Először fordul elő, hogy Franciaországban ilyen súlyos vádakkal állítanak bíróság elé egy vállalatot. A büntetőper tárgyalása pénteken ért véget, az ítélethirdetést 2026. áprilisára tűzték ki.

A Lafarge megsértette az európai szankciókat és támogatta a terrorizmust a 2011-ben kirobbant polgárháborúja idején azért, hogy fenntartsa a közel-keleti ország északi részén található üzemét. Ezt állítják legalábbis az ügyészek a feltételezett bűncselekmények elkövetésekor még önálló francia vállalatról.

A Lafarge időközben fuzionált a svájci Holcimmel, létrehozva a legnagyobb globális építőanyagipari cégcsoportot. Mivel az új vállalat dominálta volna a cement-, beton- és adalékanyag-piacot, a versenyjogi szabályok és a felek megállapodása alapján a Lafarge eladta romániai, németországi és angliai vállalatait, a Holcim pedig ugyanígy tett francia, magyar és szerb érdekeltségeivel. A cégcsoport jelenleg két cementgyárat és több kisebb üzemet működtet Romániában.

Az ügyészek szerint a Lafarge szíriai leányvállalata 2013–2014-ben összesen mintegy ötmillió eurót fizetett ki dzsihadista csoportoknak, köztük az Iszlám Államnak és az al-Kaidához szintén kötődő an-Núszra Frontnak. Cserébe a radikális iszlamisták megengedték a Lafarge dolgozóinak, ügyfeleinek és beszállítóinak, hogy áthaladjanak az ellenőrzőpontokon az általuk kontrollált területeken. Egy évtizeddel később a Núszra Front fontos szerepet játszott a szíriai diktátor elűzésében, immár Szíriai Felszabadítási Bizottság (Hajat Tahrír al-Sham, HTS) néven. Alapítója és vezetője, Abu Mohamed al-Goláni, polgári nevén Ahmed es-Saraa (vagy Ahmed as-Sár) jelenleg Szíria átmeneti elnöke.

A Lafarge és nyolc egykori vezetője ellen 2017-ben indított vizsgálatot a francia terrorellenes ügyészség. Egy párhuzamosan zajló amerikai eljárás során a Lafarge elismerte, hogy szíriai leányvállalata 6 millió dollárt fizetett az Iszlám Államnak és a Núszra Frontnak. Az ügyet peren kívül lezárták, miután a cégcsoport hajlandó volt 778 millió dollár értékű bírságot fizetni.

A franciaországi büntetőper tárgyalása november elején kezdődött. A Lafarge közleményében azt hangsúlyozta, hogy a „több mint egy évtizeddel ezelőtt történt” cselekedetek egyértelműen ellentétesek voltak a vállalat belső magatartási kódexével, a bíróság elé állított egykori vezetők közül pedig egy sem dolgozik már a cégnél vagy kapcsolódó szervezeteinél.

A Lafarge 2008-ban vásárolt meg 680 millió dollárért egy Észak-Szíriában található cementgyárat. Az üzem 2010-ben kezdte meg működését, alig néhány hónappal a rendszerellenes felkelés kitörése előtt. A gyár alkalmazottait egy közeli városban, Manbijban szállásolták el, az Eufrátesz másik partján. Hárommillió eurót a biztonságos áthaladás fejében fizettek ki, további 1,9 millió eurót pedig az Iszlám Államnak az ellenőrzése alatt álló bányákból származó nyersanyagért.

A legsúlyosabb büntetést a Lafarge egykori elnök-vezérigazgatójára kérte az ügyészség azzal érvelve, hogy „a lovas a hibás, ha a ló megbotlik”. Amennyiben bűnösnek találják, Bruno Lafont hat évet tölthet rácsok mögött.

Kapcsolódó

Lefizette az Iszlám Államot, gigabüntetést kapott az Erdélyben is aktív cementgyártó

A Lafarge 5 millió dollárt meghaladó összeget juttatott a veszélyes terrorszervezetnek.

Iszlám Állam cement építőipar Lafarge

Lafont védője záróbeszédében azzal érvelt – a Le Monde beszámolója szerint –, hogy manapság nincs helye a bírói gyakorlatban annak az „ősi erkölcsi és szimbolikus hagyománynak”, miszerint a kapitánynak a hajóval együtt kell elsüllyednie. Kiemelte, hogy a megvizsgált több százezer e-mail alapján nehéz megállapítani, ki miről tudott, és nem igazán van olyan belső dokumentum, amely bizonyítaná, hogy a szíriai fiókcég Lafont tudtával adott volna pénzt terroristáknak.

A kifizetéseket Christian Herrault hagyta jóvá, aki a Lafarge operatív igazgatóhelyetteseként Szíriáért felelt. Ő fenntartja, hogy folyamatosan tájékoztatta egykori főnökét, amit viszont Lafont tagad. Herrault védői azzal próbálták ellensúlyozni a védencük elleni bizonyítékhalmazt, hogy igyekeztek kizárni a szándékosságot. Azt állították: nem volt tudatában, hogy a fegyveres csoportoknak fizetett összegek terrorizmus finanszírozásának minősülnek. Ráadásul azt hitte: nemcsak a vállalat felsőbb vezetői, hanem a francia kormány is támogatja a döntéseit, hiszen annak idején beszámolt a szíriai lázadók zsarolásáról Eric Chevalliernek, Franciaország korabeli szíriai nagykövetének. Ügyvédje szerint a hírszerző szolgálatok is tudtak a terrorszervezetek zsarolásáról, de senki nem állította le.

A védők sem vitatják tényszerűen, hogy a kifizetéseket – Herrault felügyeletével – a szíriai cementgyár egykori igazgatója, Bruno Pescheux hagyta jóvá. Utóbbi ugyanakkor kifogásolta, hogy a mostani büntetőper egy olyan belső vizsgálatra épült, amelyet a LafargeHolcim megbízásából egy amerikai ügyvédi iroda készített, miután 2016-ban a Le Monde cikke nyomán kirobbant a botrány. A vizsgálat célja Pescheux szerint nem az igazság feltárása volt, hanem az, hogy a felelősséget néhány alsóbb szintű vezetőre szűkítse – éppen azokra, akik most a vádlottak padján ülnek. A későbbi igazságügyi nyomozás átvette ezt a torz fókuszt, és nem vizsgálta kellőképpen a felső vezetés szerepét – állította záróbeszédében az egykori igazgató ügyvédje.

A védelem szerint a bíróság hibát követ el, ha a mai, 2025‑ös tudással ítéli meg a 2013–2014‑es helyzetet. Akkor az Iszlám Állam még nem volt egyértelműen ismert terrorista szervezet, és a vádlottak – köztük Pescheux – nem tudhatták, hogy a fizetett „adók” terrorizmus‑finanszírozásnak számítanak. A korabeli sajtót fellapozva azonban már 2013 tavaszától bőven találni cikkeket az al-Kaida terrorszervezethez kötődő Iszlám Államról, amelynek átszivárgása Irakból arra kényszerítette a mérsékelt szíriai lázadókat, hogy két fronton harcoljanak, illetve erőforrásokat térítsenek el a Bassár el-Aszad elnök megbuktatását célzó erőfeszítéseiktől.