Ezrek köszöntötték a nyári napfordulót a Stonehenge ősi kövei között
Több ezren nézték a napfelkeltét Stonehenge felett szombaton, hogy megünnepeljék a nyári napfordulót, amely a tavasz végét jelzi az Egyesült Királyságban. A déli Wiltshire megyében található neolitikus emlékműnél összegyűlt tömeg az év leghosszabb napját ünnepelte. A helyi meteorológiai szolgálat szerint Salisburyben és London nagy részén reggel 5 órára – helyi idő szerint – a hőmérséklet elérte a 18 Celsius-fokot. Anglia valamennyi régiójára továbbra is sárga hőségriasztás van érvényben a hétvégére.
A Stonehenge-i napforduló azon ritka alkalmak közé tartozik, amikor a látogatókat az UNESCO világörökségi helyszínén a kövek közelébe engedik. Az eseményt megelőzően Stonehenge és Wiltshire rendőrsége figyelmeztetést tett közzé a közösségi médiában, tekintettel a megnövekvő forgalomra és a gyalogosok nagy tömegére.
A nyári napforduló akkor következik be, amikor a Föld egyik pólusa a leginkább a Nap felé billen, és a Nap eléri legmagasabb pontját az égbolton, így biztosítva az év leghosszabb nappali fényes időszakát.
A nyári napforduló idején a Nap a Heel Stone – a kőkör ősi bejárata – mögött kel fel, és sugarai az emlékmű közepére irányulnak. Úgy tartják, hogy a napfordulót évezredek óta ünneplik Stonehenge-ben.
Jennifer Wexler, az English Heritage – a brit örökségvédelmi szervezet – történeti kurátora elmondta, hogy az emberek évezredek óta ünneplik a napfordulót a köveknél. Hangsúlyozta: „A napforduló a Stonehenge-nél az egyik legkülönlegesebb pillanat. Ez az év leghosszabb napja, de egyben az az időpont is, amikor a Nap a legmagasabbra emelkedik az égen.
A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 km-re északra. Több szakaszban építették, körülbelül i. e. 3100-tól kezdve i. e. 1600-ig. A komplexumot legalább a bronzkorig használták, majd elhagyták. A szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek. Az öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult egyik álláspont szerint olyan emlékmű is, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel. / Wikipédia
CSAK SAJÁT