A romániai és a magyarországi energiaárak közötti különbségeket és ennek okait veszi górcső alá Ilie Șerbanescu. Az ismert gazdasági elemző szerint míg az energiaárak liberalizálása Európa perifériájára kényszeríti Bukarestet, Magyarország arra törekszik, hogy a külföldi szolgáltatók visszaforgassák a gazdaságba a profitot.

Ilie Șerbanescu gazdasági elemző a Jurnalul Național honlapján megállapítja: Magyarországon csökkennek a fogyasztói energiaárak, miközben Romániában nőnek. A két ország közötti árkülönbség 15-20 százalék, aminek az a következménye, hogy Romániába nem jönnek külföldi befektetők, akik itt vannak, távozással fenyegetőznek. A szerző szerint a sokat dicsért Nemzetközi Valutaalap (IMF) utasításai nem könnyítenek a romániai befektetők növekvő költségein, így ha a befektetők választhatnak a térség országai közül, akkor a sokat bírált Magyarországra mennek, amelynek nincs megállapodása az IMF-fel, és amely teljes erőből megpróbál ellenszegülni „a brüsszeli bürokraták laboratóriumában kitalált gazdasági képtelenségeknek”.

Csakis a Bukarest és Budapest által alkalmazott politikák miatt van különbség a román és magyar fogyasztói energiaárak között, mindkét országban a külföldi (nyugat-európai) tőke sajátította ki az energiaszolgáltatást – írja a gazdasági elemző.

Șerbanescu szerint ezek a szolgáltatók kihasználják a monopolhelyzetet, és különösebb erőfeszítés, menedzseri képességek nélkül hajtják be a biztos profitot válságidőszakban is, ami külföldre kerül, a kormányoknak pedig nincs pénzük az energiarendszerek korszerűsítésére. Ezért a kormányok nyaka körül „szorul a hurok”, de a budapesti kabinet legalább megpróbál kiutat keresni, miközben a bukaresti nem is próbálkozik - véli a szerző.

Megállapítja, a román kormány nem tartotta szem előtt az ország érdekeit, amikor elfogadta az IMF-nek azt az „ostoba” parancsát, hogy liberalizálja az energiaárakat. Ez ugyanis a szerző szerint arra irányul, hogy az Európai Unióban kullogó Románia elveszítse egyedüli előnyét, amit saját erőforrásainak olcsóbb kitermelése jelent.

Az elemző gyarmatosító politikai modellnek nevezi, hogy a romániai energiaáraknak el kell érniük azt a szintet, amelyet az Európában domináns gazdasági erőt képviselő, de gázzal nem rendelkező Németország Oroszországnak fizet a nyersanyagért. A szerző szerint az energiaárak liberalizálása behatárolja Románia fejlődési kilátásait, és végérvényesen Európa perifériájára kényszeríti Bukarestet.

Șerbanescu szerint Magyarország legalább keresi a kiutat, és arra törekszik, hogy a külföldi szolgáltatók a profitot visszaforgassák, mert a közszolgáltatások célja nem a lakosság kárára való profittermelés kellene legyen, hanem annyi bevétel előteremtése, ami a szolgáltatások fenntartására, korszerűsítésére és fejlesztésére elég.