Az oroszok állítólagos katasztrofális harctéri teljesítménye minden bizonnyal nem tükrözi a valóságot. Ez részben az invázió kezdeti veszteségeinek emléke, részben az ukrán háborús propaganda terméke. Ez magyarázza, hogy az ukránok „nagy tavaszi ellentámadása” késve és a vártnál sokkal kisebb intenzitással indult meg.

Sokakat meglepett Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója, amikor a minap egy Twitter-posztban tartotta fontosnak tisztázni, hogy az ukrán offenzíva máris folyamatban van. Pár nappal korábban ugyanis szintén ő nyilatkozott arról, hogy a mindenki által várt „nagy tavaszi offenzíva” hamarosan elkezdődhet. Ha feltételezzük, hogy a kijevi hivatalosság mindkét alkalommal igazat mondott, akkor az ukrán ellentámadás valamikor május 17. után indulhatott – vagyis a svájci lapnak adott interjú megjelenése után –, jóformán észrevétlenül.

Podoljak leszögezte ugyan, hogy az offenzíva „nem egyetlen esemény" – tehát ne számítson senki valamiféle hivatalos megnyitóra –, viszont a különbség a mostani ellentámadás és a tavaly őszi ukrán offenzíva között szembetűnő. Ennek okaira világít rá a védelmi tanulmányok londoni intézete, a RUSI (Royal United Services Institute) tanulmánya. Legfontosabb következtetés: az oroszok tanultak az invázió kezdeti szakaszaiban elkövetett hibáikból, és távolról sem nyújtanak már annyira nevetségesen siralmas teljesítményt, ahogyan azt gondolhatnánk a nemzetközi sajtót olvasva. Az orosz erők taktikája az ukrán konfliktusban átalakult, és ez óriási leküzdendő kihívást jelent az ukrán hadsereg számára – írják.

Sok áldozat, egyenlőtlen eloszlás

Az utóbbi hónapokban – főleg Bahmut elhúzódó ostroma kapcsán – az ukrán és a nyugati sajtó célkeresztjében az „orosz húsdaráló” állt. Sokan vontak párhuzamot a világtörténelem talán legvéresebb csatájával, Sztálingráddal, és megállapították, hogy az orosz hadvezetési stílus közel egy évszázad elteltével sem változott. A RUSI ezzel ellentétes következtetésre jut. A Húsdaráló: Orosz taktika Ukrajna megszállásának második évében címmel közreadott elemzés rámutat, hogy a 2022. tavaszi jelentős veszteségek után az orosz hadvezetés levonta a tanulságokat az ukrajnai háború kudarcaiból. Az eredmény egy jobban szervezett és irányított, illetve alkalmazkodóképesebb haderő, amelynek főleg a védelmi képességei kiválóak.

A RUSI két elemzője – nem utolsó sorban többszöri ukrajnai helyszíni látogatás alapján – megállapítja, hogy az oroszok „tanulása” a legalapvetőbb, taktikai szinten javult. Például felhagytak azzal, hogy megpróbáljanak komplett zászlóaljakat felvonultatni. Helyette kisebb „feláldozható” csoportokat küldenek előre – börtönökből toborzott, gyakran bekábítószerezett Wagner-zsoldosokat –, akik elesnek ugyan, de közben felfedik az ukrán lőállásokat. Ezeket aztán speciális gyalogsági egységekkel támadják páncélosok, gránátvetők és tüzérség támogatásával. Amikor pedig az oroszok elfoglalnak egy pontot, azt képesek nagyon gyorsan – többnyire fél nap alatt – megerősíteni.

Kiváló hadi mérnökök

Ha az orosz hadsereg legnagyobb gyengesége az alacsony morál – mert gyenge egységkohézióhoz és az egységek közötti rossz együttműködéshez vezet –, az egyik legnagyobb ereje a hadi mérnöki gárdája. Az orosz mérnökök összetett akadályrendszereket és tereperődítményeket építettek ki a fronton, kibetonozott árkokkal és parancsnoki bunkerekkel, valamint komplex aknamezőkkel. A brit elemzők hangsúlyozzák, hogy az orosz – páncéltörő és gyalogsági – aknák telepítése kiterjedt, ráadásul az utóbbiakat gyakran többszörös indítómechanizmussal látták el, ami komoly taktikai kihívást jelent majd az ukrán támadók számára.

