Megszólalt a héten a horvátországi Új Magyar Képes Újságban a nevét nem felfedő szerkesztője és beszámolt arról, hogy az elmúlt hétvégén ünnepélyes keretek között átadták a használatnak egy kis szerémségi magyar falu, Kórógy általános iskolájának tornatermét. Az ünnepélyen részt vett Tarr Zoltán magyar társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, valamint Kollai István határon túli magyarokért felelős helyettes államtitkár, valamint szinte a fél horvát kormány is, Andrej Plenković miniszterelnökkel az élen.

Az hogy a horvát és a magyar politikai elit ilyen jeles képviselői fontosnak tartották közösen felavatni ezt a kizárólag a horvát kormány támogatásával felépült létesítményt, meggyőzően bizonyította: a horvátországi magyar közösség továbbra is fontos híd szerepet tölt be Budapest és Zágráb között.

Tarr és Plenković megnyitó beszédei, akárcsak a többi ekkor felszólaló politikus köszöntői mind-mind a kisebbségi jogokról és az identitás megőrzéséről szóltak. Ugyanakkor arról is, milyen reményeket fűz a tíz éve kormányzó Plenković kabinetje a két ország kapcsolatainak következő fejezetéhez, amikor a partnere immár a TISZA-kormány.

Minden bizonnyal sokak számára meglepőnek tűnik az, hogy egy mindössze 510 lakosú horvátországi magyar település általános iskolája tornatermének használatba adása olyan különleges külsőségek közepette történik, hogy azon részt vesz az ország miniszterelnöke, az ő társaságában kormánya külügy-, védelmi-, kulturális-, oktatási- és agrárminisztere, az eseményt pedig megtiszteli jelenlétével egy szomszédos állam kabinetjének a művelődésért és társadalmi kapcsolatokért felelős minisztere, illetve e tárca határon túli magyarok ügyeiben illetékes helyettes államtitkára. Hogy ez megtörténhetett Kelet-Horvátországban, a Valkó folyó bal partján levő Kórógyon, július 3-án annak több oka is volt, melyek mindegyike kellő súllyal esett a latba, és amelyek ekképp összegezhetők:

Mindenekelőtt magyarázatot ad arra, amiért ilyen rangos közéleti személyiségek részvételével ment végbe ez a létesítmény-avatás az, hogy aznap délelőtt a horvát kormány kihelyezett ülést tartott a közeli Diakováron. Nyilván Jankovics Róbert HMDK elnök, horvátországi magyar kisebbségi parlamenti képviselő kitűnő kapcsolatainak köszönhetően jelent meg a zágrábi kormány ennyire erős küldöttséggel a szerémségi falucskában. Viszont ahhoz se fér kétség, hogy ezen túlmenően más nyomós indoka is volt ennek az imponálóan reprezentatív horvát jelenlétnek, nevezetesen a következő:

„A mintegy 2,5 millió euró értékű tornaterem teljes egészében a Horvát Köztársaság kormányának támogatásával épült meg. A beruházás a horvátországi magyar kisebbség és a magyarországi horvát kisebbség kölcsönös védelméről szóló kétoldalú megállapodás, valamint a horvát kormány 2024–2028-as, a magyar nemzeti közösséget támogató operatív programja keretében valósult meg.”

Az idézetem annak a tudósításnak a felvezetőjéből származik, melyet ezúttal kívánok bemutatni az olvasónak. E beszámolóban nagyon hamar rábukkanhatunk arra a közlésre is, amely viszont magyarázatot ad arra, aminek a jelentősége messze túlmutat azon a tényen, hogy az évtizedek óta várt beruházás megvalósulásával Vukovár-Szerém megye egyetlen magyar tannyelvű általános iskolája végre minden olyan infrastrukturális feltétellel rendelkezik, amely egy korszerű oktatási intézmény működéséhez szükséges. Ez pedig a következő:

„A tornaterem avatását megelőzően Andrej Plenković horvát miniszterelnök és a Tarr Zoltán miniszter vezette magyar küldöttség Jankovics Róbert parlamenti képviselővel, valamint a Vukovár-Szerém megyei magyar szervezetek vezetőivel egyeztetett több miniszter, miniszterelnök-helyettes és államtitkár jelenlétében a horvátországi magyar közösséget érintő kérdésekről, majd a megbeszélés résztvevői közösen vettek részt az ünnepélyes átadón.”

