A politikai bizonytalanság egyre látványosabb az Egyesült Királyságban, ahol a botrányoktól és gazdasági nehézségektől sújtott munkáspárti kormányfő jövője mind gyakrabban válik vita tárgyává.

Nem kezdődött túl jól az idei év Keir Starmer brit miniszterelnök számára. Elemzők és politikai szereplők egy része már a májusi önkormányzati és skóciai regionális választások idejére jósolja távozását. Starmer a közvélemény-kutatások szerint a modern brit történelem egyik legnépszerűtlenebb miniszterelnökévé vált, ami nemcsak a gazdasági helyzet romlásának, hanem számos vitatott politikai döntésének és megszegett választási ígéretének is következménye.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a bírálatok már nem csupán a jobboldali sajtóból érkeznek. A baloldali The Guardian egyik publicistája úgy fogalmazott: Starmer különleges képességgel rendelkezik arra, hogy minden politikai oldalon elidegenítse magától a támogatókat. A miniszterelnök egyre inkább elveszíti bázisát: a baloldali szavazók csalódottak a megszorítások és a szociális intézkedések hiánya miatt, a centrista választók a kormányzati teljesítményt tartják gyengének, míg a jobboldal felől sem sikerült új szavazókat megnyernie. Ennek következtében támogatottsága folyamatosan csökken. Egyes felmérések szerint még a rövid ideig hivatalban lévő Liz Trussnál is rosszabb a megítélése, míg az Ipsos adatai alapján 1977 óta nem volt ennyire alacsony elégedettségi mutatóval rendelkező brit kormányfő.

Bár népszerűsége januárban kismértékben javult, ez inkább a nemzetközi színtéren mutatott aktivitásának köszönhető. A müncheni biztonságpolitikai konferencián például határozott fellépést tanúsított védelmi és külpolitikai kérdésekben, és aktívan részt vett a nyugati országok koordinációjában. Bejelentette a brit védelmi kiadások növelését, valamint egy repülőgéphordozó flotta atlanti-óceáni telepítésének tervét is. Ezek a lépések azonban nem ellensúlyozzák a belpolitikai elégedetlenséget, amelyet a megszegett ígéretek és a gyenge gazdasági teljesítmény táplál.

Kapcsolódó

Protestpártból potenciális kormányváltó erő – Felforgatja a brit politikát a Reform UK

Egyre nagyobb nyomás alá helyezi a brit politikát évtizedek óta meghatározó két nagy pártot a Reform UK.

Egyesült Királyság reform Anglia Konzervatív Párt brit Munkáspárt

Keir Starmer és a Munkáspárt népszerűségét az is jelentősen erodálta, hogy a kormányt számos kritika érte a korábbi, muszlim „grooming bandák” (fiatalkorúakat behálózó és kizsákmányoló bűnbandák) ügyeinek kezelésével kapcsolatban. A közvélemény úgy érzi, hogy a felelősségre vonás és a nyilvános elszámoltatás nem volt elég következetes. A kormány migrációs politikája is a bírálatok kereszttüzébe került: a baloldali kabinetet azzal vádolják, hogy nem lép fel elég határozottan az illegálisan érkezők által elkövetett súlyos bűncselekmények esetében, ami tovább erősíti a társadalmi feszültségeket és a politikai elégedetlenséget.

A belpolitikai vita egyik legélesebb pontja a szólásszabadság kérdése lett. A hatóságok aránytalanul szigorúan lépnek fel a kormány migrációs politikáját kritizáló online megnyilvánulásokkal szemben, amelyeket fehérek fogalmaztak meg. A szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása sokak számára a Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszakait idézi fel. A Munkáspárt 2024-es elsöprő győzelme után a választók gazdasági fellendülést vártak, ehelyett azonban stagnáló növekedéssel és romló életszínvonallal szembesülnek.

A munkanélküliség ötéves csúcsra emelkedett

A brit GDP az utolsó negyedévben mindössze 0,1 százalékkal bővült, a reál GDP fejenkénti alakulása pedig két egymást követő negyedévben is negatív volt. A lakosság így alig érzékel gazdasági javulást, miközben a munkanélküliség ötéves csúcsra emelkedett, elérve az 5,2 százalékot. A kormány egyik legvitatottabb lépése a burkolt adóemelés volt: a személyi jövedelemadó-sávok befagyasztása miatt sokan automatikusan magasabb adókulcsba kerültek. Ez különösen azokat a rétegeket sújtotta, amelyek a Munkáspártot hatalomra segítették.

Starmer helyzetét az is nehezíti, hogy pártján belül is erősödnek a kritikus hangok. A skót Munkáspárt vezetője, Anas Sarwar nyíltan bírálta a miniszterelnököt, és a hibák sorozata miatt a távozását is felvetette. Az ellenzéki pártok közben különböző botrányokra hivatkozva követelik a lemondását, köztük olyan ügyekre, amelyek a kormányfő közvetlen környezetéhez kapcsolódnak. Mindez tovább erősíti azt az érzést, hogy a kormány elveszítette politikai kezdeményezőképességét.

Keir Starmer tehát egyelőre hivatalban maradhat, de politikai mozgástere látványosan beszűkült. A májusi választások kulcsfontosságúak lehetnek: ha a Munkáspárt komoly veszteségeket szenved, a párton belüli nyomás könnyen elérheti a kritikus szintet. A brit politikában nem ritkák a gyors vezetőváltások, és egyre több jel utal arra, hogy a miniszterelnöknek nemcsak az ellenzékkel, hanem saját táborával szemben is meg kell küzdenie pozíciója megtartásáért. A kérdés már nem csupán az, hogy meggyengült-e a hatalma, hanem az, meddig képes még a székében maradni.

A politikai térkép is gyorsan átalakul. A Konzervatív Párt gyengülése után nem a Munkáspárt erősödött meg, hanem a Nigel Farage vezette Reform UK. A jobboldali párt a bevándorlás kérdését állította politikája középpontjába, és egyre több választót szólít meg. A közvélemény-kutatások szerint a migráció mára a brit választók egyik legfontosabb problémájává vált, sokak számára még a gazdasági nehézségeknél is jelentősebb. Farage retorikája – amely szerint az országot a konzervatívok 14 év alatt, a Munkáspárt pedig 18 hónap alatt sodorta válságba – egyre fogékonyabb közönségre talál.

A brit politikai rendszer átalakulása új lehetőséget teremt Nigel Farage számára: a kétpártrendszer meggyengülésével a Reform UK egyre közelebb kerülhet az abszolút parlamenti többséghez a közvélemény-kutatások szerint. A brexit egyik legismertebb alakja, Nigel Farage hosszú ideje meghatározó szereplője a brit politikának, és bár pártja jelenleg még szerény parlamenti jelenléttel bír, a következő választáson komoly áttörésre készülhet. A legfrissebb felmérések alapján Farage ma az Egyesült Királyság egyik legnépszerűbb politikusa, ami jelentősen növeli esélyeit arra, hogy a brit politikai káosz végül a hatalom közelébe emelje.