Pattanásig feszült helyzetben indulnak a kormányalakítási egyeztetések Izraelben. Az arab pártok készek kívülről támogatni az ellenzéki összefogást, amelynek élén a volt vezérkari főnök, Gadi Ejzenkot áll. A marokkói bevándorlók gyermekeként született tábornok biztonságpolitikai kérdésekben vérbeli héja, és a palesztin ügyben is kizárólag morális téren kínál alternatívát.

A Benjámin Netanjahu vezette Likud és az ultraortodox Shas párt tartózkodása ellenére az izraeli Központi Választási Bizottság (CEC) jóváhagyta az október 27-én tartott parlamenti választás hivatalos eredményeit. A panaszok felülvizsgálata után semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy sérült volna a voksolás tisztasága, így az eredményeket hivatalosan is benyújtják Jichák Hercog államelnöknek.

Ezzel elkezdődhetnek a hivatalos konzultációk az új kormányfő kijelölése érdekében. Az eljárás nagyon hasonlít a romániaihoz: a törvény értelmében az elnöknek konzultálnia kell a Kneszet frakcióival, mielőtt döntene arról, hogy kit bíz meg a kormányalakítással. Várhatóan annak a jelöltnek adja a mandátumot, akit a legtöbb megválasztott képviselő támogat.

A 120 tagú parlamentben sem a távozó miniszterelnök által képviselt tömb, sem a Gadi Ejzenkot vezette ellenzéki blokk nem rendelkezik egyértelmű többséggel. A jelenleg kormányzó jobboldali és vallásos szövetség 53 mandátumot szerzett – ebből 27-et maga a Likud –, így nem éri el a többséghez szükséges 61 helyet. Ejzenkotéknak 48 mandátumuk van, míg az arab pártok – a Közös Lista és a Ra'am – összesen 19 helyet szereztek.

A választások után Netanjahu csalással vádolta a rendkívüli mozgósítással történelmi eredményt elérő arab pártokat. Hat személyt letartóztattak szavazatvásárlás gyanújával, utólag azonban a bíróság valamennyit szabadlábra helyezte.

A Ra'am és a Közös Lista jelezte, hogy kész együttműködni az ellenzékkel Netanjahu eltávolítása érdekében. Yousef Jabareen, a Közös Lista vezetője egyértelművé tette, hogy nem lépnek be a kormányba, de kívülről támogatnák a parlamentben Ejzenkot kisebbségi kormányát.

Megfigyelők szerint az „ellopott választásról” szóló narratívákkal a Likud azt próbálta elérni, hogy az ellenzéki blokk számára vállalhatatlanná tegye az arab pártokkal való együttműködést. Az alternatíva az egységkormány lenne, élén Netanjahuval, a legtöbb mandátumot szerzett párt elnökével. A nyomás működhet, ugyanis ha nem sikerül a kormányalakítás, újabb választások jöhetnek.

Ejzenkot, a Jasár (magyarul: egyenes) párt vezetője azzal vádolta meg Netanjahut, hogy alá akarja ásni a választási eredményekbe vetett közbizalmat, egyúttal kijelentette, hogy az ellenzéki blokk vissza fogja vonni a „demokráciát fenyegető” törvényeket. Az arab pártokkal való együttműködésről egyelőre nem foglalt állást egyértelműen.

Az arab pártok bevonása körül nem alakult ki konszenzus az ellenzéken belül. Míg a baloldali Demokraták vezetője, Jáir Golán támogatja a partnerséget, addig a jobboldali Jiszráél Bitéjnut vezető Avigdor Liberman határozottan ellenzi azt.

Ha megkapja a kormányalakítási megbízást, majd a parlament többségének szavazatát, Izraelnek olyan miniszterelnöke lehet, aki sok tekintetben ellentéte a távozó kormányfőnek. Benjámin Netanjahu tehetős család sarjaként otthonosan mozog a jeruzsálemi elit köreiben. Ezzel szemben a marokkói zsidó bevándorlók fiaként született Ejzenkot vidéken, Tiberias városában nőtt fel. Olyan társadalmi csoportot képvisel, amely soha korábban nem adott miniszterelnököt a zsidó államnak, ahol a mai napig érzékeny kérdés a hagyományosan európai eredetű askenázi, illetve a közel-keleti és észak-afrikai gyökerű mizrahi zsidó közösségek közötti társadalmi és politikai egyenlőtlenség.

A mizrahi (keleti) zsidók hagyományosan a jobboldal és a Likud bázisához tartoztak, de kiábrándultak Netanjahuból. Bár ritkán említi a származását, elemzők szerint éppen ez adja a 66 éves Ejzenkot egyik fő vonzerejét. Miközben tavaly még tíz százalék alatt mérték a közvélemény-kutatások, az október 27-i választásokon már ő vezette a Netanjahu megbuktatását zászlajára tűző ellenzéki összefogást.