Az előbbiekben arról szóltam ennek az avatóünnepségnek a jelentősége mesze túlmutat azon, hogy ezzel az avatással egy horvátországi kis magyar közösségnek a régi álma teljesült. Hogy miért gondolom így, és miért hiszem azt, hogy ezzel a megközelítéssel minden bizonnyal mások így lesznek, ha megismerik, milyen üzenetértékű megszólalása volt a kórógyi rendezvény két kiemelt vendégének, a zágrábi kormányfőnek és a budapesti miniszternek:

Andrej Plenković köszöntőjében előbb azt hangsúlyozta, hogy a horvátországi magyarok és a magyarországi horvátok fontos összekötő kapcsot jelentenek a két ország és a két nép között, majd kiemelte, hogy kormánya tíz évvel ezelőtt stratégiai döntést hozott a nemzeti kisebbségek támogatásának megerősítéséről. Jogos büszkeséggel idézte fel ennek az évtizednek az eredményeit:

„Ennek érdekében mindenekelőtt erős politikai partnerséget alakítottunk ki parlamenti többségünkön és együttműködésünkön keresztül, amelyet külön operatív programokkal is megerősítettünk a nemzeti kisebbségek számára.

Ezek az operatív programok lehetővé tették például azt is, hogy a horvátországi magyar szervezetek biztos finanszírozást kapjanak működési költségeikre és tevékenységeikre. Hozzájárultak ahhoz is, hogy felújítsuk azokat a templomokat, amelyekbe a horvátországi magyarok rendszeresen járnak szertartásokra. Támogattuk a művelődési házak építését is – ezek közül néhányat már láthattunk, ma itt Kórógyon, korábban pedig például Laskón. Hozzájárultak nagy sportlétesítmények megépítéséhez is, mint amilyen a várdaróci stadion. És végső soron ezeknek a programoknak köszönhető ez a gyönyörű iskolai tornaterem is itt, Kórógyon” – nyomatékosította a horvát kormányfő.

Plenković miniszterelnök arra is kitért, hogy Horvátország továbbra is támogatja a nemzeti kisebbségeket identitásuk megőrzésében és fejlődésükben, és egyúttal megköszönte a magyar kormánynak a magyarországi horvát közösségnek nyújtott mindenkori támogatását: „Úgy gondoljuk, hogy ez rendkívül fontos, és meggyőződésem, hogy az elmúlt években ezen a területen olyan előrelépéseket tettünk, amelyek a horvát–magyar együttműködés egyik legsikeresebb részét jelentik” – mondta végül a horvát kormányfő.

Tarr Zoltán magyar miniszter a kórógyi tornaterem ünnepélyes átadásán, valamint közösségi oldalán közzétett bejegyzésében is nagyra értékelte a tornacsarnok megépítését és méltatta Jankovics Róbert HMDK elnök szerepét a beruházás megvalósításában, akinek közbenjárása ez ügyben kulcsfontosságú volt. Ezt követően gratulált a kórógyiaknak, amihez hozzátette: „azt hiszem, hogy sok nagyváros is megirigyelheti azt a csarnokot, ami itt épült a horvát kormány jóvoltából, de az itt élő emberek is, Jankovics Róbert elnök úr küzdelmének köszönhetően, hogy olyan körülmények között tanulhatnak, sportolhatnak, épülhetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy tényleg semmiben ne szenvedjenek hiányt azok, akik itt élnek…”

Arra is külön kitért ki, hogy a kórógyi tornaterem átadása jóval több egy beruházásnál, mert „egy élő, fejlődni akaró közösség jelenlétét és jövőbe vetett hitét is jelképezi, valamint azt, hogy az intézmények építésével valójában bizalom is épül.”  Végül kiemelte, a szerémségi magyarok kitartása és kulturális örökségének megőrzése, valamint a horvát kormány támogatása egyaránt azt mutatja: „a kórógyi közösségnek és a két ország közötti nemzetiségi együttműködésnek is biztos jövője van.”

Közbevetőleg indokolt szólnom arról, hogy a magyar kulturális tárca irányítója nem véletlenül hozta szóba a kórógyiak kitartását és ragaszkodását saját kulturális örökségük megőrzéséhez. Hadd áruljam el ennek bizonyítékaként azt, hogy miként alakult e falu és közösségének sorsa a Jugoszlávia felbomlását követő délszláv polgárháború során. Amikor 1991 júniusában a szomszédos falvakba telepített szerbek lőni kezdték a falut, majd kiűzték a kórógyiakat otthonaikból, ők nem széledtek szét. Az Antall-kormány a zánkai menekülttáborban helyezte el őket, hogy aztán 1998-ban visszatérjenek a kifosztott, lepusztított faluba. Mára – mint már említettem – a település körülbelül 500 lelket számol, és teljes felújításra került horvátországi és magyarországi forrásokból, s minden arra utal, hogy jövője biztosított.

Az ünnepségen Sesvećan Emma, a Kórógyi Általános Iskola igazgatója, Jankovics Róbert, a HMDK elnöke, valamint Ivan Bosančić, Vukovár-Szerém megye zsupánja (főispánja) is szólt az egybegyűltekhez.

