Dan Voiculescu az első nem-szenátor szenátor. Miután a tavalyi, decemberi választásokon bekerült a felsőházba, először beteget jelentett, majd kivette parlamenti szabadságát, így több mint 40 napon át nem tette le a szenátori esküt. Majd, miután letette, rövid idő múlva – lemondott.

„Nagylelkű" gesztus

Márpedig Romániában nem rossz dolog szenátornak lenni: a csöppet sem alacsony fizetés mellett különféle kiegészítéseket, pótlékokat kap, amellett ott van a „törvényhozás melegházában", pontosan tudja, mikor, milyen törvényeket fogadnak majd el vagy utasítanak el, mindezt pedig nagyszerűen kihasználhatja üzleti tevékenysége során.

Akkor vajon miért mondott le erről az irigylésre méltó tisztségről – amelyért a kampány során (és előtt) nem kevés anyagi áldozatot hozott?

A „volt-nincs szenátor" szerint voltaképpen nagylelkű gesztusról van szó: mivel korrupciós dossziéban szerepel, ezért lemond honatyai mentelmi jogáról, hogy az igazságszolgáltatás zavartalanul végezhesse dolgát.

Érve jogilag sem fogadható el. Dan Voiculescu ügycsomója ugyanis már a bíróság elé került, neki tehát semmit sem kellett volna tennie – szenátusi mentelmi jogáról sem kellett volna lemondania – ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás végezze a dolgát.

Valójában tehát önös érdekről van szó: szenátorként korrupciós ügye miatti perét a Legfelsőbb Törvényszék és Semmitőszék (legfelső bíróság) tárgyalta volna, a dosszié ráadásul több politikust is elítélő, „szigorú" három tagú ítélőtanácshoz került volna – amelyről a későbbiekben még szó lesz.

A lemondás időzítését pedig az indokolja, hogy a bíróság május 25-e helyett a napokban, sürgősségi eljárással már e hónap 31-én napirendre tűzte az ügycsomót. A szenátori tisztségéről lemondva viszont a per átkerült a bukaresti törvényszékre.

Százezerért – nyolcmillió

A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács által bebizonyítottan volt szekus ügynök Dan Voiculescu (immár volt szenátor) ellen az Élelmiszeripari Kutatóintézet törvénytelen privatizációja miatt folyik eljárás. A médiacézár, egyben a Voiculescu Ipari Csoport valamint a Grivco többségi részvényese, az Élelmiszervegyészeti Központ részvényesi gyűlésének és igazgató tanácsának tagja, a bukaresti Bioprod részvényesi gyűlésének tagja, egyben pedig a vállalat vezérigazgatója, a Konzervatív Párt egykori alapítója közel 4 hektáros területet vásárolt az intézettől, a piaci árnál hetvenötször olcsóbban. A bűnvádi dosszié szerint az Élelmiszeripari Kutatóintézet privatizációja egyedül Voiculescu cégének, a Grivcónak hozott hasznot, az államnak okozott kárt több mint 60 millió euróra becsülik.

Dan Voiculescu és egyik fő cinkosa, Corneliu Popa, az Állami Területek Ügynöksége Igazgató Tanácsi tagjaként, a román államtól kapott felhatalmazás nélkül, beleegyezett az Élelmiszervegyészeti Központ privatizálásába, az épületek, a hozzájuk tartozó földek részvényeinek árát pedig a valós piaci ár közel 95-szörösére csökkentette. Így a részvénycsomag 104 730 euróért jutott Dan Voiculescu birtokába, holott annak valós ára 7,9 millió euró volt. A „versenytárgyaláson" kizárólag Voiculescu cége, a Grivco vett részt.

Lemondások története

Igaz, Dan Voiculescu nem először köszönt le szenátori tisztségéről. Legelőször 2007-ben mondott le a szenátorságról, arra hivatkozva, hogy a parlament nem támogatta pártja törvénytervezetét, amelynek értelmében meghosszabbították volna az államosított házban lakók bérleti idejét, csökkentették volna a hozzáadott értékadót az alapvető élelmiszer-termékek esetében és adómentessé tették volna az újra befektetett profitot.

