A sertéspestis-járvány miatt főleg a higiéniai előírásokat betartó farmok kerülnek hátrányos helyzetbe, mert bár a hatóságok nem találnak állományukban fertőzött állatot, a 45 napos zárlat rájuk is érvényes, ha a 10 kilométeres körzetben vannak. Minél nagyobb a sertésállomány, annál nagyobb a kiesés, a hiány, mert ez idő tájt tilos értékesíteni az állatot. Ezzel szembesült az év elején Szepesi Lóránd szilágyszegi gazdálkodó, akinek 2000 darab sertése és közel 150 szarvasmarhája van.

Szilágy megyében e hónap elején tizenegy gócpontot jelzett a az Állat-Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság (DSVSA), az esetek száma idén már megközelíti a 40-et.

Városról falura, Pomázról egy kis szilágysági településre

Reggel hat körül kel, este későn fekszik, az idejét próbálja a leghatékonyabban beosztani, szereti a pontosságot és a szorgalmas, dolgos embereket. Mint mondja, csak így lehet eredményeket elérni, előrehaladni. Szilágycsehi születésű, ott nőtt fel, járt iskolába, majd Besztercén erdésznek tanult, és néhány évig szülővárosában, az erdészeti hivatalban dolgozott.

A 2000-es évek elején Magyarországra ment megalapozni jövőjét, néhány hónapig gombapincészetben dolgozott, majd egy idős mester keze alatt megtanulta a zongorajavítás, hangolás fortélyait, ugyanakkor képesítést is szerzett e téren. Időközben a megtakarított pénzből építkezni kezdett Szilágycseh mellett, Szilágyszegen, mert mint mondta, feleségével és két kisgyerekével idegeneknek érezték odaát magukat, ezért 2006 őszén, amikor lánya iskolakötelessé vált, hazaköltöztek.

Az anyaországban elsajátított szakmával itthon kezdett érvényesülni. Hirdetést adott fel az újságban, hogy zongorákat árul, javít, és mivel abban az időben még kevés iskola rendelkezett hangszerrel, megkeresték. A magyarországi ismeretek, tapasztalatok alapján a megtakarított pénzét zongoravásárlásba fektette, egy kamionnyi zongorát vásárolt Ukrajnából, Kolozsváron társult egy ismerőssel, akinek kiadó helyisége volt, és zongoratermet nyitottak. Berlin mellől Bechstein zongorákat vásárolt, a vállalat viszonteladójává vált, és 2010-ig zongorákkal látta el az ország zeneiskoláit, tanárokat, diákokat. Akik használt, de jó minőségű hangszert igényeltek, azoknak is tudott segíteni. Kínából konténerben szállították Konstancára a zongorákat, onnan vonaton Zilahra, itt kirakodták és eladták.

„Kéthavonta egy konténer zongorát hozattunk, de vásároltunk Japánból, Kínából, Németországból, Hollandiából is. Rengeteget eladtuk, mert jó minőségűek voltak. Frankfurtban hangszerkiállításra mentünk minden évben, ott kiválasztottuk a kínai hangszerek közül, hogy melyik a jó minőségű, és olyat rendeltünk” – mondta Szepesi Lóránd.

A sertéspestis-járvány miatt sok gazdaság kerül nehéz helyzetbe

„2008-ban döntöttem el, hogy kipróbálom a gazdálkodást, ezért ezt a területet, ahol most vagyunk, és ami anno szántóföld volt, megvettem. Az erdész munkatársamnak már volt egy sertésfarmja Szilágycsehben, és azt mondta, csináljunk még egyet. Ezt jó ötletnek láttam, a kolléga már értett hozzá, eladott egy-két szériát, jól működött ez az ágazat, úgy tűnt, megéri. 2009 decemberében aláírtam az AFIR-ral egy beruházási szerződést, 2010 májusában elkezdtem felépíteni a farmot. Miután elkészült, a következő évben 1400 darab disznót vettem. Jó üzletnek bizonyult, eladtam két-három széria sertést, így 2012-ben építettem még egy 800 férőhelyes istállót, felszaporítottam az állományt kétezerre. A nagy istállót kettőbe osztottam, ezáltal minden hónapban 700 disznót tudtunk telepíteni. Havonta volt eladás és bevétel” – mondta a gazda.

