A találkozás első pillanataiban úgy Donald Trump, mint Kim Dzsongun arra törekedett, hogy az irányítás érzetét megtartsa, de mindketten az idegesség jeleit mutatták Szingapúrban – olvasható a Reuters egy elemzésében, amelyet a két fél csúcstalálkozójáról írtak.

Testbeszéd-szakértők szerint Trump a szokásos domináns magatartását alkalmazta, amikor 13 másodpercen át fogta Kim Dzsongun kezét az első találkozáskor. Ezt erősítette az is, hogy megveregette az észak-koreai diktátor vállát.

Kim sem hagyta magát: ő erőteljesen megszorította Trump kezét és végig a szemébe nézett, mielőtt aztán szembefordultak volna a sajtó képviselőivel.

Allan Pease ausztrál szakértő szerint nem láthattunk őszinte kézfogást, mindkét fél megpróbálta közelebb húzni a másikat, és nem akarták, hogy a másik félnek legyen egy domináns pillanata.

Útban a könyvtár felé

Amikor a könyvtár felé sétáltak, hogy megtartsák a közvetlen tárgyalásukat, Trump – akinek televíziós múltja, üzleti tapasztalatai és világvezetői státusa is előny – azzal enyhítette a feszültséget, hogy csevegett Kim Dzsongunnal és hagyta, hogy egy lépéssel előtte legyen. Mégis végig megtartotta a kontrollt azzal, hogy hátbaveregette Kimet és ő mutatta az utat a nagyjából feleannyi idős vezetőnek.

Kim is megveregette Trump hátát, hogy ő maga vehesse át az irányítást. Többnyire lefelé nézett, hallgatott, amikor Trump beszélt, de több ízben is felnézett a beszélgetés közben.

"Donald Trump békülékenyen beszélt, majdnem alázatosan, de a testbeszéde tisztán azt üzenente, hogy »én vagyok itt a főnök«" – fogalmazott a szakértő, aki szerint ha nem tudtuk volna, hogy kik ezek az emberek, azt mondtuk volna, hogy a nagyobbik az apa, és a kisebbik a fia.

Más stílus, mint a G7-en

Karen Leong, a szingapúri Influence Solutions vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kimmel való találkozó során Trump nem mutatott olyan ellenséges viszonyulást, mint a G7-csúcstalálkozón, ahol pedig az amerikai szövetségesekkel találkozott.

Ettől függetlenül persze mindkét fél meg akarta mutatni a dominanciáját: "akárhányszor kezet fogtak, láthattad, hogy fehér az ujjhegyük – ez a két fickó alfahím" – fogalmazott Leong, aki szerint ugyanakkor egyikük sem tudta elrejteni az idegességét. Ez akkor látszott meg szerinte, amikor leültek és Trump ferde mosolyt jelenített meg, a kezeivel babrálva, miközben Kim előre hajolt és a földet nézte.

"Trump egy szerencsejátékos és arra tett fel tétet, hogy uralkodni tud Észak-Korea fölött úgy, ahogyan egy szülő teszi azt egy rossz gyerekkel" – mondta a szakértő. Ezzel szemben Kim Dzsongunnak viszonylag kevés veszítenivalója van, hiszen már az nagy győzelmet jelentett szémára, hogy Trump beleegyezett a találkozóba – tette hozzá. Kiemelte azt is, hogy az észak-koreai diktátor úgy festett, mint egy gyerek a vidámparkban: egyáltalán nem volt megfélemlítő, izgatott volt és egy kissé ideges.