A tényeges oka viszont lépésének az volt, hogy beindultak a vizsgálatok ellene, mi több, az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság beindította a nyomozást a Lottó II. ügyben is, amelyben lányát, Camelia Voiculescut is pénzmosással valamint okirathamisítással vádolták.

Dan Voiculescu másodjára szenátori tisztségéről 2012. júniusában mondott le, állítása szerint azért, mert a törvényhozás nem fogadta el javaslatát az adócsalással járó büntetések kétszeresre történő emeléséről.

Ezzel a lépéssel viszont ismét elérte azt, amit mostani lemondásával: ügycsomója a legfelső bíróságtól – ahol három igen kemény bíró: Corina Jîjîe, Lavinia Lefterache és Mariana Ghena mondott volna ítéletet – átkerült a bukaresti törvényszékhez. Ahonnan viszont tavaly, amikor is a december 9-i parlamenti választások után Dan Voiculescu elnyerte szenátori tisztségét, ismét visszakerült a legfelső bírósághoz. Ezt pedig nyilvánvalóan követte Voiculescu napokban sorra került harmadik lemondása...

Csiki-csuki az igazságszolgáltatással

Dan Voiculescu most amolyan macska-egér harcot próbál játszani az igazságszolgáltatással. A bűnvádi ügycsomó 2008 decemberében készült el – vagyis már több mint 4 éve sikerült kitolnia a pert. A dosszié elévülésére 2018-ban kerül sor – Voiculescu igyekszik most valahogy ezt a hat esztendőt is elhúzni valahogy. Mostani lemondásával a bukaresti törvényszékre került ügycsomó kapcsán reményei szerint további három hónapot nyerhet – nagyjából ennyi időbe telik az igazságszolgáltatásnál az, ameddig a dosszié egyik helyről átkerül a másik bíróságra.

Voiculescu számára az igazi nyereséget az jelenti, hogy ebben a helyzetben voltaképpen új per kezdődik, ami komoly esély az időnyerésre, ráadásul pedig így két útja is van a fellebbezésre: fordulhat a táblabírósághoz, de folyamodhat a legfelső bírósághoz is, amivel még inkább elhúzatja a per folytatását.

Ügyvédei szerint Dan Voiculescu valóságos csiki-csukit játszhat az igazságszolgáltatással: ha a per átkerül a bukaresti törvényszékhez, akkor ismét elfoglalhatja szenátori székét – ezt semmilyen törvény nem tiltja meg. Ekkor a dosszié ismét átkerülne a legfelsőbb bírósághoz, amit nyilván Voiculescu lemondása követne, amivel az ügycsomó megint csak átkerül a bukaresti törvényszékhez – és ez így mehet mandátuma végéig, vagyis 2016-ig. Dan Voiculescunak pedig van elég pénze ahhoz, hogy a következő választásokon ismét megpályázhassa a szenátori széket.

„Szőrösszívű" bírák

Dan Voiculescu korrupciós ügyét a legfelső bíróságnál a 4. számú bírói testület tárgyalta volna, amely nem igen törődött a vétkesek tisztségével, politikai opcióival. A Ionuţ Mateiból, Cristina Rotaruból és Ioana Bogdánból álló ítélőtanács már több politikust is elítélt. Legvisszhangosabb döntésüket Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök esetében hozták, akit két év szabadságvesztésre ítéltek.

Ugyanakkor azonban két év felfüggesztett börtönbüntetést mondtak ki a mizili fegyvergyárat megkárosító szociáldemokrata Mihai Şireteanura. Ugyancsak két évi felfüggesztett börtönre ítélték a demokrata liberális Cosmin Mihai Popescut, aki hozzásegítette Ionel Manţogot ahhoz, hogy idejében rátegye kezét az Olténiai Országos Barnaszén Társaság által fölvásárlandó földekre.

Hasonlóképpen hét évre ítélte alapok eltérítése miatt a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt politikusát, Ioan Avram Mureşan volt mezőgazdasági minisztert. Végül négy év felfüggesztett börtönt mondott ki a demokrata liberális Eugen Bădălanra, a korábbi vezérkari főnökre a hadsereg javainak eltulajdonításáért.

Dan Voiculescu feltehetően jól látta, hogy ilyen ítélőtanács előtt semmilyen esély nem maradt arra, hogy megússza korrupciós cselekedetét.