Bár nem volt tapasztalata a sertéstartás terén, jól működött a gazdaság, mert bejárta Európát, és a gazdáktól megtanulta a „szakmát”. Már a kezdetekor európai uniós szabványok szerint dolgozott. Minden automatizálva van, az eledel és a víz adagolása, a gyógyszerkezelés, a szellőztetés. A sertéseket képernyőn keresztül lehet követni egy külön helyiségből.

Az elmúlt években nagy segítségnek bizonyultak a pályázatok. Jelenleg is van két elfogadott, egy leadott, és két előkészített pályázata. Ha ezeket megnyeri, akkor tovább tudja fejleszteni a saját tápgyárát, bővíteni a gazdaságát, amit újabb biztonsági rendszerrel akar ellátni, napelemparkot hozhat létre, ami az áramhasználatuk egy részét pótolná, továbbá három elektromosautó töltőállomást állítana fel, amit bárki használhat. Előkészített továbbá egy pályázatot, amelynek révén egy 500 férőhelyes kocatelepre és egy hizlaldára, 4000 tonnányi gabonatároló építésére is futná. Utóbbira azért van szükség, mert sok gabonát használnak, és gondot jelent a gabonaszárítás, tárolás. „Indítunk egy kis mezőgazdaságot is, mert így kicsit könnyebb” – jegyezte meg.

Szepesi Lóránd elmondása szerint 2015-ben nehéz időszakon mentek keresztül, mert akkor vezették be az orosz embargót, megszüntették az eladást Oroszország irányába. Abban az időben lement a sertés ára, ráadásul alacsony áron is nehéz volt eladni.

„Százötven-kétszáz kilós disznóink voltak, nagyon nehezen tudtuk értékesíteni őket, ugyanúgy, mint most, tavaly márciustól. Azóta fejre esett az ár, és csak kínlódunk. Csökkent a sertéshús ára, megjelent a vírus, bezárták az éttermeket, a karantén miatt megcsappant a fogyasztás, a vágóhidak, amelyekkel dolgozunk sokkal kevesebb sertést vágtak és kevesebbet adtak el. Az ár pengeélen van, a nulla meg a mínusz fele. A sertéspestis miatt kialakult lezárás minket is érintett. A tavaly elég sok kiesésünk volt, mert százeurós malacokat vettünk, és aprópénzért adtuk el. A támogatás és a Covid-segély nem fedezi teljes mértékben a veszteséget. Most állítólag azt mondják, hogy az elmúlt év második felére ismét kapunk valamit a vesztességekért, csak nem lehet tudni, mikor, mennyit. Ha az ember látná, hogy megvan az értelme a munkájának, akkor szívesebben csinálná, de így elég nehéz. Sok a bizonytalanság” – jegyezte meg.

Mint mondta, nálunk Kelet-Európában nehéz a gazdák helyzete. Magyarországon, Romániában, Bulgáriában megvan a hagyománya annak – főleg a romániai gazdaságokban –, hogy mindenki tart egy-két háztáji disznót, hogy legyen a családnak, és ünnepek előtt levágják. Probléma akkor adódik, amikor egy bácsinak van öt sertése, azokat elővigyázatosság nélkül neveli, kiengedi, ha kell az erdő szélére is, hogy egyen egy kis füvet, meg turkáljon, mert úgy jobb lesz a húsa, és közben megfertőződik sertéspestissel. A hatóság kimegy az adott településre, levágják a bácsi öt sertését, meghatározzák a 3 és a 10 kilométeres övezetet, bezárnak mindent, beleértve az olyan farmokat is, amelyek védve voltak, és annak ellenére, hogy a tulajdonos sok pénzt költ a védettségre, biztonságra, nem tudja eladni a sertést.

