A Drakula-mítosszal társítható „transylvanians”-szekkel is riogatják választóikat bevándorlóellenes kampányukban a brit politikusok. Ez galádság a nagybányai származású, négy éve Cambridge-ben élő Kuzman Kinga nyelvtanár szerint, akit angliai tapasztalatairól kérdeztünk.

Jó ideje élsz Angliában, Cambridge-ben, biztosan a sajtót is követed. Nevezhető-e „románellenes” hangulatkeltésnek, ahogy a brit média kezeli a munkavállalók kérdését?

Abszolút mértékben.

Elsősorban mivel riogatják a briteket?

Legfőként a nyugalmuk megzavarásával. A britek szeretik a kis megszokott életmódjukat. A középréteg leginkább életmódjuk háborításától fél, nem a munkahelyek elrablásától. Én négy éve élek itt, de eddig alig hallottam az angolokat elvakultan beszélni az emigránsokról. Mindig elegánsan és diszkréten viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, a sajtóban sem voltak igazán ilyen megnyilvánulások. Most viszont egyre többen beszélnek az ellenérzéseikről, és ehhez a sajtó adta meg az alaphangulatot.

Szerinted mi állhat ennek a hangulatkeltésnek a hátterében?

Hát a toryk (Konzervatív Párt – szerk. megj.) nyilván fel akarják használni ezt a kérdést kampánycélokra. Elég sok, a brit választóknak nem tetsző intézkedést vezettek be az elmúlt időben, ami a juttatásokat, segélyeket, egészségügyi ellátást kurtítja (utóbbi pl. rettenetes változásoknak van kitéve), és most ezt jó lenne az emigránsok nyakába varrni, vagy legalább máshová terelni a figyelmet. Nekem erről mindig a románok „magyarok elrabolják Erdélyt” választások előtti kampánya jut eszembe, illetve Gyurcsány Ferenc riogató nyilatkozatai a Magyarországot elözönlő 23 millió románról. Boris Johnson, London polgármestere és David Cameron miniszterelnök olyan beszédeket mond, olyan szimplista és populista a retorikájuk, hogy világosan látszik, ezzel a nagy tömegekre akarnak hatni, akiknek egyszerű, jól látható és érzékelhető ellenség kell.

S mennyire vevők a britek erre a retorikára?

Vevők, hiszen évek óta nagy probléma, hogy az angol fiatalok nem kapnak munkát. Nem tanulnak, nem elég jó az iskolarendszer, nem készítik fel őket az életre, nem tudnak nyelveket, szakmát. Sok olyan műsort láttam az elmúlt években, amelyek arról szóltak, hogy egyszerűen nem lesz már munkaerő az országban, mert az angolok nem elég szakképzettek. És akkor most remekül jön „transylvanians”-szekkel történő ijesztegetés, ami annál aljasabb, mert éppen Románia egyik legfejlettebb regióját használjak fel, mégis erről a tömegeknek Drakula jut eszükbe. A transylvanians kifejezést a londoni konzervatív polgármester használta, és nem valami szennylap.

Tehát Boris Johnson dobta be először a köztudatba a "jönnek hozzánk az erdélyiek" témát?

A polgármester csak átvette másoktól és felnagyította. Néhány hete volt egy beszéde Londonban, erről annak idején sokat cikkeztek. Akkor volt egy olyan mondata: a briteknek fel kell készülniük arra, hogy egész Erdély ott fog sátorozni a Marble Arch-on. („London can do nothing to stop the entire population of Transylvania from pitching their tents in Marble Arch”.) 

Erre persze sokan reagáltak, a liberális sajtó kikezdte emiatt, de tény, hogy nagyon hatott a nyilvánosságra. Nekem vannak ismerőseim, értelmiségiek és Tory-pártiak, akik eddig soha nem beszéltek erről a kérdésről velem, de most már nyíltan vállalják a véleményüket. Johnson sokkoló figura, sokan kigúnyolják, én se vettem soha komolyan, de egyre többen pártolnak át a torykhoz, főleg az alsóbb rétegekből, számít a szava. Érdekes, hogy a torykkal szimpatizáló értelmiségiek bevándorlóellenesek, de amikor jobban rákérdek, akkor azonnal a muszlimokat emlegetik: azok robbantgatnak, és nem akarnak beilleszkedni, nekik semmi bajuk a kelet-európaiakkal. Aztán valahogy mégis visszakanyarodnak hozzájuk, és akkor előhozzák a cigánykérdést. Vannak viszont olyan labour-párti értelmiségiek Cambridge-ben, akik ugyan ellenzik Cameron politikáját, és nyereségként állítják be a brit gazdaságnak az emigránsokat, mégis, egyre inkább az a vélemény, hogy Románia, Bulgária és még Magyarország is a saját "szemetüket" nem tudják otthon rendezni, nem tudják integrálni a romákat, ezért szinte direkt ellehetetlenítik a helyzetüket, és "átdobjak őket" a kerítésen, hogy majd a nyugatiak foglalkozzanak velük.

Cambridge-ben laksz, gondolom, jobbára értelmiségi körökben mozogsz. Mennyire beszédtéma egy brit egyetemi városban a kelet-európai munkavállalók kérdése?

