Így tartóztatták le Ion Antonescu marsallt
Mircea Vâlcu-Mehedinți történész, a Kutatások – Románia ismeretlen története című sorozat szerzője és kiadója nemrégiben felfedezett egy gyorsírásos jegyzőkönyvet, amely Ion Antonescu fasiszta marsall 1944. augusztus 23-án történt letartóztatása alkalmából készült a Királyi Palota Sárga termében.
Átállás – Észak-Erdélyért
1944. augusztus 23-án Románia – amint már története során nem először tette – ismét elárulta szövetségesét és Németország mellől átállt az Antant-hatalmakhoz. Ezen a napon Antonescu marsallt és közvetlen embereit letartóztatták. Történészek szerint minderre azért került sor, mert Mihály király és környezete ezzel a lépéssel kívánta Erdélyt visszaszerezni, Sztálinnak arra az elhatározására alapozva, hogy Magyarországot meg kell büntetnie mivel a végsőkig kitartott Németország mellett.
Amint a jegyzőkönyvéből kiderült, Ion Antonescu marsall nem kívánta cserbenhagyni addigi szövetségeseit, ezért letartóztatását követően átadták a szovjet csapatoknak. Ion Antonescut 1946. július elsején halálra ítélték, az ítéletet végrehajtották.
A nemrégiben felfedezett jegyzőkönyv a letartóztatás előtti pillanatokat rögzíti.
A jegyzőkönyv
Antonescu marsall: Jó egészséget, Felség!
Mihály király: Uraim, nincs vesztegetni való időnk, olyan helyzetbe hozták az országot, hogy azt csakis a harcok azonnal beszüntetése és a németek elkergetése mentheti meg.
Antonescu marsall: Felséged téved…
Mihály király: Tanuljon meg tisztességesen beszélni! Mi az, hogy Felséged?
Antonescu marsall: Felséged…
Mihály király: Felséges uram!
Antonescu marsall: Felséges uram, ha ragaszkodik hozzá.
Mihály király: Nem ragaszkodom hozzá, így kell szólítania!
Antonescu marsall: Ma mintha ideges lenne.
Mihály király: Igen, mert amikor reggel hívattam, semmibe sem vett (öklével az asztalra csap). Nem engedem meg, hogy bármilyen jogot formáljon fölöttem. Azt hiszi, megengedem, hogy elorozza a jogaiat, és én, mint egy tehetetlen bábu szemléljem az ország szétfaragását?
Antonescu marsall: De hát ki faragja szét?
Mihály király: Önök mindannyian, és amikor hívattam önöket, akkor úgy tettek, mintha nem lenne idejük a királyuk számára.
Antonescu marsall: Azt akartam mondani, hogy téved, amikor azt hiszi, megmentheti az országot egy fegyverszünettel.
Mihály király: Nem azért hívattam önöket, hogy megjegyzést tegyenek vagy véleményt nyilvánítsanak. Azért kérettem önöket ide, hogy innen, az irodámból elküldjük ezt a táviratot, amelyben bejelentjük, hogy beszüntettük a harcot az Antant ellen. (Hosszabb szünet következik).
Antonescu marsall: Olvasd el Antonescu (Mihai Antonescunak szólt, aki Románia miniszterelnöke és külügyminisztere volt – szerk. megj.), és aztán mond csak meg, aláírhat-e a marsall egy ilyen táviratot?
Mihály király: Ha nem továbbítják a táviratot, majd továbbítom én.
Antonescu marsall: Hogyan képzelheti, hogy a marsall elárulhatja német szövetségeseit és az országot Oroszország karmaiba dobja?
Mihály király: Ki az áruló, uram? Maga vagy a németek! Maga szavatolta Németország határait, vagy pedig Németország garantálta Románia határait? És meddig szól a garancia? A Milcovig, az Argesig (üvöltve) az Oltig?
Antonescu marsall: Nem vagyok süket. Miért kiabál?
Mihály király: De igenis süket. Különben meghallotta volna az ország jajszavát. Röviden: marsall úr, továbbítja-e vagy sem a táviratot?
Antonescu marsall: Nem! Ebben a formában nem!
Mihály király: Hát akkor hogyan?
Antonescu marsall: Felveszem a kapcsolatot a németekkel.
Mihály király: Mi van? Talán tárgyalgatunk itt, Antonescu úr?
Antonescu marsall: Antonescu marsall.
Mihály király: Antonescu úr, négy éve immár visszaél a jogaimmal. Soha nem volt bizalmam magában, soha nem szimpatizáltam önnel. Négy éve együtt dolgozom az ellenzékkel a haza megmentésén. Jól tudom, dadogós, ostoba gyermeknek képzel engem. Ezt majd románjaim ítélik meg. De ha azt hiszi, hogy áruló vagyok, a legkellemetlenebb csalódásban lesz része. Az ország és a maga királya vagyok! Meg akarom menteni az országot (öklével ismét az asztalra csap), és ebben senki és semmi nem akadályozhat meg.
Antonescu marsall: Felséges uram, ön még fiatal és tapasztalatlan,
Mihály király: A szenvedés elegendő tapasztalatot jelent.
Antonescu marsall: Nem rendelkezhet az ország nevében, ha…
Mihály király: A hadsereg főnöke vagyok, és a parancsot kiadtam.
Antonescu marsall: (hevesen) Miféle parancsot? Tudja-e Felséged, hogy Felséged elveszítheti a trónját?
Mihály király: Fenyegetőzik? Maga fenyeget engem? Én hoztam magát hatalomra. Azt hiszi, van még ereje arra, hogy parancsokat osztogasson? És maga, Mihai Antonescu, azonos véleményen van a főnökével?
Mihai Antonescu: Felség hibázik, és téved, ha így ítéli meg a marsallt!
Mihály király: Továbbítják-e a táviratot?
Mihai Antonescu: Erről a marsallnak kell határoznia.
Mihály király: Itt és mostantól kezdve én határozok. Esélyt adtam maguknak arra, hogy megmentsék magukat. Mi több, védelmet akartam nyújtani maguknak. Most is megvédem önöket - de a tömlöcben. Uraim, le vannak tartóztatva! (lépések zaja, ajtók nyikorgása, majd kiáltások hallatszanak: Fel a kezekkel!)
Ion Antonescu: Hogy, én, az ország marsallja…
Mihály király: Lári-fári! Vigyétek innen. Jöjjön Sănătescu tábornok.
Érdemérem és lemondatás
Az 1944. évi átállást követően a Szovjetunió elkobozhatta Románia fegyverzetét, hadianyagát, járműveit és repülőgépeit. A román katonák azt a parancsot kapták, hogy ne szegüljenek szembe. Aki ellenállt, azt a szovjetek letartóztatták. Az augusztus 23-i események után Észak-Erdélyt Romániának ítélték, Dél-Dobrudzsa a bolgárokhoz került, Besszarábiát és Észak-Bukovinát pedig a Szovjetunióhoz csatolták.
1945-ben nagyméretű választási csalást követően a romániai kommunisták a szovjet fegyverek árnyékában megnyerték a választásokat. A Kremltől érkezett távirat szerint a Szovjetunió nagyra értékelte a romániai változásokat és a Győzelem érdemérmét adományozta Mihály királynak. Ennek ellenére 1947. december 30-án a szovjetek Mihály királyt megfosztották trónjától és Románia elhagyására kényszerítették.