A brit királyi ügyészség (CPS) kénytelen volt ejteni a vádat két, Kínának információkat szállító állampolgár ellen, miután kiderült, hogy a kormány nem tekinti Kínát ellenségnek. Az ügy legújabb fordulataként fény derült arra is, hogy a vád összeomlása miatt lázongó konzervatívok felháborodása tettetett, ugyanis a mindent eldöntő bizonyíték történetesen a saját kormányuktól származik.

A kínai kémügyként ismerté vált dosszié egyik kulcsfontosságú tanúja eltávolította az „ellenség” kifejezést az ügyészeknek benyújtott tanúvallomás végleges szövegéből, mert az nem tükrözte az akkori konzervatív kormány Kína-politikáját, jelenti a BBC. A pénteken nyilvánosságra hozott információval a brit közvéleményt hetek óta foglalkoztató eset egyik kulcsfontosságú darabkája került a helyére.

Az ellenzéki Konzervatív Párt azóta nyomás alatt tartja a munkáspárti Keir Starmer kormányát, hogy szeptember közepén a királyi ügyészség ejtette a vádat az utóbbi évek leghangzatosabb kémperében.

A 30 éves Christopher Cash-t és a 33 éves Christopher Berryt 2023. március 13-án tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy Kína javára kémkedtek. Egy évvel később, 2024 áprilisában vádat is emeltek ellenük az 1911-es titoktörvény alapján. Az ügyészség szerint a parlamenti kutató Cash és a Kínában tanító Berry 2021 decembere és 2023 februárja között a brit állam biztonságát és érdekeit sértő információkat gyűjtött és adott át Kínának.

Az ügy óriási visszhangot keltett, ehhez képest valóságos derült égből villámcsapásként érte a közvéleményt, hogy idén szeptember 15-én – röviddel a per tárgyalásának tervezett megkezdése előtt – az ügyészség ejtette a vádakat, mégpedig arra hivatkozva, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok nem elégségesek a vádak fenntartásához.

Cash és Berry mindvégig tagadta a sérelmükre felhozott vádakat. Cash azzal védekezett, hogy nem adott ki semmiféle államtitkot, és a barátja kérésére összegyűjtött információk – például a brit parlament működéséről vagy a választások várható kimeneteléről – nyilvános információnak vagy véleménynek számítanak. Berry másfelől azt állította, hogy nem volt tudatában annak, hogy az információkat nem üzleti, hanem politikai célból kérte tőle egy kínai ügynök, akiről időközben kiderült, hogy a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztviselője.

Ezzel együtt a vád indulásból gyenge lábakon állt. Mint kiderült, Achilles sarka a sokak szerint elévült titoktörvény azon kitétele volt, miszerint az ügyészségnek bizonyítania kell, hogy az állítólagos kémek által kiszolgáltatott adatok „hasznosak voltak egy ellenség számára”. Mivel az ügyészség nem állapíthatja meg saját hatáskörben, hogy mely országok számítanak az Egyesült Királyság ellenségének, a kormányhoz fordult tisztázás végett.

Ezért aztán az ügy szeptember 15-i összeomlása után az ellenzék Keir Starmer kabinetjét tette felelőssé. A konzervatívok azonosították is az okot, amiért a munkáspárti miniszterelnök nem volt hajlandó leírni Kínát nemzetbiztonsági fenyegetésként: Pekinghez dörgölőzik a kereskedelmi kapcsolatok javításának reményében. Kemi Badenoch konzervatív pártelnök azzal is megvádolta a kormányt, hogy egy szeptember eleji titkos találkozón Jonathan Powell nemzetbiztonsági tanácsadó révén nyomást gyakorolt az ügyészségre a vádak ejtése érdekében.

Parlamenti vizsgálat indult, amelynek eredményeként múlt pénteken nyilvánosságra került a botrányban fordulatot hozó levél is. Ebben Jonathan Powell helyettese, Matthew Collins az illetékes parlamenti bizottság kérdéseire válaszolva közli, hogy ő volt az, akit a terrorelhárítási rendőrség felkért 2023 augusztusában, hogy tanúskodjon a kínai kémügyben, többek között a vádemeléshez szükséges „ellenség” követelmény alátámasztása érdekében. Collins elmondta, hogy külső büntetőjogi szakértők támogatásával kidolgoztak egy szövegtervezetet, amely a tanúvallomása alapjául szolgálhatott. Ebben még szerepelt az „ellenség” megfogalmazás Kínával kapcsolatban, viszont módosította a nyilatkozatot, hogy „az összhangban legyen az akkori kormányzat politikájával”. Collins elküldte a végleges változatot az akkori miniszterelnöknek, Rishi Sunaknak és különleges tanácsadóinak, majd közölte a nyomozókkal, hogy nem nevezheti Kínát ellenségnek, mivel az nem tükrözi a kormány álláspontját. Az ügyészeket 2023 decemberében, tehát még a vádemelés előtt tájékoztatták.

A Collins-levél nyilvánosságra hozatala után Keir Starmer szóvivője hangsúlyozta: az új bizonyítékok igazolják a kormány által következetesen képviselt álláspontot, miszerint nem történt politikai beavatkozás. Kemi Badenoch konzervatív vezető szerint viszont a lényeg az, hogy állítólagos kémeket egy konzervatív kormány idején megvádoltak, és egy munkáspárti kormány alatt elengedték őket.

A szintén ellenzéki Liberális Demokraták ezzel szemben úgy értékelték: lelepleződött a konzervatív vezetés „hamis felháborodása”, és sürgették Badenochot, hogy válaszoljon a kérdésekre, amelyeket „annyira szívesen feszegetett” az elmúlt hetekben.

A bűnbakkeresésben a fókusz most a konzervatívokra és az ügyészségre irányul, jegyzi meg a BBC. A CPS igazgatója, Stephen Parkinson a parlament nemzetbiztonsági bizottságában esedékes hétfői meghallgatása előtt terjedelmes levélben ecsetelte a Cash és Berry elleni vádemelés indokait, majd az ügy szerencsétlen végkifejletét. Kitért arra, hogy a két férfi leleplezése után született egy precedens értékű ítélet egy hasonló ügyben, amelyben több bolgár állampolgárt azzal vádoltak, hogy Oroszországnak kémkedtek. A brit fellebbviteli bíróság kimondta, hogy a titoktörvény értelmében nem akármilyen ország tekintendő ellenségnek, hanem csakis egy olyan állam, amely konkrétan veszélyt jelent az Egyesült Királyság nemzetbiztonságára.

A bolgár kémügy után az ügyészek tudták, hogy a vádlottak védői a tárgyalás során követelik majd annak bizonyítását, hogy az állítólagos kémcselekmények elkövetése idején, 2021-2023-ban az Egyesült Királyság nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintette Kínát. „Az egymást követő kormányok nem voltak hajlandók így kategorizálni (Kínát)” – írja Parkinson, akinek levele ugyanakkor nem ad magyarázatot arra, hogy az adott körülmények között – ismerve a korabeli kormány álláspontját Kína kapcsán – miért emelt mégis vádat Cash és Berry ellen.