A tudósítás utóbbinak a beszédéből idéz, amelyben azt hangsúlyozta a kormánymegbízott, hogy „minden beruházás politikai felelősségének mércéje az, hogy mennyire képes jobbá tenni az emberek életét.”  Kiemelte továbbá, hogy a Vukovár-Szerém megyében élő magyar közösség a térség szerves része, Tordinci járásban például ahol Kórógy is elhelyezkedik, a lakosság közel 20 százalékát teszi ki, és „aktívan alakítja a mindennapi életet”. Úgy fogalmazott, ez a beruházás bizonyítja: Vukovár-Szerém megye és Horvátország olyan térség, ahol érdemes élni és maradni, majd magyarul gratulált minden jelenlévőnek.

A rendezvényt a Kórógy Magyar Hagyományőrző Egyesület kultúrműsora tette még ünnepélyesebbé, majd Andrej Plenković horvát miniszterelnök, Tarr Zoltán magyar miniszter, Jankovics Róbert és Ivan Bosančić egy rövid kosárlabda mérkőzéssel nyitották meg hivatalosan is a tornacsarnokot. Az, hogy a politikusok azon nyomban ki is próbálták a kórógyi sportlétesítményt, utóbb nagy sajtókarriert is befutott. Kalapis Rókus, a Balk Magazin csípős iróniájáról közismert horvátországi tudósítója például a következőképpen nyugtázta ezt az intermezzót:

„Mindenesetre az urak nem hagyták ki a PR lehetőséget és így kvázi lejátszottak egy kettő a kettőre meccset (Plenković-Tarr, kontra Jankovics és Ivan Bosančić Vukovár-Szerém megye főispánja) ahol valahogy a horvát miniszterelnök szerzett győzelmet érő pontokat. Na, igen…”

A horvát miniszterelnök és a magyar tárcavezető azt is fontosnak tartotta, hogy ez alkalommal az Új Magyar Képes Újság hasábjain keresztül üzenjen a hetilap minden olvasójának is. A sokatmondó nyilatkozataik szöveghű idézését kötelességemnek érzem, tehát rögvest meg is teszem ezt:

Íme, mit kívánt elmondani ebben Andrej Plenković: 

 „Nagy öröm ma Kórógyon lenni, Vukovár-Szerém megyében, egy olyan településen, ahol valamivel több, mint ötszáz ember él, és ahol a lakosság több mint nyolcvan százaléka a magyar nemzeti közösséghez tartozik. Köszönetet mondok Jankovics képviselő úrnak és minden más kollégának, akik a Horvát Köztársaság kormányával partnerségben megvalósították ezt az iskolai tornaterem-projektet. Úgy gondolom, kiváló példa ez arra, hogyan gondoskodik a horvát állam a nemzeti kisebbségeiről, és arra is, hogy egy olyan helyen, ahol – mint máshol is – a népességfogyás problémája fennáll, ezzel a csarnokkal megteremtettük a feltételeket a fiatalok számára a közösségi életre, a sportra és más tevékenységekre, és bízunk abban is, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy sok család itt, Kórógyon maradjon.”

Tarr Zoltán pedig személyes hangot is megütve, ekképp osztotta meg kórógyi érzéseit és benyomásait: 

„Azt kell, mondjam, hogy már amikor a faluba beértünk, egyrészt épp azt beszéltük a kollégáimmal, hogy micsoda nyugalom, békesség, rendezettség van, másrészt azt, hogy a kultúrházba érkezve nagyon sok kedves emberrel találkoztunk, és nagy izgalom volt. Látszott, hogy mindenki készült, várta ezt a nyilván a közösség számára egy óriási lehetőséget és alkalmat. Tényleg azt gondolom, hogy az épületek önmagukban nem sokat érnek. Persze fontosak és kellenek, de ha nincs közösség, amely az épületet akarja, szereti és használja, akkor az önmagában nem oldja meg a problémát.

Ha van olyan probléma, amit az épület megold, akkor az egy jó dolog, és én annak örülök, hogy tényleg, ahogy hallottam, nagyon sokáig dolgoztak itt sokan azon, hogy ez az épület meglegyen, ez a csarnok létrejöjjön, és ennek az akaratnak a megvalósulása tulajdonképpen az, amit itt magunk körül látunk – egyébként fantasztikus és csodálatos. Annak örülök, és azt remélem, hogy a gyerekek is, már látom, hallom, hogy itt vannak, birtokba veszik, és ezt a közösséget erősíteni fogja ez az épület és mindaz, ami itt történik.”

Kapcsolódó

Tarr Zoltán a magyarságpolitika feladatáról

A miniszter szerint a magyarságpolitika egyik feladata, hogy megteremtse azt a környezetet, amelyben a határon túliak is bekapcsolódhatnak a magyar közéletbe.

határon túli magyarok Tarr Zoltán nemzetpolitika Vajdaság