A Kirk-gyilkosság nem ösztönözte önvizsgálatra és az árkok betemetésére a fegyverhasználati jog mellett határozottan kiálló amerikai jobboldalt. Ellenkezőleg, fokozta a hajlandóságot a hosszabb ideje tartó politikai boszorkányüldözésre.

A Charlie Kirk meggyilkolása óta eltelt egy hét alatt Donald Trump elnök és az adminisztráció vezető tisztségviselőinek nyilatkozataiból kezd kibontakozni egy átfogó program, amelynek célja az ellenzéki csoportok megfélemlítése különféle eszközökkel.

Trump elnök a gyilkosság után közvetlenül és azóta több alkalommal „eszement baloldali” összeesküvésként tálalta a konzervatív aktivista lelövését, noha az illetékes hatóságok szerint Robinson magányos merénylő volt. „A radikális baloldaliak évek óta a nácikhoz és a világ legrosszabb tömeggyilkosaihoz és bűnözőihez hasonlítják az olyan csodálatos amerikaiakat, mint Charlie. Ez a fajta retorika közvetlenül felelős a terrorizmusért, amelyet ma hazánkban látunk, és ennek most azonnal véget kell vetni” – mondta Trump, aki egy későbbi nyilatkozatában azt érzékeltette, hogy a bal- és jobboldali erőszak között nincs egyensúly. „Azt akarjuk, hogy minden igazságos legyen. Jelenleg nincs igazság, és a radikális baloldal óriási károkat okozott az országnak. De megoldjuk” – fenyegetőzött Trump újságíróknak nyilatkozva kedden, miközben továbbra is elbagatellizálta és mentegette a jobboldali erőszakot.

JD Vance alelnök kedden, az elhunyt aktivista podcastjének házigazdájaként bosszút fogadott a baloldali intézmények ellen, amelyek szerinte elősegítik az erőszakot és a terrorizmust. Konkrétan megnevezte az USA két legjelentősebb liberális alapítványát, amelyekről azt állította – az amerikai sajtó szerint tévesen –, hogy finanszíroztak egy „undorító cikket” a Nation magazinban „Kirk halálának igazolására”. Vance – akinek irodája indoklásként egy konzervatív csoport 2017-es állítására hivatkozott – kilátásba helyezte a Soros György által alapított Nyílt Társadalomért Alapítvány és a Ford Alapítvány „nagylelkű adókedvezményeinek” megvonását.

„A lépések aláhúzzák, hogy a kormányzat rendkívül sok időt és erőforrást fordított Kirk örökségének előmozdítására, és azt, ahogyan a tisztviselők a gyilkosság körüli érzelmeket felhasználják az eltérő vélemények elnyomására” – írja a Washington Post. A lapnak nyilatkozó egyik magas rangú kormányzati tisztviselő azt mondta: a Fehér Ház összeállítja a baloldalinak tartott szervezetek listáját – amelyek megítélésük szerint a politikai erőszakhoz kötődnek –, de még nem dőlt el, hogy pontosan milyen lépéseket tesznek ezekkel a csoportokkal szemben.

A közhasznú státus és az ezzel járó adómentesség megvonása csak az egyik lehetőség, osztotta meg a névtelenséget kérő tisztviselő, aki a Gáza-párti tüntetéseken elkövetett erőszakot és a Tesla autókereskedések elleni támadásokat említette példaként a kormányzat által vizsgált erőszakra.

Ugyanakkor a republikánusok kongresszusi csoportja agresszív kampányt indít azok ellen, akik szerintük bemocskolják Charlie Kirk emlékét. Ilhan Omar demokrata párti képviselőt például megfosztanák bizottsági tagságától, miután egy interjúban – miközben együttérzését fejezte ki Charlie Kirk özvegye és gyerekei iránt – kétségbe vonta, hogy a megölt influenszer mindössze „civil debatter” lett volna.

Halottról jót…

Amúgy a baloldal is próbálja megszépíteni Charlie Kirk örökségét. A Demokrata Párt számos vezetője ítélte el Charlie Kirk meggyilkolását – nagyon helyesen –, egyúttal csodálatát fejezve ki a konzervatív aktivista „vita iránti szenvedélye és elkötelezettsége” iránt. „Charlie emlékét azzal tisztelhetjük a legjobban, ha folytatjuk a munkáját: ideológiákon átívelően, lelkes párbeszéd révén kommunikálunk egymással” – szögezte le például Gavin Newsom, Kalifornia állam progresszív kormányzója.

