Március nyolcadikán megszűnt a koronavírus-járvány miatt bevezetett veszélyhelyzet. A mintegy két évig tartó időszak alatt egymás után vezették be a járványügyi óvintézkedéseket, amelyek többek között a vendéglátóegységeket is megterhelték, hiszen folyamatosan megszorításokkal kellett működniük, ezt pedig nem minden vállalkozás élte túl. Sokaknak a bevételkiesés miatt le kellett húzniuk a rolót. Mostis Gergőt, egy ismert kolozsvári kávézó üzemeltetőjét kérdeztük az elmúlt két év tanulságairól és nehézségeiről, valamint a korlátozások eltörlésével járó fellélegezésről.

Mostis Gergő a Maszol megkeresésére kifejtette, a társadalom valóban traumaként élte meg az elmúlt két év történéseit: azok, akik vendéglátásból éltek, ahogy azok is, akik a társasági életüket a baráti köreikben szervezték meg.

„Úgy látom, hogy ez semennyi nyomot nem hagyott a vendégeinken, és az emberek nagyon gyorsan visszatértek a megszokott kerékvágásba, valódi újraéledést érzékelünk. Rengeteg vendég érkezik, és természetesen az is érezhető, hogy az egyetemisták visszatértek Kolozsvárra” – mondta hozzátéve, hogy a többség már nem csak azért látogat el vendéglátóhelyekre, hogy estenként elfogyasszanak egy italt, hanem azért, hogy újra találkozhassanak és együtt legyenek. Már osztályközösségek és egyetemi szakkörök is betérnek a kávézókba, éttermekbe, ismét felélénkültek a csoportos találkozások.

Fellélegezhettek a vendéglátóhelyek tulajdonosai is, hiszen ismét korlátozások nélkül működtethetik vállalkozásaikat, azonban a koronavírus-járvány visszaszorítása érdekében hozott szigorítások miatt rengeteg cég tönkrement.

A kávézó üzemeltetője szerint ez az időszak tragikus következményekkel járt. „Próbáljuk elképzelni, hogy egy vállalkozó befektet, minőségi szolgáltatást nyújt, de önhibáján kívül mégis csődbe megy. Nem azért, mert rosszul vezeti az üzletet, vagy mert lemarad a konkurenciától. Ezeket a társadalmi traumákat a vendéglátósok körében látjuk és érezzük. Mégis a nehéz időszak összekovácsolt bennünket, hiszen bármikor segítséget kérhetek más vendéglátósoktól. Egyáltalán nem versenytársakként gondolunk egymásra, hiszen amikor szabad az élet, akkor a helyeink megtelnek” – fejtette ki Mostis Gergő.

Példaként kiemelte, mivel nagyon sok rendezvényt szerveznek, eltérő preferenciáknak kell megfelelniük. Megtörténik, hogy egy vállalkozó nem foglalkozik étkeztetéssel, akkor egy másik üzemeltetőtől kér segítséget, és cserébe ugyanúgy visszakapja a támogatást.  „Cserebere” együttműködés alakult ki közöttük, igaz, ez elsősorban a kolozsvári magyar vendéglátásokra vonatkozik.

„Együtt érzünk azokkal, akik csődbe mentek: építik az életüket, a vállalkozásukat, jó minőségű szolgáltatást nyújtanak, és egyszer csak azt mondja az állam, hogy holnaptól nem működhet a vendéglátóhelyük. Ugyanakkor a másik oldalról nem ellensúlyoz, nem nyújt elegendő segítséget és támogatást” – hangsúlyozta Mostis Gergő.

Hozzáfűzte, a támogatásokat sem tudta mindegyik vállalkozó egységesen kihasználni. A fiatalabb, dinamikusabb üzletvezetők persze követték a híreket, és tisztában voltak az állam által nyújtott pályázati lehetőségekkel. „Én megpályáztam az úgynevezett technikai munkanélküli segélyt, valamint a vállalkozást segítő támogatásokat. Sajnos tudom, hogy sokan – főleg az idősebb generációhoz tartozók – már nem tudtak olyan gyorsan reagálni, ezért lecsúsztak segítségről. Aki gyors, jó kapcsolatai vannak, az képes volt teljesíteni ezeket a feladatokat, de sokan lemaradtak. Ebben az értelemben ezt nem tartom igazságosnak. Emellett arányaiban a nyugati országokhoz képest sokkal kevesebbet fordított Románia arra, hogy a gondban lévő iparágakat megsegítse” – nyomatékosította a vállalkozó.

Arra a kérdésre, hogy mennyire tartotta igazságosnak és logikusnak a változó megszorításokat, Mostis Gergő elmondta, harcolt benne a hétköznapi ember, hiszen tudomása volt arról, hogy mekkora nyomás nehezedik az egészségügyre, látta, hogy sokan elveszítették a családtagjaikat a koronavírus miatt, tehát a helyzet társadalmi szolidaritást igényelt. „Ugyanakkor a döntéshozókat is váratlanul érte a járvány kezelése, és több logikátlan döntést hoztak egymás után. Érthetetlen például, hogy miért kellett 10 órakor bezárni a vendéglátóhelyeknek, ha amúgy is csak oltási igazolvánnyal rendelkezőket fogadhattak, és csupán 30 százalékos kapacitással működhettek” – véli. Továbbá azt is megemlítette, hogy sokan nem tűrték a megszorításokat, hiszen az „életben maradás” volt a tét. Sajnos akadtak olyanok, akiknek illegálisan kellett működtetniük az egységeket, tehát a megengedett órákon túl is nyitva tartottak.

A veszélyhelyzet megszűnésével feloldottak minden korlátozó intézkedést, ez azt jelenti, hogy már nem kötik Covid-igazolvány felmutatásához az éttermekbe, kávézókba, szórakozóhelyekre és bevásárlóközpontokba való belépést. A bárok, szórakozóhelyek, éttermek és bevásárlóközpontok 22 óra után is teljes kihasználtsággal nyitva tarthatnak, és ezt nem kötik a fertőzöttségi arányhoz.

Mostis Gergő szerint az átállási időszak nehezebb az éttermek számára. A kocsmák és rendezvénytermek sokkal könnyebben átálltak, mint például az éttermek, mert teljesen más, sokkal hosszabb és bonyolultabb az ellátási, beszerzési lánc. „Ne felejtsük el, hogy valamikor novemberben olyan szituáció is előállt, hogy kedden kinyithattunk és szombaton be kellett zárnunk. Képzeljük el az éttermeket, amelyek újból feltöltötték a készleteiket. Az árut, a húst, a tejtermékeket nem veszi vissza a szállító. Ezzel szemben a dobozos és italos termékeket igen. Kétségbeejtő volt a rendelkezés, és nagyon megnehezítette a tervezést” – emelte ki.

A vállalkozó szerint ugyanakkor hatalmas probléma a vendéglátásban fennálló munkaerőhiány, szinte mindenki munkatársat keres, mert eltűntek a szakdolgozók az iparágból. „Akiket a járványhelyzet miatt elbocsátottak a munkahelyeikről, egyből külföldi munkát kerestek, mert ott sokkal gyorsabban megszerezhették a kiesett összeget, mint egy romániai vendéglátóhelyen.” Hozzátette, valószínűleg a nyári szezonban is munkaerőhiánnyal küszködnek majd a vendéglátósok. Megoldás lehetett volna, ha a technikai munkanélküli segélyt hosszan kitartja a kormány, hogy itthon maradjanak a szakemberek.