Változás az is, hogy a páncélosokat ritkán használják áttörési kísérletekre, ehelyett a szerepük tűztámogatást nyújtani az ukrán állásokat támadó gyalogságnak. Ebben meglehetősen hatékonyak a régebbi szovjet típusok is, annak ellenére, hogy amikor a hadszíntéren elkezdtek felbukkanni a múlt század hatvanas éveiben gyártott T55-ös tankok, a nemzetközi sajtó kinevette az oroszokat – mutat rá a jelentés.

Oroszország elkezdte hővédelemmel ellátni a páncélosait, és számos egyéb technika és eljárás alkalmazásával jelentősen csökkentette a harckocsik észlelhetőségét. Ez egyértelműen válasz arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a háború kezdeti szakaszában elárasztotta Ukrajnát különféle vállról indítható páncéltörő rakétákkal – a módosítások csökkentik a találatok valószínűségét.

Az orosz tüzérség kevesebb muníciót használ újabban, viszont nőtt a hatékonysága többek között a felderítő drónok jobb felhasználása eredményeként. Másfelől Oroszország eléggé hatékonyan védi ki a z ukrán drónokat elektronikus hadviselési (EW) eszközökkel. Az elemzés szerint a front nagyjából minden 10 kilométeres szakaszára egy-egy nagy drónelhárító rendszert telepítettek. Az ukránok havonta mintegy tízezer drónt veszítenek el, aminek körülbelül a felét az EW-k miatt.

A parancsnoki állások jobban védettek: a frontvonaltól hátrébb vonták őket – a HIMARS típusú rakétatüzérségi eszközök hatótávolságán kívülre –, és rácsatlakoztatták az ukrán vezetékes telefonhálózatra. Ugyanakkor az elfoglalt területekre telepített légvédelmi eszközök integrálásával lehetővé vált a HIMARS-rakéták jelentős részének az elfogása.

A Jack Watling és Nick Reynolds által jegyzett tanulmány szerint a változások többnyire a taktikai szintre korlátozódnak – az egységek közötti együttműködés továbbra is nehézkes –, és az orosz haderő továbbra sem kellően dinamikus. Ez azt jelenti, hogy az ukránoknak esélyük van az áttörésre, ha képesek megzavarni a statikus orosz védelmet. A tanulmány szerint nyilvánvaló, hogy az orosz hadsereg intézményként továbbra sem képes előrelátni új fenyegetéseket. Példaként említik, hogy miközben a légvédelem egy idő után növekvő jártasságot mutat a különféle új fenyegetésekkel szemben, valahányszor az ukránok változtatnak – új csapásmérő eszköz vagy taktika bevezetésével –, az rendszerint felfordulást és baráti tüzet okoz az orosz oldalon.

A jelentés rámutat: noha az ukrán légvédelem eddig elriasztotta az orosz légierőt, az továbbra is hatalmas flottával és tűzerővel rendelkezik, és továbbra is fenyegetést jelent Ukrajna számára. Ha alkalomadtán Moszkvában úgy döntenek, hogy mégis bevetik a hatalmas és gyors vadászbombázó flottát, az óriási károkat okozhat, még ha nagy áldozatok árán is.

„TikTok-propaganda”

Pár napja a híres-hírhedt Azov ezred parancsnoka, Andri Biletsky a The New York Times-nak nyilatkozva egyszerű félretájékoztatásnak minősítette, hogy az oroszok felszerelése szegényes. „Ez inkább TikTok-propaganda, semmint valóság” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy szerinte az ellenség igenis jól el van látva gyalogsági eszközökkel, „jó páncélosokkal” és kiváló drónokkal.