A jegybank vezető közgazdásza szerint a megszorítások nélkül ma nyugdíjak és fizetések sem lennének – csak inflációt gerjesztő pénznyomtatás.

Mi lett volna, ha a kormány nem lép időben? Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank (BNR) vezető közgazdásza szerint a válasz drámai: Románia ma fizetésképtelen állam lenne, amely nyugdíjait és béreit kizárólag inflációt gerjesztő pénznyomtatással tudná kifizetni.

A BNR blogján közzétett elemzésében Lazea egyértelművé teszi: a közelmúlt fiskális reformjai nélkül az ország a „junk” kategóriába süllyedt volna a hitelminősítőknél, miközben a költségvetés összeomlása elkerülhetetlenné vált volna. Ehelyett – állítja – Románia elkerülte a recessziót, 2025-ben közel 1 százalékos gazdasági növekedést ért el, az állam finanszírozása olcsóbbá vált, a költségvetési hiány pedig látványosan csökkent.

De a legfontosabb fordulat szerinte nem a számokban, hanem a gazdasági modellváltásban rejlik: hat hónap alatt döntő lépések történtek a fogyasztásvezérelt növekedés leváltására, és az beruházásalapú fejlődés irányába való elmozdulásra.

Tíz év hibái köszönnek vissza

Lazea ugyanakkor hangsúlyozza: súlyos tévedés lenne kizárólag az utóbbi kormányokat okolni a közpénzügyek romlásáért. A mai helyzet az elmúlt tíz év fiskális politikájának következménye.

Emlékeztet, 2015-ben Románia még teljesítette a maastrichti kritériumokat, vagyis – felelős költségvetési politikával – akár az euróövezethez való csatlakozásra is jelentkezhetett volna. A mindenkori kormányok azonban más utat választottak: a lehető leggyorsabb gazdasági növekedést minden áron, még a makrogazdasági egyensúly feláldozása árán is.

Az eredmény látványos, de ellentmondásos lett: Románia produkálta az EU egyik leggyorsabb növekedését – és egyben a legmagasabb inflációt, a legnagyobb költségvetési és folyó fizetési mérleg hiányt is. Eközben Bulgária lassabban, de kiegyensúlyozottabban haladt előre, és 2026-ban belépett az eurózónába.

Nem csupán az állam költekezett

A vezető közgazdász szerint a felelősség nem kizárólag az államé. A lakossági fogyasztás legalább ilyen mértékben hozzájárult a pénzügyi egyensúly megbomlásához. 2015 és 2024 között az egyéni fogyasztás tíz évből ötben gyorsabban nőtt, mint az állami fogyasztás – miközben nagyságrendileg tízszer akkora.

Kapcsolódó

Többet költünk, mint amennyit keresünk

Tizenöt felnőtt hazai lakosból csak egy tesz félre pénzt a nyugdíjas éveire, ami a legkisebb arány az Európai Unióban.  

takarékosság lakossági megtakarítás fogyasztás költekezés BNR

Ugyanez a torzulás jelent meg a gazdaság szerkezetében is: a fogyasztás sokkal gyakrabban nőtt, mint a beruházások. Sőt, hét évben a tízből a fogyasztás még a GDP növekedését is meghaladta. Ilyen környezetben – fogalmaz Lazea – cinikus a bolgár eurócsatlakozást puszta szerencsének beállítani, amikor valójában tudatos és következetes stratégia eredménye volt.

Megérte?

És végül a legkellemetlenebb kérdés: megérte-e a fogyasztásra épülő növekedési modell?

Lazea hangsúlyozza, a GDP és a fogyasztás EU-átlaghoz mért felzárkózása kétségtelen tény, de az ár magas volt. A hitelből finanszírozott fogyasztás nem termel hosszú távon elegendő forrást az adósság visszafizetésére. A túlfűtött növekedést óhatatlanul megszorítások követik, amelyek újra lelassítják az országot – és ismét növelik a lemaradást.

Az irónia pedig az, hogy a választók, akik a fiskális lazítás nyertesei voltak, végül nem hálásak érte, és gyakran épp azokat a pártokat büntetik meg a szavazóurnáknál, amelyek a „gazdasági ajándékokat” adták.