Az uniós adatvédelmi rendelet (GDPR) előírásai a keresztelési anyakönyvi bejegyzésre is kiterjednek, ezért az egyházaknak kell megindokolniuk, miért őrzik tovább azoknak a személyes adatait, akik már nem kívánnak az adott vallási közösséghez tartozni. Ezt az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka állapította meg egy belga ügyben készített indítványában.

Az ügy alapja a belga J.M. panasza. A férfit 1955. június 26-án, gyermekkorában keresztelték meg a genti Bijloke plébániatemplomban. Amikor 2021-ben elhagyta az egyházat, élni kívánt a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez („elfeledtetéshez”) való jogával, azonban a genti egyházmegye a kilépése tényét úgy rögzítette, hogy áthúzta az anyakönyvben a megkeresztelését igazoló bejegyzést, miközben az adatok továbbra is olvashatók maradtak. J.M. kérésére a belga adatvédelmi hatóság elrendelte az adatok tényleges törlését, amit az egyházmegye bíróságon támadott meg. Azzal érveltek, hogy az egyháznak joga van az anyakönyvi adatok megőrzéséhez az intézményi autonómiája és a vallásszabadság alapján. Mivel az ügy alapját egy uniós jogszabály értelmezése jelenti, a brüsszeli fellebbviteli bíróság az EU luxemburgi bíróságához (EUB) fordult.

Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a tagállami bíróságok az Európai Unió Bíróságához fordulhatnak, ha egy folyó ügyben kérdés merül fel az uniós jog értelmezésével vagy egy uniós jogszabály érvényességével kapcsolatban. Az uniós bíróság ilyenkor nem magáról a jogvitáról dönt, hanem csupán értelmezi az uniós jogot, az így kapott iránymutatás alapján pedig a nemzeti bíróság hozza meg a végső ítéletet. Az eljárás célja, hogy az uniós jogot valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák. Az EUB elé kerülő ügyekben egy független jogi szakvéleményt készít egy főtanácsnok. Az ő feladata nem a döntéshozatal, hanem az, hogy részletesen elemezze az ügy jogi kérdéseit, és javaslatot tegyen a bíráknak arra, hogyan értelmezzék az uniós jogot.

Ebben az ügyben Laila Medina főtanácsnok az „adjátok meg a császárnak, ami császáré, és Istennek, ami az Istené” evangéliumi idézettel indítja expozéját. Hosszan taglalja, hogy az egyházak vallási önállósága fontos alapjog, de hozzáteszi, hogy ez önmagában nem jelenti azt, hogy az egyházak mentesülnének az uniós jog rájuk alkalmazandó rendelkezéseinek betartása alól.

Érvelése szerint a keresztelési anyakönyv olyan adatállománynak – „strukturált személyesadat-nyilvántartásnak” – minősül, amelyben könnyen visszakereshetők az egyes személyekre vonatkozó érzékeny adatok, köztük a vallási meggyőződésre utaló információk, ezért a keresztelési anyakönyvekben szereplő adatok a GDPR védelme alatt állhatnak.

Ugyanakkor nem következik automatikusan a GDPR-rendeletből, hogy minden törlési kérelmet teljesíteni kell. Az egyház elutasíthatja az erre vonatkozó kérést, ha fel tud mutatni olyan jogos érdeket – „kényszerítő erejű jogos okot” a rendelet megfogalmazása szerint –, amely indokolja az adatok további megőrzését, és elsőbbséget élvez az érintett jogaival szemben. Ilyen lehet például a szentségek szabályos kiszolgáltatásának biztosítása, például annak érdekében, hogy ugyanazt a személyt ne kereszteljék meg ismét. Minden esetben a tagországok bíróságainak kell mérlegelniük, hogy miként egyeztethető össze az egyén adatvédelmi és vallásszabadsághoz kapcsolódó önrendelkezési joga az egyházak intézményi autonómiájával.

Az indítvány külön foglalkozik azzal, hogy a keresztelés ténye egyszerre tekinthető vallási eseménynek és történeti ténynek. Az archiválás – amennyiben közérdek fűződik hozzá – vagy a történeti kutatás jogalapot teremthet az adatok megőrzésére, de csak akkor, ha teljesülnek a GDPR által előírt garanciák és az adattakarékosság követelménye. (Eszerint egy szervezet csak annyi személyes adatot kezelhet, amennyi az adott cél eléréséhez valóban szükséges.)

Amennyiben az adatkezelés további fenntartása nem igazolható, az adatok olvasható formában való meghagyása nem tekinthető törlésnek a főtanácsnok szerint. Ilyen esetben az azonosításra alkalmas adatokat olvashatatlanná kell tenni. A keresztelés ténye – mint egy meghatározott helyen és időben történt esemény – megőrizhető, de csak akkor, ha már nem kapcsolható az érintett személyhez.

Az ügy mérföldkő lehet az egyházak önállóságának és intézményi vallásszabadságának uniós értelmezésében. Az indítvány lényege, hogy az egyházaknak ugyanúgy igazolniuk kell az adatkezelés jogszerűségét és szükségességét, mint bármely más adatkezelőnek.

Piotr Kroczek, a krakkói II. János Pál Pápai Egyetem kánonjog-professzora szerint a főtanácsnoki indítvány nem alkalmazható egységesen Európában. A GDPR egyik rendelkezése tudniillik lehetővé teszi bizonyos feltételek mellett, hogy azok az egyházak és vallási szervezetek, amelyek már a rendelet hatálybalépése előtt saját adatvédelmi szabályrendszerrel rendelkeztek, fenntartsák azt továbbra is. Véleménye szerint Lengyelországban, Németországban és Szlovákiában a katolikus egyház vallási ügyei ilyen esetekben kívül eshetnek a GDPR, illetve a nemzeti bíróságok hatáskörén. A főtanácsnok az indítványában csak érintőlegesen utalt erre a rendelkezésre, annak lehetséges következményeit azonban nem elemezte részletesen – jegyezte meg Kroczek a Courthouse News Service-nek nyilatkozva.

A végső szót az Európai Unió Bírósága mondja ki. Bár a főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot, sok esetben követi az érvelését.