A valósnál magasabb euró-árfolyammal számolva túlárazzák a feltöltő kártyákat a fontosabb hazai mobilszolgáltatók, és a valóságosnál nagyobbnak tüntetik fel a területi lefedettségüket. Ez utóbbi átverés is nagyon könnyen leleplezhető. Körülnéztünk a hazai mobilpiacon.

Bár Románia még nem tagja az euróövezetnek, a hazai mobiltelefon-szolgáltatók előszeretettel állapítják meg szolgáltatásaik díjszabását lej helyet az uniós valutában. Ennek a gyakorlatnak az oka egészen prózai: jól járnak vele.

Könnyű rájönni arra, hogy valami nem stimmel az árak körül, elég, ha összehasonlítjuk a fő konkurensek árait ugyanazon a napon. Március 20-án például a Vodafone hálózatban 27,5 lejbe került az 5 eurós feltöltő kártya. Aznap a Román Nemzeti Banknál 4,430 lej volt az euró árfolyama, ami szerint 5 euró 22,15 lejnek felelt meg. Ehhez hozzáadódik 24 százalék áfa, vagyis 5,31 lej, a végösszeg tehát 27,46 lej.

A Vodafone tehát többé-kevésbé korrekt volt, egy 5 eurós feltöltés esetén csupán 4 banival rövidítette meg a felhasználókat. Az összeg valóban elhanyagolható, ám mivel sok kicsi sokra megy, a szolgáltató jól jár vele. A Vodafone hazai ügyfeleinek száma 8 millió körül van, akiknek kb. a fele használ feltöltő kártyát. Ha ezek mindegyike havonta csak 5 euróval tölti fel a kártyáját, s a szolgáltató minden egyes feltöltést csupán 4 banival számláz túl, az havi szinten 160 ezer lej, egy évben pedig 1,92 millió lej (mintegy 450 ezer euró) jogosulatlan bevételt jelent a nagyvállalatnak, s mindezt úgy, hogy az ügyfelek meg sem érzik a pénztárcájukon.

Ugyanazon napon, a Telekom 27,71 lejt kért el egy 5 eurós feltöltésért, tehát 25 banival számolt fel többet a jogos árnál. Az Orange még nagyvonalúbban kalkulált, természetesen a maga hasznára, 28 lejt számolt fel egy 5 eurós feltöltésért, tehát 54 banival többet, mint amennyi járt volna. Ha a romániai piacvezető szolgáltató következetesen, minden egyes nap hasonló mértékben kerekíti fel a lejben számolt árat, akkor egy év alatt több millió euró jogtalan bevételhez jut, figyelembe véve, hogy a mobiltelefon üzletágban 10,5 millió ügyfele van.

„Az itt a térerő, hol a térerő?”

Nem ez az egyetlen terület ahol a mobiltelefon szolgáltatók orruknál fogva vezetik az ügyfeleiket. 2013-ban a GSM Association adatai szerint az Orange hálózatának területi lefedettsége Romániában meghaladta, a Vodafoné pedig megközelítette a 90 százalékot, míg a Cosmote lefedettsége kb. 60 százalékos volt. A három fő szolgáltató jelenleg azt állítja, hogy a hazai lakosság szinte 100 százaléka a hálózatuk által lefedett területen él, reklámcéllal terjesztett térképeik pedig azt sugallják, hogy csak lakatlan hegyvidéki területek lefedetlenek.

Hogy ez nem így van, azt bárki, aki utazik az országban, hamar megtapasztalja. Alig hagyja el a Kolozsvárról Nagyváradra közlekedő vonat Mérát, a Vodafone felhasználók búcsút inthetnek a térerőnek, amely aztán csak Egeres előtt tér vissza, hogy rövidesen ismét eltűnjön, és csak Bánffyhunyad tájékán bukkanjon fel ismét. "Az itt a térerő, hol a térerő?" játék folytatódik aztán a Sebes-Körös völgyében, Csucsa és Rév között a telefon inkább dísztárgy, mint telekommunikációs eszköz.

Elég nagy felületet lehetne megtölteni azon erdélyi magyar települések felsorolásával, ahol nagyon körülményes a mobiltelefon használata, mivel a térerőt be kell cserkészni, csak az nem igen hagyja magát: Szépkenyerűszentmárton, Cegőtelke, Torockó, Szelterszfürdő stb. A térerő nem csak dombos-hegyes vidéken játszik bújócskát a felhasználókkal, hanem Bukarest környékén is. Ploieşti felé haladva, amint a vonat beér egy erdőcskébe, a térerő úgy eltűnik, mintha nem egy EU-s főváros vonzáskörzetében, hanem a legmélyebb vadonban járnánk.