A politikában mindazonáltal újoncnak számít: 2022-ben lépett erre a pályára, miután közel négy évtizedet töltött az izraeli hadseregben. 2015 és 2019 között az Izraeli Védelmi Erők vezérkari főnöke volt, éppen Netanjahu miniszterelnöksége idején.

A Hamász 2023-as támadása után csatlakozott a háborús kabinethez, később azonban kilépett arra hivatkozva, hogy a kormány nem teljesítette a kitűzött célokat, és nincs világos koncepciója a háborút követő időszakra. Családja több tagját is elvesztette a gázai harcokban, köztük legkisebb fiát, a 25 éves Galt.

Politikusként élesen bírálta Netanjahu kormányzási stílusát és a háborúk kezelését, viszont a biztonság kérdésében maga is keményvonalas álláspontot képvisel. A nevéhez fűződik a Dahiyeh-doktrína, amelynek lényege az aránytalan erő alkalmazása a jövőbeli támadások elrettentése érdekében. Nevét a Dahiyeh nevű dél-bejrúti városrészről kapta, amely a libanoni Hezbollah fellegvárának számít. A 2006-os libanoni háború idején az izraeli hadsereg súlyos légicsapásokat mért erre a területre, jelentős károkat okozva a Hezbollah által használt polgári infrastruktúrában. Ejzenkot akkoriban az izraeli hadsereg északi parancsnokságát vezette. A doktrína rendkívül vitatott – elsősorban a nemzetközi humanitárius jog szempontjából –, ennek ellenére az izraeli stratégiai gondolkodás meghatározó elemévé vált. Ugyancsak Ejzenkothoz kötik a „háborúk közötti kampány” stratégiájának kidolgozását. Eszerint Izraelnek folyamatos, korlátozott intenzitású katonai és hírszerzési műveletekkel kell lassítania ellenfelei fegyverkezését és katonai megerősödését.

Kritikusai szerint számos biztonságpolitikai kérdésben nézetei közelebb állnak a Likudhoz és a vallásos jobboldalhoz, mint a baloldali ellenzékhez. Nem ideológiai ellenpólusa Netanjahunak, de alapvető szemléletbeli különbségek választják el őket. Ezt jól szemlélteti egy 2016-os epizód, amely az akkori vezérkari főnök és a miniszterelnök legjelentősebb politikai-erkölcsi konfliktusává terebélyesedett. Egy izraeli katona, Elor Azaria lelőtt egy már megsebesült palesztin támadót a megszállt Ciszjordániában. Míg a jobboldali politikusok egy része, köztük Benjamin Netanjahu az eljárás alá vont katona mellé állt, Ejzenkot támogatta az ügy kivizsgálását, valamint a bírósági eljárást. Utóbbi álláspontja szerint a hadsereg ereje nemcsak a fegyvereiben, hanem a fegyelmében és az etikai normák betartásában is rejlik.

Politikai karrierje kezdetén Ejzenkot az izraeli fősodortól radikálisan eltérő elképzelést vallott a palesztin kérdést illetően. A Maarivnak adott interjúban úgy vélte, hogy a palesztin területek megszállása hosszabb távon fenntarthatatlan, mivel az „egy állam, két nemzet” kialakulásához vezethet, ami „a cionista vízió végét”, vagyis Izrael állam zsidó karakterének megszűnését jelentené. Ebből kifolyólag nem támogatta Ciszjordánia és Gáza izraeli annektálását. A 2023. október 7-i események után változott az álláspontja – ahogy az izraeli zsidó közvélemény többségének is –, és a kétállami megoldást illuzórikusnak nevezte. Részletes alternatív rendezési tervet nem vázolt fel, de továbbra is ellenzi Ciszjordánia bekebelezését, bírálta az E1 térség beépítésére vonatkozó izraeli terveket – amelyek gyakorlatilag lehetetlenné tennék egy összefüggő palesztin állam létrejöttét –, és a palesztin civilekre támadó erőszakos telepesek akcióit „zsidó terrorizmusnak” nevezte. Nem vonulna ki a megszállt területekről, sőt a jelenlegi körülmények között szükségesnek tartja Izrael tartós biztonsági ellenőrzését Gázában és Ciszjordániában. A Netanjahu által képviselt jobboldallal ellentétben úgy látja, hogy a palesztin kérdés hosszú távon valamilyen politikai rendezést igényel, de ennek előfeltétele a biztonsági helyzet stabilizálása és a fegyveres szervezetek visszaszorítása.