A kolozsvári és a marosvásárhelyi repülőtérnek úgy kellene növelnie és bővítenie forgalmát, hogy azt ne a másik kárára tegye – véli Peti András, a marosvásárhelyi Transilvania Repülőtér új vezérigazgatója, akit terveiről, az megoldásra váró problémákról kérdeztünk.

Miért pályázta meg az állást?

Három évvel ezelőtt már lehetőségem a repülőtér igazgatására. Ez egy nagyon különleges terület, Európában mindenhol a regionális repülőterek a régió gazdasági motorját jelentik, kaput nyitnak a világ felé, de ugyanakkor arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a várost, a megyét, a régiót megmutassuk a világnak. Nagyon érdekes és nagy kihívásnak tekintem ezt a tisztséget. Amikor megjelent a pályázati felhívás, rögtön elhatároztam, hogy én is versenyvizsgázom, hiszen nagyon sok minden köt a repülőtérhez. Nagyon sok üzleti kapcsolatot létesítettem annak idején, és azt a tapasztalatot és tudást, amit akkor felgyűjtöttem, szeretném hasznosítani, kamatoztatni a következő négy évben.

Miből állt a vizsga?

Három lépcsős volt, az első szakaszban az angol nyelvismeretet tesztelték. Nyelvtani része is volt, de a repterekhez kapcsolódó európai bizottsági ajánlások fordítása volt a fő feladat. Erre két hónapot készültem, és még egyszer mondom, nem volt idegen számomra a terület, mert három évvel ezelőtt nap mint nap foglalkoztam ezzel. A vizsgán a második szakaszban az előre meghatározott könyvészet alapján elsősorban a jogszabályok ismeretét ellenőrizték. Ez azért volt különleges, mert a versenyvizsga meghirdetése után két, a repülőterek működésére vonatkozó alaptörvény változott. Az egyik éppen a 190/2011-es sürgősségi kormányrendelet, amely szabályozza és úgymond megreformálta az állami tulajdonban levő gazdasági társaságok működését, és ez módosult június elsejei hatállyal. Ugyanakkor a közbeszerzési törvény módosult, úgyhogy ez külön kihívást jelentett. A harmadik szakaszban egy interjún vettem részt, ahol a kommunikációs készséget, a menedzseri készséget ellenőrizték.

Hány jelentkező volt?

Hárman jelentkeztünk az elnöki posztra. Az angol nyelvvizsgán az egyik jelentkező kiesett, a második szakaszban a másik jelölt nem jelent meg. Egyedül maradtam a harmadik vizsgára.

Milyen most a reptér gazdasági helyzete, melyek a legsürgősebb megoldásra váró problémák?

Ezt azután szeretném felmérni, miután elfoglalom a tisztséget és át tudom nézni a reptér gazdasági helyzetét tükröző dokumentumokat. Azt tudom, hogy három évvel ezelőtt egy növekedő bevétellel rendelkező, prosperáló, új légitársaságokat bevonó, hat új célállomást létesítő repülőteret hagytam magam mögött, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám. Talán a legfontosabb a parkolás helyzete. Marosvásárhelyen minden módon lehet fizetni parkolódíjat, és fontos rövid távon olyan civilizált parkolást és parkolódíj-kifizetési lehetőségeket biztosítani, amely megfelel annak az elvárásnak, ahová szeretnénk a marosvásárhelyi repülőteret fejleszteni.

Az utasszám növekedéséről számoltak be néhány éve, most meg arról lehet olvasni, hogy csökkent ez a szám. Ezt mivel magyarázza?

Azóta minden évben csökken, a célállomások száma is csökkent. A következő időszakban igény van arra, hogy a légi úton történő áruszállításra szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni a következő időszakban, illetve a kifutópálya felújítása.

A marosvásárhelyi repülőtér a kolozsvári reptérrel verseng a régióban. Mennyire hasznos a régió számára ez a konkurencia?

Ezen is szeretnék változtatni. Egészséges, harmonikus együttműködést szeretnék kialakítani a kolozsvári reptérrel. A két repülőtér úgy kellene növelnie és bővítenie forgalmát, hogy azt ne a másik kárára tegye. Abban versenyezzünk, hogy melyik milyen színvonalú szolgáltatást tud nyújtani az utasnak.

Mennyire jelent nehézséget, hogy a reptér viszonylag messze a van a várostól?

A prioritásaim közé tartozik egy menetrendszerű autóbuszjárat indítása a város és a repülőtér között.