Ha az ugocsai részeken lévő Halmiban az eper a jelen és a jövő, a tőle légvonalban alig 15 kilométerre fekvő Szamosdarán az uborka jelenti a kiugrási lehetőséget az emberek számára.

Az uborkának köszönhetően felemelkedett a falu

Most, hogy elkezdődött az ubu-szezon, ahogy itt mondják, másról sem hallani a közel 1500 lakost számláló hagyományőrző faluban, mint a sokunk által kedvelt nyári zöldségről. Gáman Mihály polgármester ezt így kommentálja: „Hát hogyne, mikor egy idő óta az ubu adja Darának a kenyeret, s megoldotta a lakosság foglalkoztatását egy olyan településen, ahonnan nem is olyan rég még messzi vidékekre jártak el dolgozni az emberek. Mára odajutottunk, hogy uborkaszüretkor máshonnan jönnek ide segédkezni, mert a helyi lakosság nem győzi. Van úgy, hogy a felvásárló egyszerre több száz zsák uborkát szállít el. Az eredmény meglátszik a faluképen. Akik rég nem jártak nálunk, most hamar észreveszik , hogy mennyivel gondozottabbak a házak, a porták, mennyivel több kiskocsi szaladgál az utcákon és mennyivel jobban öltözöttek az emberek. Azt meg csak belül látjuk, hogy bennünket is meghódított a számítógép, az internet, a video, a mélyfagyasztó, az automata mosógép és mindenféle más körszerű háztartási eszköz”.

Minden második darait „megfertőzött” az ubu

Leginkább a mezőknek nyúló hosszú kertekben termesztik az ubut, már csak azért is, mert a lakásokból könnyebben elérhető, ha kötözni, locsolni, szedni kell, de azért kint a határban is találunk néhány nagyobb táblát. Nincs pontos nyilvántartás róla hányan foglalkoznak vele, a polgármester szerint minden második család.„Magam is szívesen tennék néhányszáz méteren, hisz volna helye a belőle származó jövedelemnek, de napi munkám messze nem engedi meg, mert Pusztadaróc község öt településből áll, Dara a második legnagyobb, s igazgatásuk éppen elég elfoglaltságot ad” – mondja Gáman Mihály, aki húsz éve vezeti a községet.

Köszönet a csengerieknek

Mint annyi más jó, az uborkatermesztés dívatja is az országhatár túlsó oldalán lévő, közeli Csengerből származik. A világháború után jó ideig Csengerből tudtak a daraiak jobb dolgokat vásárolni, közte alapvető élelmiszereket, ruhát és lábbelit. Van is egy nóta, hogy áldja meg az Isten Csengert...

Az újabb segítség háttere az, hogy pár éve sok darai járt át dolgozni a csengeri kertészetekbe. „S láttuk, hogy a szomszédok igen jól megélnek az uborkából, s egy idő után azt mondtuk, hogy akkor próbáljuk meg mi is. A vártnál is jobban segítettek, hisz a felvásárló azt mondta sokkal nagyobb mennyiséget át tudna venni, mint amennyi Csengerben terem. Hát belevágtunk. Már az első évben pontosan hozták Darára a magot, a palántát, a fóliákat és ami csak kell. Nagy segítséget jelentett, hogy nem kellett rögtön kifizetni, mindezek árát nyáron az uborka felvásárlásakor fogták le” –mondta Katócz Péterné, akitől azt is megtudtuk, hogy ők húsz-árival indultak, s ma hektárnál nagyobb területről szedhetik az ubut.

A kedvelt savanyúságnak való nagyobb részét a magyarországi felvásárló Európa legkülönbözőbb országaiba exportálja. Legtöbbet Németországba, ahol az apróbb uborkát kedvelik, de nem keveset az oroszoknak, akik viszont a nagyobb méreteket is szívesen veszik. A kisebb darai termelőktől bőségesen jut belőle a hazai piacra is, természetes elsősorban a közeli Szatmárnémeti piacára, ahol nagyobb mennyiségnél két-három lejért vásárolható kilója, ami jó ár, persze a vevőnek. A méretnél, a fajta és íz kiválasztásánál, mint minden ilyen terméknél jelentős szerepet játszanak a fogyasztói szokások. Darán elsősorban magyar fajtákat termelnek, mint a Harmónia, melynek igen vékony a héja, minek okán a szállításra érzékenyebb. Nem így a Kybria, melynek szúrós a héja, ezért könnyebben és messzebbre szállítható.

Fodor István a megyei agrárkamara igazgatója nagyon is példamutatónak tartja az itt történteket, szerinte jó volna, ha a legtöbb falu találna magának egy ilyen pénzes növényt.