„EU-beli barátaink ragaszkodnak hozzá, hogy a jövőben elfogadnak egy új törvényt, amihez ez az ország nem alkalmazkodik azonnal, vagy nem követi szorosan, akkor ők automatikusan büntethessenek minket, vagy megtorlásokat eszközöljenek” – foglalta össze Boris Johnson a minap az Európai Uniós és Nagy-Britannia jövőbeli kapcsolatáról szóló viták lényegét.

A brit miniszterelnök olyan felhanggal fogalmazta meg az EU „követelését”, mintha a világ legnagyobb képtelensége volna, holott az EU részéről megfogalmazott elvárás a lehető legtermészetesebb.

Az EU és az Egyesült Királyság között zajló tárgyalásokon már korábban megállapodtak egy "non-regressziós" kitételben. Ez azt jelentené, hogy a felek nem engednek a jelenleg létező standardokból – a környezet- és klímavédelem vagy a munkavállalói jogokat illetően. Brüsszel szempontjából ez az "egyenes pálya" lényege, ami biztosítja, hogy a britek a jövőben sem kerülnek versenyelőnybe a standardok csökkentése révén az európai cégekkel szemben.

A britek – vagy legalábbis egyes britek – ellenben úgy tartják, hogy ezzel értelmét veszti a Brexit, hiszen szerintük Nagy-Britanniának éppen azért kellett kilépnie az EU-ból, hogy a közösségi jog béklyóját lerázva magától tetszése szerint szabályozhassa a legváltozatosabb területeket. Brüsszel válasza erre az, hogy London olyan rendelkezéseket hozhat, amilyeneket csak akar, de ezekre az Európai Unió megtorló intézkedésekkel válaszolhat, megnehezítve egyes brit termékek forgalmazását az uniós piacon.

Az idézett nyilatkozatában Boris Johnson arra a lehetőségre reflektált, hogy mi történik, ha az EU a jövőben emeli a jelenlegi standardok szintjét. Például szigorúbb klímavédelmi szabályokat fogad el, vagy korlátozza az állami segélyeket adott ágazatokban.

Az EU eredeti álláspontja szerint ebben az esetben a britektől elvártak volna, hogy felzárkózzanak az új uniós szabványhoz. Ezt nevezték "dinamikus összehangolásnak", de a tárgyalások során erről letett az EU. Helyette javasoltak egy úgynevezett "racsni záradékot”. Eszerint a felek a szabványok jelenlegi szintjét tekintik irányadónak mindaddig, amíg valamelyik nem dönt egy standard emeléséről. A másik fél követheti, ha viszont úgy dönt, hogy nem tart lépest, vállalnia kell a lemaradás árát: a másik fél korrekciós intézkedéseket hozhat – például vámot vethet ki bizonyos termékekre –, hogy ellensúlyozza a magasabb standardokból adódó versenyhátrányt.

A mechanizmus lényege, hogy nem tesz lehetővé visszalépést a standardok terén – ahogy egyébként a racsni is csak az egyik irányban engedi forogni a tengelyt. Ez a megoldás is a széttartás ellenében hat, de kevésbé egyoldalú, hiszen mindkét fél szuverén módon eldöntheti, hogy lépést tart a másikkal, vagy megfizeti a lemaradás árát.

A londoni kormány eddig elvetette ezt a megoldást is, mert azt a brit szuverenitás elleni támadásnak tartja. David Frost brit főtárgyaló úgy értékelte, hogy a "racsni záradék" gyakorlatilag 2021. január elseje után is megfosztaná az Egyesült Királyságot attól a szuverén jogától, hogy saját standardokat állítson fel. Ha az uniós szabványoktól való eltérés megtorlásokat von maga után, lényegében arra kényszeríti Nagy-Britanniát, hogy noha már nem tagja az EU-nak, a brüsszeli politikához alkalmazkodjék ezentúl is.

London nézőpontja szerint a megtorlások csak aszimmetrikusak lehetnek, hiszen ha az Egyesült Királyság próbálná vámtarifákkal büntetni az Európai Uniót, csupán néhány tagországot sújtana – az érintett termékektől függően –, ellenben az uniós vámokat egész Nagy-Britannia megérezné.

London fenntartásai mögött viszont Brüsszelben más megfontolást sejtenek: ha egy jövőbeni munkáspárti kormány elfogad a jelenleginél magasabb standardokat, egy későbbi konzervatív adminisztráció nem tudná azt érvényteleníteni. Ezért nem jó a Johnson-féle gárdának a csak előrelépést engedélyező „racsni záradék”.

„Ne csak ma legyen egyenese a pálya”

 „Arra van szükségünk, hogy ne csak ma legyen egyenes a pálya, hanem holnap és utána is – hangsúlyozta a minap Angela Merkel német kancellár. – Ezért megállapodásra kell jutnunk azt illetően, hogy a felek hogyan reagálhatnak, ha a másik megváltoztatja a jogi helyzetét. Ellenkező esetben tisztességtelen versenyhelyzet alakulhat ki, és ezt nem tehetjük a vállalkozásainkkal" – magyarázta az EU (egyik) legbefolyásosabb politikusa.

London azt is javasolta, hogy meghatározott időközönként tekintsék át a szabványokat. Az EU négyévenként vámtarifákat vethetne ki bizonyos brit termékekre – ellensúlyozandó a piac időközben keletkezett torzításait –, és fordítva. Csakhogy ezzel Brüsszel nem ért egyet, mivel attól tart, hogy a tagországok között négyévente versengés indulna: a német autókat, az olasz sajtot vagy a spanyol bort kell-e jobban védeni a brit importtal szemben. Ráadásul a javaslat elfogadásával az EU, ha ideiglenesen is, de engedélyezné a közös piachoz való hozzáférést olyan termékeknek, amelyek nem felelnek meg az uniós normáknak.

(Címlapfotó: Adobes Stock)