Egyre több saját márkás termék kerül a kosárba

Egyre több hazai vásárló választja a közismert termelői márkák ellenében az áruházláncok polcain növekvő mennyiségben megtalálható, előbbieknél a csomagolás tekintetében sokkal egyszerűbb, szegényesebb, ugyanakkor minden esetben olcsóbb, úgynevezett private label termékeket. Ezeket a termelők a Cash&Carry-, hipermarket-, szupermarket- és diszkont áruházak megrendelésére gyártják, melyek saját márkanevek alatt árusítják őket.

A saját márka vagy kereskedelmi márka egyes esetekben megegyezik a forgalmazó nevével (Carrefour, Metro Quality, Billa, Penny Market), a többségük azonban olyan fantázianév, amely nem utal egyértelműen a forgalmazó és az áru közvetlen kapcsolatára (Aro, Clever, 365, Fine Food, Vitae D’Oro); erre csak abból lehet következtetni, hogy kizárólag egyetlen áruházláncban találhatóak meg.

A private label termékekkel a kereskedők a legérzékenyebb vevőket célozzák meg, nem véletlen tehát, hogy Romániában a gazdasági válság idején kezdett el rohamosam nőni a népszerűségük. 2005-ben mindössze 1 százalék volt a kereskedelmi márkák piaci részesedése Romániában, ám néhány év alatt ez több mint tízszeresére nőtt. Tavaly 3 százalékos volt a private label térnyerése, s a szakemberek szerint ez a tendencia folytatódni fog.

„Mit tehetek, ha egyre kevesebb a pénzem, az árak pedig emelkednek? Vagy nem vásárolok, vagy pedig keresek egy olcsóbb megoldást, ami két dolgot jelenthet: a kereskedelmi márkákat vagy a feketepiacot” – magyarázza a jelenséget Cornel Cărămizaru, a Friesland Campina értékesítési igazgatója.       

A mintegy 170 millió eurós éves forgalmat lebonyolító nagyvállalat, melynek legismertebb márkája a Napolact, olyan erős versenytársakkal áll szemben a tejtermékek 800 millió eurósra becsült hazai piacán mint a Danone (Actimel, Danone, Danette stb.), az Albalact (Zuzu, Albalact, Rarău stb.) és a Lactalis (LaDorna, President), ám egyre inkább számolnia kell a saját márkák térnyerésével is. Ez utóbbiak tavaly még a teljes eladások csupán 12 százalékát tették ki, ám egyes becslések szerint az idei év végére a piaci részesedésük el fogja érni a 24 százalékot.

A private label termékek diadalmenete nem meglepő, figyelembe véve, hogy átlagosan 20-30 százalékkal olcsóbbak a hasonló, termelői márkák alatt forgalmazott termékeknél. Előretörésük nem csak a tejtermékek piacán figyelhető meg, hasonló folyamat játszódik az étolaj, a konzervek vagy az ásványvíz piacán is. A Ziarul Financiar becslései szerint idén Romániában 2 milliárd euró értékben fognak értékesíteni olcsó, kereskedelmi márkás termékeket. Az összeg több mint felét élelmiszerekre fordítják majd a kispénzű vásárlók, a fennmaradó rész pedig italokra, lakásápolási termékekre és kozmetikumokra megy el.   

Azért fogy a private label termékekből még mindig aránylag kevés az alacsony árukhoz képest, mert a vásárlók jelentős része bizalmatlan, gyatra minőségűnek gondolja ezt az árut. „Az áruházláncok saját márkanév alatt forgalmazott termékei lényegében megegyeznek a legnagyobb termelők ismert brandjei alatt forgalomba hozott termékekkel, csak a csomagolás különbözik. Az áruházak versenytárgyalást írnak ki, amire a legismertebb termelőket hívják meg. Ezek ugyanazt a terméket adják el az áruháznak private labelként, amit maguk is forgalmaznak, csak lényegesen kisebb árréssel. A private label termékek tehát minőségben semmivel sem gyengébbek a termelői márkáknál” – nyilatkozta a maszol.ro-nak egy olyan nagy hazai rizs- és hüvelyes forgalmazó cég egyik középvezetője, amely szintén szállít private label termékeket az egyik Cash&Carry áruházlánc számára. Ahhoz, hogy a kereskedelmi márkák alatt forgalmazott termékek olcsóbbak legyenek a termelői márkáknál, hozzájárul az is, hogy a reklámozásukra lényegesen kevesebbet költenek, így ezen kiadások nem épülnek bele az árba.

A látványos fejlődés ellenére a private label piaci pozíciója még mindig elég gyenge Romániában más, gazdagabb EU-s tagországokhoz képest. Magyarországon a tavaly eladott általános fogyasztási javak 25 százalékát tették ki az áruházláncok saját márkái, Lengyelországban 18 százalék, Csehországban 20 százalék, Szlovákiában és Ausztriában pedig 28 százalék volt az arány. 

 

 

 

 

Kimaradt?