Cambridge nagyon multikulturális, és hagyományosan liberális és zöld. Ilyen értelemben egy „buborék”. Eddig az emigráns kérdés inkább a konzervatívok kritizálásának kapcsán merült fel, és olyankor mindig az emigránsok oldalán álltak. Valahányszor nemzeti talk-show van, és ezt a kérdést feszegetik, általában egy-egy cambridge-i professzor az, aki észérvekkel és józanul próbálja a hisztériát csökkenteni. Ám amióta a konzervatívoknak sikerült még a független médiumokat is arra kényszeríteni, hogy az emigráns kérdést tovább feszegessék, úgy érzékelem, hogy azok, akik eddig pl Cambridge-ben nem mertek nagy hangon nyilatkozni (pl. a nem-értelmiségiek: taxisok, kertészek, szerelők), most már bátrabban mondják ki azt, amit eddig talán csak gondoltak. Amúgy az angol nacionalizmusnak mindig is volt valamennyi hagyománya: a 2. világháború után a németeket volt divat utálni, aztán jöttek az indiai bevándorlók, majd a különböző volt gyarmatokról beáramló feketék. Emiatt néhány évvel ezelőttig az emigránsellenesség azért sem volt annyira népszerű országos szinten, mert rasszizmusnak, vagyis politikai inkorrektségnek minősült. Amióta azonban a friss bevándorlók, a lengyeleknek és más kelet-európaiaknak köszönhetően kezdenek „kifehéredni”, azóta kevésbé kell ettől a bélyegtől tartani.

Rád hogy tekintenek a britek? Romániaiként, magyarországiként?

Nekem különleges helyzetem van szerencsére, mert Cambridge annyira, de annyira multikulturális, hogy nem tűnök fel senkinek. A férjem akadémikus, és a kollégái 70 százaléka nem angol. Így a barátaink sem mind angolok.  A fiam óvodájában 12 gyerekből csak 7 angol. Magyarként tartanak számon, azért is, mert a gyerekemmel így beszélek (ő háromnyelvű, és ez itt teljesen természetes), ezen kívül többedmagammal egy hétvégi magyar iskolát működtetek, ahol tanítok és a tanárok koordinátora vagyok. Sokat elmond a magyarok létszámáról egy olyan kicsi városban, mint Cambridge, hogy már 77 bejegyzett tanulónk van.

Az angolok hozzáállásáról még annyit, hogy nagyon támogatják a közösségi iskolák, szervezetek működését, illetve a nem angol anyanyelvűek szerveződését. Az a politikájuk, hogy ha a saját közösségükben jól érzik magukat, ápolják a kultúrájukat, nyelvüket, magabiztosabbak, jobban teljesítenek és integrálódni is jobban tudnak. Furcsa, hogy a magyar, lengyel, orosz, koreai, indiai stb. hétvégi iskolák mellett egy román sem alakult. Pedig románok is biztosan vannak a térségben, de valamiért ők nem akarnak szerveződni, és talán az asszimilálódási igényük is erősebb. Romát Cambridge-ben az elmúlt 4 év alatt egyet sem láttam, koldusokat sem. Ők, ha vannak, gondolom, inkább a környékbeli szegényebb iparvárosokban élhetnek, és nyilván Londonban. Azonnal észrevenném, ha ez megváltozna. A Cambridge-i Munkaügyi Központban azt mondtak nekem, hogy, felkészültek a „nagy invázióra”, és több ügyintézőt vettek fel.

Szerinted mitől olyan vonzó Nagy-Britannia a romániai munkavállalók számára? Olyan könnyű tényleg munkát kapni?

Munkát tényleg könnyű kapni, és a rendszer kevésbé bürokratikus, mint ahogy pl a Gyurcsány-rendszer Magyarországán volt a munkavállalók számára. Most főleg a takarítói, éttermi, kőművesi, ápolói munkákra gondolok. Egy magyar, akivel Cambridge-ben találkoztam, mesélte, hogy szegény nyírségi faluból jött, otthon nem volt semmi munka, nem tudta kifizetni az albérletét sem, aztán egyszer csak leszállt Lutonban, nulla angoltudással, mégis egyik napról a másikra kapott takarítói állast, amiből meg tud élni.

Valóban annyira nagylelkű a brit szociális ellátórendszer, mint ahogy a hírlik?

Ha a társadalom perifériájára szorult rétegekre gondolunk (munkanélküliek, szegény nagycsaládosok, egyedülálló, szakképzetlen szülők), akkor igen, legalábbis a román és magyar ellátórendszerhez viszonyítva. Gondolj bele, hogy amíg egy nagycsaládos, munkanélküli otthon nem kap lakást, pénzt is alig, addig jelenleg (amíg a megszorítások életbe nem lépnek) itt lakást utalnak ki nekik, és akár heti 110 fontot is felvehetnek, munka nélkül, ami kész vagyon egyeseknek. Viszont feljebb menve, aki értelmiségi vagy középkategóriás munkát akar, akinek Romániában van állása és lakása, nem biztos, hogy megéri. A férjem mesélte, hogy az egyik kórházba egy román kolleganőnek ajánlottak szakorvosi állást, és úgy volt, hogy el is fogadja, de visszamondta az utolsó percben, mert magánklinikai állást kapott, ami jobban megérte neki. Úgyhogy ez az egész kérdés inkább a fentiekre vonatkozik, és az angolok is ettől tartanak. Ők eléggé „vigyáztak” a perifériára szorult kategóriáikra, ami most kezd visszaütni, mert nem sokáig tartható fenn: az az alapsegély sok angolnak elég ahhoz, hogy ne érje meg munkát keresni, szakképzettséget szerezni. Megkapják a lakást, nézik a tévét naphosszat, olcsó ennivalót esznek, nem utaznak, és elvannak. Ha még több emigráns jön, akkor még nehezebb lesz munkát kapni, mert a lengyelek esetében is megtapasztalták, hogy sokan szakképzettebbek, ha pedig a romák özönlenének be, akkor attól félnek, hogy elmaradnak a segélyektől. Ami azért jön jól a jelenlegi kormánynak, mert a szociális juttatásokat amúgyis elkezdték megvagdosni, és ez népszerűtlenné teszi őket. Így viszont lenne, akire fogni.