Bár április végét írunk, az időjárás nem kedvez a gazdáknak. Az éjszakai fagyok sokfelé tönkretették az idei gyümölcstermést, és a borászok sincsenek könnyű helyzetben. A természet ebben az esztendőben nagyon lassan éledezik, a korábbi évekhez képest több hetes késésben van már az igazi tavasz. A hegyközszentimrei Úr Pincészet egyik vezetője, ifj. Úr Zsigmond a Maszolnak elmondta: csak remélni tudják, hogy az év további részében az időjárás majd behozza a lemaradást és napos, meleg nyár következik, hogy a szőlőnek meglegyen a cukorfoka, és ne vesszen kárba a befektetett munka.

Bihar megye legnagyobb és ezzel együtt talán egyik legismertebb borászata a Nagyváradtól mindössze harminc kilométerre fekvő Hegyközszentimrén található. A Berettyó folyó jobb partján húzódó alacsony dombság mindig is kedvelt szőlőtermesztő vidék volt, a települések képének elmaradhatatlan részei a pincék vagy a pincesorok. A szőlőtermesztés és a borkészítés a családok számára általános áldásos tevékenység.

Két évtized múltán Bihar legnagyobb borászata

Az Úr Pincészetet bő húsz esztendővel ezelőtt alapították meg, amikor Hegyközszentimrén született, majd Váradra költözött szülők vásároltak itt egy kisebb farmot, magyarázta ifj. Ur Zsigmond, a családi vállalkozást az édesapjával közösen működtető borász. Mint mondta, amikor visszatértek a szülőfalujukba, illetve megvásárolták a tanyát, egészen másképp nézett ki a táj. Ha manapság ellátogatunk eme dombtetőre, a pincéktől keleti irányban ameddig a szem ellát, a távoli erdőségekig mindenütt rendezett szőlőültetvényeket látni, és erről a saját szemünkkel győződhettünk meg, amikor a borászatnál készségesen fogadott a tulajdonos. 2002-ben nyitották meg az első borüzletüket Nagyváradon, azóta próbálják évente fejlesztgetni a vállalkozást.

A borászatban a munkafolyamatokat igyekeztek automatizálni, modern és nagyteljesítményű gépeket vásároltak, de ezek sem működhetnek a megfelelő emberi jelenlét nélkül. Megvannak az alapembereik, „akikkel együtt nőttünk fel”, mondta a borász, és mindenki tudja a dolgát, ezért működik olajozottan a termelés. Az apja-fia vállalkozás működtetése egyébként úgy oszlik meg, hogy az édesapa, id. Ur Zsigmond foglalkozik inkább a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, míg az ifjabbik Ur Zsigmond főként a vállalkozás ügyeit intézi és az értékesítéssel, boltjaik állandó ellátásával van megbízva.

Fontosabb a minőség, mint a mennyiség

Az ültetvények bővítésére és gépek vásárlására több uniós pályázatot elnyertek, ezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb mint egy negyedszázad alatt saját erőből Bihar megye legnagyobb borászatát hozták létre. „Jelenleg 43 hektár szőlővel rendelkezünk, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez egy parcellában található, a pincészet mellett” – hangsúlyozta ifj. Ur Zsigmond.

Hozzátette, nem volt könnyű ezt így összehozni, mert amikor annak idején az édesapja megvásárolta a tanyát, csak annyi terület járt hozzá, amennyin maga a farm feküdt, és aztán lassacskán, apránként vásárolták meg a kisebb területeket, amiket később egyesítettek és „így teljesedett ki mostanra, hogy közel nyolcvan hektár van egyben, amiből 43 a szőlős”.

A terület földrajzi fekvése lehetővé teszi sokféle szőlő termesztését, mondta a borász. A parcellákban egymás mellett találhatók a királyleányka, az ottonel muskotály, a cabernet sauvignon, a Pinot noir, a merlot ültetvények, valamint most ültettek még frissen olaszrizlinget és sauvignon blanc-ot, illetve további öt hektáron cabernet sauvignont, „ami állítólag a királyok bora és a borok királya”, tudtuk meg a szőlőtermesztő szakembertől.

Az, hogy mennyit termelnek, nagyon függ attól, hogyan metszik a szőlőt. „Mi arra megyünk, hogy jobb legyen a minőség, még ha ez azzal is jár együtt, hogy csökken a mennyiség. Mi 7–8 tonna szőlőt termelünk egy hektáron” – magyarázta az ifjabbik borász.

A borászoknak jól jön a felmelegedés

„Az időjárásról elmondhatom, hogy számunkra szinte egyre jobb. A felmelegedés miatt jobban beérnek a szőlők, nagyobb a cukorfok, ezt tapasztaltuk az utóbbi években. Például a 2019-es év egy nagyon különleges, jó év volt számunkra, rendkívül jó minőségű borokat készítettünk, egy országos szintű versenyen első díjat nyertem a királyleánykával” – mondta a borász. Ifj. Ur Zsigmond szerint ehhez hozzájárul a talaj jó minősége, mivelhogy ezen a vidéken mindig is szőlősök voltak, továbbá a melegedő időjárás. „A merlot vagy a cabernet sauvignon szépen be tud érni, nálunk például eléri a 260-270 cukorfokot, ami ezen a részen nagyon jó eredménynek számít” – tette hozzá.

