Novemberben az interneten, ingyenesen is hozzáférhetővé teszik a díjnyertes NAZA című dokumentumfilmet, amely a gázai háborúban résztvevő izraeli hírszerzők és elitkatonák vallomásain keresztül mutatja be az automatizált célpontkijelölés hatását a civil veszteségekre. Romániában több nagy mozihálózat elutasította a film műsorra tűzését, Izraelben viszont az összes.

Ettől a héttől egyes romániai mozikban is vetítik a gázai háborúról készült izraeli dokumentumfilmet, amely szeptemberben, a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját. A NAZA című film középpontjában az áll, hogy az izraeli hadsereg miként alkalmazott mesterséges intelligenciára épülő rendszereket a gázai hadműveletek során a célpontok kiválasztására és a légicsapások megtervezésére.

A rendezők, Yuval Abraham és Rachel Szor, 24 izraeli hírszerző tiszt és katona vallomására építik fel a történetet. Valamennyien közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek a 2023. október 7-i Hamász-támadás után kezdődött gázai műveletek tervezéséről és végrehajtásáról. A beszélgetéseket éjszaka, tel-avivi háztetőkön rögzítették. A megszólalók biztonsági okokból csupán név nélkül vállalták a szereplést, arcuk nem látszik, hangjukat digitálisan eltorzították.

A NAZA cím a héber „Nezek Agavi” kifejezésből származik, ami járulékos veszteséget jelent. A katonai zsargonban a „naza” olyan civil áldozatokra utal, akiknek halálát a hadsereg elfogadhatónak tekinti egy-egy feltételezett Hamász-tag elleni támadás tervezésekor. A film egyik legvitatottabb állítása – amit a rendezők szerint több forrás is megerősített –, hogy a „nazák” száma szélsőséges esetben akár 500 is lehetett.

A dokumentumfilm központi témája a katonai döntéshozatal automatizálása. A Lavender nevű, mesterséges intelligencián alapuló rendszer a palesztin társadalom tömeges megfigyeléséből származó digitális adatok alapján rangsorolta és azonosította a potenciális célpontokat. A megszólaló katonák szerint a korábban emberi elemzést igénylő folyamatok jelentős részét algoritmusok vették át, ami nagyságrendekkel növelte a feldolgozható célpontok számát, miközben növelte a hibák lehetőségét. A potenciális célpontokat például a telefonhasználati minták alapján jelölték ki az algoritmusok.

A Lavenderről első alkalommal két éve, a +972 Magazine és a Local Call tényfeltáró cikkéből értesülhetett a közvélemény. A korabeli nyilatkozatok szerint a rendszer kezelői mindössze a „bélyegző” szerepét látták el, a gép döntéseinek elemzésére jellemzően 20 másodpercet fordítottak. Többnyire csak azt ellenőrizték, hogy a célpont férfi legyen, mielőtt engedélyezték a bombázást. A Lavender beüzemelésében részt vevők egyike elmondta, hogy a halállistára olyanok is felkerülhettek, akik pusztán névrokonságban álltak egy-egy ismert Hamász-harcossal.

A NAZA alkotói szerint a fő probléma nemcsak a hibaarány, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia lehetővé tette a célpontok ipari méretű gyártását.

A vallomások egyik legmegrázóbb része a „Hol van apa?” rendszer leírása. Az izraeli megfigyelési rendszerek kifejezetten arra vadásztak, hogy a feltételezett Hamász-tagok mikor térnek haza. A drónokat vagy rakétákat pedig akkor indították, amikor a célpont már biztosan családtagjai körében tartózkodott.

Több megszólaló is beszél arról, hogy a célpontok követése sok esetben távolról, monitorok előtt zajlott, a döntéshozatal és a végrehajtás közötti fizikai távolság pedig hozzájárult a célpontok dehumanizálásához.

A film közvetve arra a kérdésre is választ keres, hogyan változtatta meg a 2023. október 7-i Hamász-támadás traumája az izraeli társadalmat és a hadsereg működését. „Október 7-e után mindenki azt mondogatta, hogy nincsenek ártatlanok Gázában. Bármit teszünk velük, megérdemlik” – írta le az egyik nyilatkozó katona a palesztinokkal szembeni hangulatot.

A film vizuális világát meghatározza, hogy az interjúalanyok többnyire csak sziluettként láthatók a tel-avivi éjszakai panoráma előtt. Az interjúk alatt a kamerák rendszeresen átváltanak a környező tel-avivi lakásokra, ahol hétköznapi emberek tévéznek, olvasnak vagy sportolnak. Az izraeli közvélemény legnagyobb része az elmúlt három évben igyekezett kizárni a gázai háború borzalmait. A rendezők szerint a film célja „áttörni a hallgatás falát”, és a nyilvánosság elé tárni azokat a módszereket, amelyekkel a hadsereg a célpontokat azonosította és a járulékos veszteségeket kalkulálta Gázában. Ezért a héber nyelvű interjúkat nem szinkronizálták, a nemzetközi közönség számára pedig feliratozták. Mindazonáltal a film izraeli bemutatása elmarad, sajtóbeszámolók szerint ugyanis egyetlen mozi sem vállalta a vetítését.

Az izraeli hadsereg visszautasította a film állításait, és közölte, hogy az torz képet fest, miközben a hadsereg jelentős erőfeszítéseket tesz a civilek védelmére, és minden művelet jogi ellenőrzésen megy keresztül. A hadsereg szerint a célpontkijelölés során a nemzetközi jog előírásai alapján járnak el, és a civil veszteségek minimalizálására törekednek.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette egy olyan törvény előterjesztését, amely lehetővé tenné az állampolgárság megvonását a két izraeli rendezőtől. Yuval Abraham és Rachel Szor a New York Times podcastjában elmondta: halálos fenyegetéseket kaptak, ezért nem mernek hazatérni Izraelbe.

Romániában külön beszédtémát szolgáltatott a sajtóban, hogy több nagy mozihálózat nem tűzte műsorára a NAZÁ-t. A legnagyobb láncot működtető Cinema City azzal érvelt a Hotnewsnak küldött közleményében, hogy „semleges és apolitikus vállalat”, ezért nem kíván állást foglalni a filmben megjelenő politikai és társadalmi kérdésekben. A román portál megjegyzi, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint a Cinema City Romania SRL 90 százalékban a holland Cinema City Holding BV tulajdonában van, a fennmaradó 10 százalékos részvényarányt pedig a magyar I.T. Magyar Cinema KFT birtokolja. Mindkettőt izraeli vagyonkezelők irányítják.

A NAZA alkotói bejelentették, hogy a filmet a mozis forgalmazás lezárulta után – valamikor novemberben – ingyenesen hozzáférhetővé teszik az interneten.

Abraham és Szor nem ismeretlen a nemzetközi filmes szakmában. Két éve már előrukkoltak egy Oscar-díjjal jutalmazott dokumentumfilmmel. A két palesztin filmes, Basel Adra és Hamdan Ballal közreműködésével készült No Other Land (Nincs más föld) című alkotás a ciszjordániai telepeserőszakot és az izraeli hadsereg térségbeli tevékenységét mutatja be.