Február 23-a a kegyelet, az utcai harcok áldozataira való emlékezés napja volt a Majdanon. Már a reggeli, a téren felállított színpadon zajló ökumenikus istentiszteleten ezrek vettek részt, a nap folyamán pedig több tízezer kijevi zarándokolt el a Függetlenség térre és a környező utcákba.

A virágárusoknak valószínűleg a piacgazdaság bevezetése óta nem volt ilyen jó napjuk, minden egyes alkalmi kegyhelynél, melyekből bőven van a téren és környékén, halomban tornyosult a vágott virág.

A legtöbben az Insztituckaja utca felé igyekeznek, ahol a rendőrség az első lövéseket adta le az akkor még fegyvertelen tüntetőkre. A sortűz sok áldozatot követelt, a vérfoltok napokig látszottak az úttesten, míg nem a szombati eső elmosta őket, magyarázza újsütetű ismerősöm, Viktor, aki Kolomeából jött, mintegy száz polgártársával egyetemben, hogy Janukovics rendszere ellen harcoljon.

Hogy szavainak nyomatékot adjon, a fákon, villanyoszlopokon látható golyónyomokat mutatja. Nem kell fegyverszakértőnek lenni, hogy az ember konstatálja, a belügyisek éles lőszert használtak, az egyik útszél lámpaoszlopot átütötte a golyó, világosan látszik hol hatolt be, illetve hol lépett ki a hengeres fémtestből. Gyászolók kisebb tömege állja körül azt az elkerített, néhány négyzetméteres utcarészt ahol három tüntetőt terítettek le a rendőrgolyók, egyiküket miközben sebesült társán próbált segíteni, eleveníti fel Viktor az eseményeket.

Az Insztituckaján áramlik a tömeg, szinte békés, vasárnapi korzózásnak tűnik a nyüzsgés, ám az egyik sarkon két kiégett teherautót pillantok meg, kicsit odébb még egyet. Az egyik sarokház fala a negyedik emeletig kormos, ahogyan a mindenfelé heverő, felszedett macskakövek is. Egy jólöltözött nő lehajol egy kisebb darabért, elteszi a táskájába, gondolom szuvenírnek.

Viktor elmondása szerint az Insztituckaján és a környező mellékutcákban nem csak a tüntetők dobáltak köveket a belügyisekre, a karhatalmi egységek visszadobáltak. Errefelé súlyos harcok folytak, az utca ugyanis a kormányzati negyedhez vezet, mindkét fél nagy erőket vetett be. A felkelők négy védelmi vonalat építettek ki a Majdan erre eső részén, a legkülső egy termetes betontömbökből emelt, kb. két méter magas fal, nagyon kemény munka lehetett felhúzni daru nélkül. Elképesztő a kijevieknek ezekben a napokban tanúsított méltóságteljes és fegyelmezett viselkedése. Mostanáig egyetlen részeggel, hangoskodóval sem találkoztam a Majdanon és környékén, az emberek felelősségteljesen, visszafogottan nyilvánulnak meg.

A teret övező barikádokon a védők néhány méter széles kapukat nyitottak, kizárólag ezeken keresztül folyik a gyalogos- és gépkocsi forgalom. A be- és kilépés hosszadalmas, néha 10 percet is kell várakozni. Az emberek zúgolódás nélkül, fegyelmezetten állnak a sorban, hangosan méltatlankodó, a forgalmat irányító önkéntesekkel feleselő szót nem hallottam.

Türelem tekintetében én nem veszem fel a versenyt az ukránokkal. A legalább 70 méter hosszú sor láttán eldöntöttem, másik útvonalon próbálok meg bejutni a térre. Ennek az lett az eredménye, hogy minimum 20 perccel később értem célba és vagy 1,5 km utat tettem meg pluszban, mintha beálltam volna a sorba. Sebaj, időm van, felfedezésre váró kijevi utca pedig még annál is több.