banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Merre tart Európa a párizsi merényletek után? Winkler Gyulát kérdeztük

Akár Schengen széthullása és az euró megszűnése is bekövetkezhet az utóbbi hónapok eseményei miatt Winkler Gyula szerint, aki azonban úgy véli, hogy még megelőzhető az Európai Unió vívmányainak leomlása. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét menekültekről, terrorizmusról, uniós biztonsági intézkedésekről kérdeztük.

EP-képviselőként mennyire érzi Brüsszelben a biztonsági intézkedéseket a párizsi merényletsorozat után?

Az Európai Parlament és egyéb brüsszeli intézmények már a nyár folyamán fokozták a biztonsági intézkedéseket. Ezeket természetesnek tartom, hiszen a belga fővárosban nagyon színes közösség él, és bizonyos csoportosulások jelenléte biztonsági kérdéseket is felvet. Érthető, hogy körülményesebb bejutni egy-egy intézménybe, de azt túlzásnak tartom, hogy egyes látogatócsoportok megriadtak a brüsszeli helyzettől.

Sokan éppen attól félnek, hogy Európa-szinten a biztonsági intézkedések miatt szabadságunkból kell feladnunk. Ebben a kérdésben hol húzna határt?

Ez a határ mindig az emberjogi aktivisták és a kormányok közti viták során dől el. Én óriási veszélyt érzékelek abban, hogy – a szeptember 11-i támadások utáni Egyesült Államokhoz hasonlóan – különböző biztonsági szervek kihasználják a lehetőséget, és olyan lépéseket tesznek meg, amelyek sérthetnek szabadságjogokat. Európa lényege éppen az egyéni jogok tiszteletben tartása és a szabad mozgáshoz való jog.

Bár az EU-tagállamok belügyminiszterei hétvégi értekezletükön a jelenlegi Schengen-övezet megőrzése mellett álltak ki, létezik egy forgatókönyv, amely szerint az unió magországai mini-Schengent alkotnának, a perifériát pedig leválasztják. Mit gondol erről?

Nem szabad engedni annak a kísértésnek, hogy egyesek mini-Schengen létrehozásáról vitáznak, vissza próbálják bontani azt az építményt, amit nehezen és körülményesen lehetett felhúzni Európában. Az EU-n belüli szabad mozgás alapvető elv, ahogyan fogalmaztam többször is: enélkül nem létezik Európai Unió. A külső határok védelmére kell fókuszálni, ha pedig vannak a schengeni egyezménynek olyan részei, amelyek túlhaladottak, akkor ezeket újra kell tárgyalni, ugyanakkor azokat a részleteket is, amelyek a dublini egyezményben meghaladottak.

A szabadság és biztonság közötti határvonal véleményem szerint éppen attól függ, hogy sikerül-e a menekült és a migráns közötti különbséget megállapítani – hogy ki minősül menekültnek, azt a dublini és más nemzetközi egyezmények állapítják meg, és ezeket kell újraértelmezni, hogy ha szükséges. Azt kell a keresztény vagy az európai uniós értékek szempontjából eldönteni, hogy milyen kötelezettségeink vannak a menekültekkel szemben, hiszen ezeket maradéktalanul teljesíteni kell. Amikor azonban egy menekült vagy magát annak valló személy elkezdi megválogatni a célországot, ahol a védelemét biztosítanák, megszűnik menekültnek lenni, és migránssá változik, aki gazdasági szempontokból válogatja meg a célországát. Ekkor kell életbe lépnie a szubszidiaritás elvének, hiszen minden nemzetnek megvan a joga annak eldöntésére, hogy szüksége van-e bevándorlókra. Véleményem szerint minden vitát meg lehet oldani, ha alkalmazzuk a szabályokat – hiszen a baj éppen az, hogy saját szabályainkat sem tartottuk be az utóbbi hónapokban.

Az már látható, hogy a terrorveszélyre hivatkozva tagállamok többek között a határellenőrzések szigorításával válaszoltak. Ezekben a napokban például csak hosszas várakozási idő után lehet átjutni Magyarországról Romániába és fordítva. Ez hogyan hat az EU gazdaságára?

A schengeni egyezménynek fontos gazdaságpolitikai része van: a kereskedelem, a gazdasági csere és együttműködés nélkül nem képzelhető el sem az EU, sem a nemzetgazdaságok – az elzárkózás tragédia az egyes államok számára. Visszaút a globalizációból nincs, nem is kell megkísérelni megállítani, hanem inkább kihasználni: erre van új terminus is, a glokalizáció, amely szerint a globális tendenciákat kell harmonizálni a lokális értékekkel. Amikor egy mini-Schengen irányába mozdulunk el, az súlyos gazdasági következményekkel jár, hiszen csökken az EU versenyképessége – növekednek a szállítási idők és költségek, ez pedig a termékek és szolgáltatások árára is hatással van.

"Ha Schengen szellemisége elhagyja országainkat és kiköltözik szívünkből, akkor többet is veszíthetünk, mint egyszerűen Schengent. A közös pénznek semmi értelme sem lesz Schengen összeomlásával. Ez az európai épület egyik tartóoszlopa" - fogalmazott egy korábbi nyilatkozatában Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke hozzátette: "a schengeni rendszer félig már kómában vergődik, és akik hisznek Európában, az európai értékekben és a szabadságban, azoknak meg kell próbálniuk - és meg is próbálják majd - újraéleszteni a schengeni szellemiséget".

A legrosszabb esetben Schengen teljesen széthullhat, és magával ránthatja a közös pénzt is, állítják többen, és maga Jean-Claude Juncker is hasonló veszélyekre figyelmeztet. Lát erre esélyt?

Ha nem vigyázunk, mindenre van esély. Látom a lehetőségét annak, hogy eszkalálódjon a hangulat, ráadásul oda kell figyelni, hogy nem csak a szélsőjobboldalról beszélünk, hanem akár a görög és spanyol szélsőbaloldal szélsőségeiről is. Ezek a problémák nem tűnnek el maguktól, a megromlott közhangulat és bizalom visszaépítéséért tenni kell.

Ankara erőfeszítéseket tesz az Európába irányuló illegális migráció megfékezése érdekében, az EU pedig 3 milliárd euróval támogatja a Törökországban tartózkodó, mintegy 2 millió szíriai menekült ellátását. Ez a pénzügyi keret kétéves periódusra szól. Megoldásnak tartja-e az EU-török csúcson elfogadott akciótervet a menekültek megállítására?

A megoldásnak mindenképpen egy része ez. Nyár óta beszélünk ezekről a kérésekről, konkrétan az EU szomszédságpolitikájáról és bővítési politikájáról, hiszen olyan extraterritoriális lehetőségeink is vannak, mint például menekülttáborok körülményeinek javítása a Törökországban levők segítségéért. Ha ezeknek az embereknek nincs tiszteletben tartva az emberi méltósághoz való joguk, ha nincs hozzáférésük oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, akkor ők nem is fognak tudni elhelyezkedni és úgy élni, hogy majd visszatérhessenek saját hazájukba. Egyelőre hárommilliárd euróról van szó, de ez az összeg idővel növekedhet. Ugyanakkor beszélnünk kell Törökország csatlakozásáról is, ami több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött meg, akkor, amikor az EU-ban és Törökországban is más körülmények voltak. Figyelemmel kell követnünk az európai közhangulatot és a török demokrácia állapotát is: ha az új helyzetüket arra használják fel, hogy a régi politikai célkitűzéseket kövessék, akkor kérdőjelek merülnek fel.

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?