Évi 40 millió eurót költünk bioélelmiszerekre. A tipikus vásárló 25 és 45 év közötti, az átlagosnál magasabb jövedelmű nő.

Huszonöt százalékot meghaladó mértékben nőtt az elmúlt két év mindegyikében a bioélelmiszerek piaca idehaza, de még így is alig haladja meg a 40 millió eurót, ami a teljes forgalom 1 százalékát sem teszi ki. Ez édeskevés, figyelembe véve, hogy az Európai Unióban évi megközelítőleg 30 milliárd euró értékben értékesítenek egészség- és környezetkímélő termékeket, amiben Románia részesedése 1,33 százalék.

Száz százalékkal is drágább lehet

A kontinensen Németország és Ausztria az élenjárók az ökotermékek fogyasztásában, ott ezek piaci részesedése 8 százalék körüli.  Andreea Mihai, a Carrefour Románia marketing igazgatója szerint a biotermékek hazai forgalma azért ilyen alacsony, „mivel a hazai fogyasztók nem sokat tudnak róluk”. A valós ok azonban nem annyira a tudatlanság, hanem sokkal inkább a biotermékek ára, mely sokak számára megfizethetetlen.

Az egyik nemzetközi áruházlánc kolozsvári szupermarketjében a biotej 50 százalékkal drágább, mint ugyanazon gyártó hasonló, de bio-minősítéssel nem rendelkező terméke, a kiwi és a sonka esetében pedig az árkülönbség bio, illetve nem-bio áru között meghaladja a 100 százalékot. Azt egyébként a Carrefour marketing menedzsere is elismeri, hogy a tömegfogyasztásra szánt, vegyszeres termékek ára 20-50 százalékkal alacsonyabb, mint a bio-minősítésűeké.

A hazai tipikus biotermék fogyasztó 25 és 45 év közötti életkorú, jól képzett, az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkezik és érdekli az egészséges életmód. Az ökoárút vásárlók között lényegesen több a nő, mint a férfi.

Vegyszer helyett kapálás

A visszafogott hazai fogyasztás ellenére a biotermékeket előállító gazdák, vállalkozások száma növekvőben van, a termelés zöme pedig, több mint 90 százaléka, külföldre kerül.  Nagy Miklós szalárdi polgármester, a 3700 termelőt tömörítő Bioterra szakmai érdekvédelmi szövetség elnöke szerint a biogazdálkodás nehéz, de szép agrárgazdálkodási ágazat. A bihari nagygazda szántóföldi növényekkel, búzával, tönkölybúzával, zabbal és kukoricával foglalkozik.

A termés egy része külföldre kerül, hazai felvásárlója pedig egy biotyúkfarm. Elmondása szerint jelenleg elég jó a biogazdálkodást folytató termelőknek fizetett területalapú támogatás, duplája annak, amit az ipari termelést folytatók kapnak. Ez létfontosságú az ágazatban, hangsúlyozza Nagy Miklós, mivel “hivatástudatra van szükség ahhoz, hogy valaki ezt csinálja, de meg is kell élni belőle”.

Az állami támogatás nélkül a biotermékek megfizethetetlenül drágák lennének, a gazdák pedig ellehetetlenülnének, lévén, hogy a termésátlagok lényegesen alacsonyabbak. Biogabonából hektáronként nem 10-11 tonna terem, hanem csak 4-5, ugyanakkor a költségek is magasabbak, mivel sok a kézimunka, vegyszerezés helyett például kapálni kell.

Bundesligás vállalkozó a hazai piacon

A legnagyobb hazai biogazdálkodók külföldiek. Az Emiliana West Rom, az Agricola Alba és az Orgapic kft.-k összesen közel 10 ezer hektáron folytatnak biogazdálkodást Temes és Iași megyében. Az első kettő olasz kézben van, utóbbi pedig Klemens Wilhelm Tönnies német üzletemberé, aki a Bundesliga élcsapatai közé tartozó Schalke 04 tulajdonosa is egyben.

Idehaza közel 300 hektáron folyik biogazdálkodás, akivel hatodik helyen állunk az EU-ban. Az éllovas Spanyolország 1,7 millió hektárral. Százalékos elemzésben ugyanakkor hátul kullogunk, mivel a teljes termőterületnek csupán 2,3 százalékán folytatunk biogazdákodást. Ebben a tekintetben Ausztria, Svédország és Észtország az élenjárók 19,3-16,3 százalékkal.