Ugyanakkor félrevezetők az olyan kijelentések, miszerint „Kirk örökségét politikai vitával lehet tisztelni”, ugyanis bármit művelt is a meggyilkolt aktivista, az minden volt, csak politikai vita nem. Podcastjeiben mindent megtett a politikai oldalak közötti szakadék mélyítése érdekében, sőt rendszeresen bátorította a politikai erőszakot. Például akkor, amikor arra buzdította hallgatóságát, hogy ha akad köztük egy „csodálatos patrióta”, akinek van kéznél 30-40 ezer dollárja, fizesse ki a Nancy Pelosi férjére támadó férfi óvadékát. Fontos pontosítani: az illető az egykori demokrata házelnököt akarta megölni, de mivel nem találta otthon, „jobb híján” egy kalapáccsal fejbe verte a férjet.

Az elmúlt napokban sokat emlegetett nyilvános egyetemi „vitákon” nem nyitott eszmecsere folyt, amelynek végén a felek adott esetben felülvizsgálják álláspontjukat. A csörték célja a konzervatív pozíciók helyességének igazolása és az ellenfél nézeteinek rituális megszégyenítése volt. A legtöbb nézettséget összegyűjtött Youtube-videója – melynek címe: Képes túljárni 25 liberális egyetemista egyetlen konzervatív eszén? – ennek ékes bizonyítéka.

Cancel culture a jobb oldalról?

Az Omar-epizód mások mellett aggodalmat keltett a polgári szabadságjogokat illetően.

Az elmúlt napokban többen elvesztették a munkahelyüket, mert nyilvános megszólalásuk adott esetben áldozathibáztatásként volt értelmezhető. A New York Times úgy értesült, Trump csapata végrehajtási rendeletet dolgoz ki a politikai erőszak és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemre. Ezt megerősítette később Pam Bondi legfőbb ügyész, amikor kijelentette, hogy a kormányzat „abszolút üldözi” a gyűlöletbeszédet.

A terv bírálói azzal érvelnek, hogy a republikánusok tettei ellentmondanak az eltörlés kultúráját („cancel culture”) elvető eddigi álláspontjuknak. Úgy tűnik azonban, a szólásszabadság korábbi bajnokai újabban arra használják a kormányzati hatalmat, hogy megtorolják a sértőnek talált véleményeket.

A Times szerint egyesek a jobboldalon attól tartanak, hogy a gyűlöletbeszéd elleni fellépés visszaüthet. Úgy érveltek, hogy az adminisztráció jobban járna, ha inkább a megcélzott csoportok esetleges adótörvény-sértéseinek menne utána. Egy másik módszer lehet a terrorista – vagy a terrorizmust támogató – szervezetnek való minősítés. Ez automatikusan maga után vonná a szóban forgó civil szervezetek adómentes státusának elvesztését. Ez az út azért bíztató az adminisztráció számára, mert egy nonprofit szervezet számára sokkal nehezebb megtámadni egy döntést a terrorista minősítés alapján. Másfelől azonban jogi szakértők szerint, miközben az amerikai külügyminisztérium saját hatáskörben feltehet külföldi csoportokat a nemzetközi terrorszervezetek listájára, nem létezik jogi eljárás egy hasonló belföldi névsor felállítására – figyelmeztetett a New York Timesnak nyilatkozó Javed Ali, az első Trump-kormányzat nemzetbiztonsági tanácsának egykori igazgatója. Nem ez lenne azonban az első eset, hogy a Trump-adminisztráció kreatívan alkalmazza a törvényt. Trump elnök hétfőn jelezte a Fehér Házban, hogy szándékában áll „egy sor” csoportot belső terrorszervezetnek nyilvánítani.

Szerdán este pedig közösségi oldalán bejelentette, hogy „jelentős terrorszervezetnek” nyilvánítja az Antifát, „ezt a BETEGES, VESZÉLYES, RADIKÁLIS BALOLDALI KATASZTRÓFÁT”.

Nem világos ugyanakkor, hogy milyen jogi súlya van Trump „proklamációjának” – jegyzi meg a hírt közlő Reuters, hozzátéve, hogy az Antifa egy lazán szervezett ideológiai mozgalom, amelynek nincs jól körvonalazott vezetői struktúrája vagy hierarchiája. A magukat antifasisztának nevező szélsőbaloldali militáns csoportok az elmúlt években tüntetéseken és más rendezvényeken léptek fel neonácik és a fehér felsőbbrendűséget hirdetők ellen – emlékeztet a Politico is, idézve az FBI korábbi igazgatója, Christopher Wray nyilatkozatát egy 2020-as kongresszusi meghallgatásról, miszerint az Antifa „egy mozgalom vagy ideológia”, nem pedig egy szervezet.