Az idei időjárás egyelőre sok fejtörést okoz a gazdáknak, ugyanis a megszokottól eltérő módon, lassabban melegszik az idő és sokkal lassabban éled újjá a természet. A borászok egy része aggódik, hogy ez a termés kárára megy. Ifj. Ur Zsigmond egyelőre bizakodik, reméli, hogy a hűvös tavaszt egy meleg, napos nyár követi majd, amikor behozható a most tapasztalt lemaradás és a szőlő megfelelő mértékben be tud majd érni. „A szüretelésig, szeptember-októberig még nagyon sok idő van”, hangsúlyozta a szakember.

Amikor a feldolgozás módjára kérdeztünk rá, megtudtuk, hogy például szüreteléskor versenyt futnak az idővel. Éppen ezért a szőlőszedést egy speciális kombájn végzi, amely fél óra alatt képet leszedni három tonnányi szőlőt szinte veszteség nélkül. „Semmit nem hagy el a tőkén, csak a bogyót szedi le, végülis lerázza a szőlőszemeket. Egy kombájn képes annyit szüretelni, mint százötven ember egy nap”, mondta ifj. Ur Zsigmond, hozzátéve, hogy rozsdamentes felszerelést használva még a legtávolabbi parcellából is be tudnak hozni négy tonna szőlőt.

„Mivel a borászatban nagyon-nagyon figyelni kell arra, hogy a borok ne oxidáljanak, ezért mi nagyon rövid idő alatt fel tudjuk dolgozni akár a négy tonna szőlőt is. Ez azt jelenti, hogy ha a legtávolabbi parcellából tizenöt perc alatt beér a szőlő, akkor összesen egy fél óra alatt már a hűtött tartályban van a must, ami nagyon fontos az oxidáció miatt”, magyarázta a borász. A mustot tíz Celsius-fokra lehűtik és így tárolják egy napig, majd amikor leülepedett, akkor húzzák át egy másik tartályba és ott indítják el az erjesztést.

„Aztán a derítés, a fejtés, a fehérjekicsapódás, hogy amikor a palackba kerül a bor, akkor ott már ne legyenek ülepedések, mind fontos lépések ahhoz, hogy minőségi jó bort tudjunk előállítani. De ami mégis talán a legfontosabb, ahogy én tapasztaltam, az a kontrollált erjesztés. Ugyanis ha engedjük, hogy természetesen erjedjen a must, akkor az fel tud menni 30-35, vagy akár 40 Celsius-fokra is, és ilyenkor az aromák és az illatok eltávolodnak a mustból. Ha ellenőrizzük ezt a folyamatot, és 15–16 fokon tartjuk az erjedést, akkor meg tudjuk őrizni az aromákat és illatokat a mustban és később a borban is” – magyarázta a borász.

A jó bor szőlőből van

„Amikor édesapám megvette ez a farmot, voltak más elképzelések is, de én szerettem volna a borászat felé hajlani, a mezőgazdaság nem volt a szívem csücske, mivel Nagyváradon születtem és kissé eltávolodtam a falusi élettől. De mégis azt mondtam, hogy ezt már így hozta a sors, hogy ezt kell választani, legyen a szőlészet-borászat”, idézte fel a kezdeteket ifj. Ur Zsigmond. Kérdésünkre hozzátette, a konkurencia hatalmas mind országos szinten, mind helyben. Igaz, kisebbek, de több pincészet is működik, a konkurencia pedig jó hatással van a minőségre, mert mindenki igyekszik jobbat, szebbet előállítani.

A pincészet évente mintegy 200 ezer liter bort állít elő. Ez a mennyiség már elég ahhoz, hogy ellássák a saját borüzleteiket, ahol ömlesztve és palackozva is megtalálhatók a nedűk. A tulajdonos a Maszolnak elmondta azt is, korábban gondoltak arra, hogy termékeiket elhelyezzék a bevásárlóközpontok pocain, de itt olyan nagy a konkurencia, hogy túl kevés az esély arra, hogy épen egy üveg szentimrei bort emeljenek le az emberek. Ehelyett inkább a saját értékesítési hálózatukat erősítették, jelenleg Nagyváradon kívül Margittán működtetnek borüzletet.

A családi vállalkozás vezetőjétől megtudtuk, a merlot a kedvenc saját bora és elárulta azt is, hogy miért. A pincészetnek nagyon sokáig nem volt vörös szőlője. Amikor úgy tizenkét éve eldöntötték, hogy vörösbort is szeretnének előállítani, Focșani-ba mentek el szőlőt vásárolni, ahol a merlot-ból volt sok és azt tudtak vásárolni. Amikor meglátták, milyen jó bor készül belőle, elhatározták, hogy saját maguknak is ültetnek a szőlőfajtából.

Kérdésünkre ifj. Ur Zsigmond elmondta, „a jó bor attól jó bor, hogy szőlőből van. Nálunk a boltban is jöttek hozzám olyan kérdéssel, hogy ez a bor tényleg szőlőből van-e, s mondtam, hogy aki nem hiszi el, nyugodtan megnézheti a munkánkat, hogy mivel foglalkozunk nap mint nap, nekünk nincsen semmi érdekünk abban, hogy ne jó bort állítsunk elő. Nekünk ez a munkánk, ez az életünk, ebbe fektettünk bele mindenünket, amink van, azért, hogy minőségi, jó bort tudjunk előállítani.”