„Nagyon sokan mondtuk, hogy szükség lenne egy csapatra, amely minket is képvisel, és az érdekünkben eljár. Azt szeretnénk, hogy amikor egy háztáji disznó megbetegszik, akkor a körzetre érvényes lezárás ne érintsen minket is. A háztáji eladást-vásárlást tiltsák be, de azokat a gazdaságokat, amelyek betartanak minden egészségügyi szabályt, hagyják működni. Az idén január hatodikától le voltunk zárva február végéig, 45 napig. Utána feloldották a korlátozást, eladhattunk, de arra ébredtünk, hogy itt, Szilágycseh környékén tizenegynéhányezer disznó is eladó. És akkor próbáld eladni, ráadásul úgy, hogy kicsi az ár” – mondta a gazda.

A szarvasmarhatartásban több a fantázia

Ahogy nőtt a gazdaság, földterületeket, legelőket vásárolt, kapcsolatba került a húsmarhával. Megtetszett ez az ágazat is neki, és arra gondolt, amikor a sertésgazdaság rosszul megy, legyen 2-3 darab marhája, hátha abból is lesz egy kis jövedelme.

Három évig tanulmányozta a húsmarhát, 2017 körül határozta el, hogy abba is befektet. Előkészület kellett hozzá, bejárta Luxemburgot, Belgiumot, Franciaországot, Hollandiát, találkozott más gazdákkal, állatorvosokkal. Nehéz volt eldöntenie, milyen fajtát vásároljon. Előbb Angust szeretett volna, mert könnyen lehet tartani, de végül a Limousin szarvasmarha mellett döntött. 2019 tavaszán Luxemburgból hozatott 2 teherautónyi szűz üszőt, 72 darabot, és 2 darab bikát vásárolt melléjük.

„A genetikai állományt meg kell fizetni. Ez a performáns genetika, ami nekünk van, nemigen van a környéken. Pedigrés állományunk van, az állat napi gyarapodása 1300 grammtól 1700 grammig terjed. Eddig ezt a dolgot is a hátunkon vittük, csak tartottuk az állatokat. A tavalyelőtt a bikákat kint hagytuk a legelőn, február-márciusban elkezdődtek az ellések, és a tavaly már lett 40 darab borjúnk. Azokat, amelyek a tavaly születtek, már az idén nyáron sikerült eladnunk. A tegnap már eladtam az első bikaborjút” – mesélte lelkesen.

A sok állatnak szüksége van takarmányra, így elhatározták, hogy előállítják. Lucernásuk, kaszálójuk van, 400 hektár területük Szilágyszegen és Bősházán. Ez utóbbi településen találtak egy európai uniós szabványok szerint épített farmot, megvették, és átalakították a szarvasmarháik számára. Ősszel, november végén oda viszik az állatokat, kiteleltetik, megelletik őket, és tavasszal, májusban, visszaterelik a legelőre. Jelenleg 142 szarvasmarhájuk van. Jövőre már nő az állomány, lesz, mit megtartani, és ami nem tetszik, eladják.

A kérdésre, hogy mi áll a legközelebb a szívéhez, azt válaszolta, a marhát jobban szereti, mint a sertést, mert abban kicsivel több fantáziát lát jelen pillanatban. Jobb kereseti lehetőség lesz belőle. Ha meglesz a 100-200 anyatehén, akkor a jelenlegi helyzet, meg a jelenlegi piac szerint biztosabb bevételt jelent majd, mint a sertés.

Szepesi Lórándnak kilenc alkalmazottja van, de nagy segítséget neki jelent Niki lánya, aki bár egyetemista, az online tanítás miatt sok időt tölt otthon, és a papírmunkákat ő végzi. A felesége szintén mindenben mellette van, együtt vannak a tehenek ellésénél.

„Próbálunk fennmaradni ebben a zűrzavaros világban. Most, ha újrakezdeném, nem csinálnám. Ha lenne egy kis stabilitás, akkor nem lenne gond, de ebben a világban nagyon nehéz ilyen nagy tételben gazdálkodni, hiszen nagyon abszurd dolgok történnek a piacon. Most például nagyon drága a gabona, a kukorica, a búza, pedig jó volt a termés, a sertés ára viszont alacsony. Ezek olyan dolgok, amiket mi nem tudunk kontrollálni” – mutatott rá a gazda.