Olyan helyzetbe került ma a romániai társadalom, amelyben a közösségi érdekek érvényesítésére sokszor  sajnos már nem elengedőek a parlamentarizmus eszközei, az emberek arra kényszerülnek, hogy az utcára vonuljanak – például a verespataki bányaberuházás esetében –, vagy pedig a népszavazás eszközét használják erre – fogalmazott szeptember 30-án, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének strasbourgi plenáris ülésén iktatott politikai nyilatkozatában Korodi Attila parlamenti képviselő.

Kötelességének érzi, hogy ismertesse a Parlamenti Közgyűlés tagjaival, mikkel kell az általa képviselt romániai magyar közösségnek mostanság szembenéznie – írta a képviselő nyilatkozatában.

Kitért a régiósításra, amellyel kapcsolatosan kiemelte, hogy a román hatóságok részéről, a mostani államelnöktől a miniszterelnökön át a kormánypártok jövő évi államelnökjelöltjéig, mindenki ellenzi azt, hogy a magyarlakta megyék olyan régiókat alkossanak, amelyekben többségben, esetleg nagy számban él a magyarság. Ismertette, három olyan megye van, amelyikben a magyarság tömbben lakik, illetve három másik, amelyben jelentős számban élnek magyarok. Hozzátette: ebben a hat a megyében kérték, hogy legyen népszavazás, mivel az RMDSZ elhatározta, hogy a közösség véleményének kinyilvánítását hívja segítségül törekvései alátámasztásához. Nem szabad teret adni az asszimilációnak – áll a nyilatkozatban. Ugyanakkor kifejtette azt is, hogy különféle gazdasági és fejlesztéspolitikai tanulmányok is azt bizonyítják, hogy Székelyföld és Partium egy-egy külön régiót kell, hogy alkosson.

Korodi azt is kiemelte, hogy azokat a vezetőinket, akik hangot adnak közösségünk jogos kéréseinket, a hatalom meghurcolja. Példaként a csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert Kálmán ellen indított hadjáratot említette.

Befejezésként leszögezte, folyamatos előrelépésre van szükség az anyanyelvi egyetemi oktatás területén - itt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemet hozta fel példának -, az anyanyelvi egészségügyi szolgáltatások garantálásában, az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatásában, a szimbólumaink széleskörű használatában, az autonómia-törekvéseink természetes folyamatként való tekintésében. Viszont ehhez szükség van a román kollégák, barátok nyitottságára, támogatására, arra, hogy vezetőinket ne hurcolják meg, hiszen ez az egyetlen út egy fejlődő, modern, demokratikus országhoz.