosan azzal fenyegettek meg minket, hogy nagyon durva, nagyon súlyos következményei lesznek annak, ha nem adjuk fel a nemzeti érdek képviseletét Ukrajnával kapcsolatban” – mondta az ülés után a miniszter. 

Bár közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a hangfelvételeket a német szolgálatok dobták volna be a nyilvánosságba, az összefüggés nehezen hagyható figyelmen kívül. Orbán Viktor taktikája, miszerint a Barátság kőolajvezeték állapotára hivatkozva akasztotta meg az Ukrajnának szánt uniós hitelt, Berlinben és a többi uniós fővárosban már nem pragmatizmusnak, hanem nyílt obstrukciónak minősült. A stratégiai kockázatokat vélhetően félreértékelték: a vezetés vagy a helyzet nemzetbiztonsági súlyát becsülte alá, vagy abban bízott, az idő nekik dolgozik az Unió átformálásában.

Elemzők szerint tévesnek bizonyult az a várakozás, miszerint a Trumppal ápolt barátságos viszony elegendő védelmet jelenthet az európai titkosszolgálatokkal szemben. Így, a Szijjártó-beszélgetések és az Orbán–Putyin-jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatala azt jelzi, hogy az európai diplomácia felhagyott a közvetett figyelmeztetésekkel. Diplomáciai források szerint a hangfelvételek kiszivárogtatása a legvégső lépésnek tekinthető, amely egyértelmű üzenet: a szövetségesek készek élesebb eszközökhöz nyúlni a kormányzati irányvonal ellen. Szakértők szerint a most megismert anyagok csupán a „jéghegy csúcsát” jelenthették. Valószínűsíthető, hogy a nyugati titkosszolgálatok további operatív információkkal is rendelkeznek, amelyeket politikai nyomásgyakorlásra használtak volna fel, amennyiben a Fidesz nyerte volna meg a választásokat.