Teljes békéről nincs szó, de a helyzet nem rosszabb most, mint az utóbbi évtizedekben általában: mindenki valamiféle kompromisszumos megoldásra vár – vázolta az utóbbi hónapokban robbanásközeli észak-koszovói helyzetet a Maszolnak nyilatkozó vajdasági újságíró annak kapcsán, hogy uniós nyomásra pozitív elmozdulás történt Szerbia és Koszovó viszonyában. Az egy tömbben élő koszovói szerbek autonómiát szeretnének.

Megegyezés született Alekszandar Vucsics szerb elnök és Albin Kurti koszovói miniszterelnök között a két ország közötti kapcsolatok helyreállítását célzó, európai uniós javaslatra született megállapodásról. Ezt Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője közölte az úgynevezett Belgrád–Pristina párbeszéd hétfő késő este befejeződött ülését követően.

A megállapodás egyebek mellett kimondja, hogy az emberek szabadon mozoghatnak a két ország között a kölcsönösen elismert útlevelük és rendszámuk használatával. A felek megállapodtak abban, hogy tartózkodnak minden olyan fellépéstől, mely a feszültségek kiújulásához vezethet, és megakaszthatja a tárgyalásokat.

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, de Belgrád továbbra is saját tartományának tartja a többségében albánok lakta déli területet. Az Európai Unió 27 tagországa közül öt – Románia, Szlovákia, Görögország, Ciprus és Spanyolország – szintén nem ismeri el Koszovó függetlenségét.

Koszovó északi részén az utóbbi hónapokban robbanásközeli  helyzet alakult ki. A helyi szerbek barikádállítással, a Koszovó és Szerbia közötti határátkelők felé vezető utak elzárásával tiltakoztak az ellen, hogy a koszovói rendőrség letartóztatott egy egykori koszovói szerb rendőrt, aki állításuk szerint terrortámadást tervezett a választási bizottság épületei ellen. Decemberben több szerb-koszovói határátkelőt lezártak, megzavarva ezzel a Nyugat-Európában dolgozó koszovóiak hazautazását az ünnepekre.

Tóth Péter, a vajdasági Magyar Szó napilap újságírója a hétfői megállapodással kapcsolatban megkeresésünkre azt mondta: várható volt, hogy valaminek el kell kezdődni, ezt jelezte az is, hogy egymásnak adták Belgrádban a kilincset amerikai és EU-s diplomaták. A felek is folyamatosan hangsúlyozták, hogy hajlandók tárgyalni, bár álláspontjaik merevsége miatt az előrelépés olykor kizártnak tűnt – tette hozzá. 

Azon kérdésünkre, hogy a mostani elmozdulásban mekkora szerepe volt az európai uniós nyomásnak, amiről Alekszandar Vucsics szerb elnök is beszélt egy interjúban, a kishegyesi újságíró tagadhatatlannak nevezte Brüsszel szerepét. „Állítólag azt mondták Vucsicsnak, kivonulnak a nyugati cégek, megszűnik a tőkebeáramlás, ha nem enged. Márpedig egy ilyen lépés súlyos gazdasági válságot idézne elő Szerbiában. Ennek volt a legnagyobb súlya: a munkahelyeket, a gazdasági növekedést, a megkezdett projektek féltésének” – fogalmazott Tóth Péter.

Mint mondta, ritkábban beszélnek a hatalmas országon belüli nyomásról. „Ellenzéki pártok máris szerveztek megmozdulásokat, Koszovó elismerését, illetve minden ahhoz vezető, vagy abba az irányba mutató gesztust elleneznek. Szerintük a nyugati diplomatákat el kellett volna utasítani, tárgyalni sem kellett volna velük” – vázolta a kiélezett szerb belpolitikai helyzetet a vajdasági újságíró.   

A Koszovó északi, szerbek lakta részén tapasztalható helyzettel kapcsolatban az Újvidéken szerkesztett Magyar Szó munkatársa elmondta: a szerbek kivonultak az intézményekből, lemondtak tisztségeikről, a rendőrök is felmondtak. „A helyzet ugyan nem jó, teljes békéről sem beszélhetünk, de nem rosszabb most, mint az utóbbi évtizedekben általában. A jelek szerint mindenki valamiféle kompromisszumos megoldásra vár” – számolt be.

Tóth Péter egy esetleges szerb önrendelkezésről szóló megállapodásra vonatkozó kérdésünkre úgy vélte, valamiféle jogokat biztosítani kell az ott élő szerbeknek. „Pristina tíz évvel ezelőtt aláírta, hogy megalakíthatják a Szerb Községek Közösségét, amit aztán azóta sem tett lehetővé. Valamiféle jogi alapokat viszont biztosítani kell. Némi elégtétel lehetne Belgrádnak, ha a szerb templomok, kolostorok, illetve a kulturális és nyelvi hagyaték megvédhető lenne a területi autonómia jogrendszerének eszközeivel, ezért követeli a Szerb Községek Közösségének megalakítását a szerb fél” – mondta a kishegyesi újságíró.

Van-e esély a közeljövőben arra, hogy Szerbia elismerje Koszovót? – kérdeztük beszélgetőpartnerünktől. Szerinte erre kicsi az esélye, a mostani  javaslatban sem szerepel ez a kérdés ilyen formában. Tóth Péter ugyanakkor úgy vélte, valamiféle „mesebeli” megoldás elképzelhető: a „hozott is ajándékot, meg nem is”, vagy „volt is rajta ruha, meg nem is” fordulatot követve sikerülhet majd olyan megoldást találni, ami a gyakorlatban működik, a folyamatok pedig a megbékélés irányába tolja el. „Vannak arra utaló jelek, hogy a Nyugat konkrétan, pénzzel is támogatná a felek konstruktív hozzáállását. Vucsics elnök például már kedden, a belgrádi központi vasúti pályaudvaron bejelentette, hogy Szerbia 600 millió eurós támogatást kapott a Belgrád–Nis-gyorsvasút egy részének megépítésére” – fogalmazott a vajdasági Magyar Szó újságírója.

Tóth Péter megjegyezte: a szerbek Koszovóra úgy tekintenek, mint nemzetük bölcsőjére, elvesztésére pedig hasonlóan, mint a magyarok Trianonra. A mintegy kétmilliós Koszovóban ugyanakkor a szerbek aránya ma már alig több mint öt százalék. A 2006-os koszovói népszámlálás adatai szerint 111 300 szerb nemzetiségű személy élt Koszovó területén. Az észak-koszovói térségben viszont az egy tömbben, öt községben élő szerb lakosság abszolút többséget alkot, 95 százalékos a részarányuk.