Délnyugat-Kínában megindulhat a palagáz kitermelése, miután Peking jóváhagyott egy a Royal Dutch Shell multinacionális olajvállalattal kötött termelésmegosztási szerződést - derült ki keddi sajtójelentésekből.

A hírt a Shell vezérigazgatója, Peter Voser jelentette be a kínai fővárosban egy konferencián azzal, hogy a szecsuani Fusunban indítandót a közeljövőben várhatóan több hasonló projekt fogja követni. Az is elhangzott, hogy a vállalat évi 1 milliárd dollárt készül költeni a feltárásokat szolgáló kutatásokra.     

A világ második legnagyobb gazdaságának energiaigénye köztudottan egyre nő, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2010-ben azt jósolta, hogy 2030-ra Kína olajszükségletének 79 százalékát importból lesz kénytelen fedezni. Mindez arra ösztönzi az országot, hogy mindinkább új energiaforrások után nézzen.     

Kína palagáz tartalékának becslésében vannak ellentmondások, de a kínai hivatalos számok szerint az ország több palagázzal rendelkezik, mint az Egyesült Államok és Kanada együttesen. Kína most folyó 12. ötéves tervében 2015-ig 6,5 milliárd köbméter kitermelését irányozta elő évente. 2020-ra 100 milliárd tonnára nőhet a mennyiség. Peking célja, hogy 2020-ra az ország energiaszükségletének 10 százalékát ebből a forrásból biztosítsa.     

Korábbi hírek szerint a kutatásban a világ nagyjai vesznek részt, így a Royal Dutch Shell, Chevron, Exxon Mobil and British Petroleum, helyi vállalatokkal, elsősorban Szecsuan és Kujcsou tartományokban.     

A különösen Európában a környezetvédő mozgalmak által rendkívüli fenntartásokkal fogadott és kezelt - nagy körültekintést igénylő - palagáz kitermelés kivitelezésére még viszonylag kevés vállalat rendelkezik megfelelő szakmai garanciákkal.     

Az Egyesült Államokban a palagáz kitermelése gyakorlat, még ha területenként más és más is a fogadtatása, illetve a szabályozása. A környezetvédők a víz és levegőszennyezéssel járó technológia ádáz ellenségeivé váltak, filmekkel mutatják be a korábbi baleseteket, a szivárgások miatt keletkezett robbanásokat, állatok és emberek megbetegedését.     

Megfigyelők szerint a palagáz ellenzőinek láthatatlan támogatói között a világban ott vannak a szénhidrogén-kitermelő és -exportáló lobbik. A lakossági ellenállás ellenére a kísértés rendkívül nagy a jelentős palagáz tartalékokkal rendelkező államokban arra, hogy mind nagyobb arányban helyettesítsék a hagyományos energiaforrásokat.     

A legfrissebb kínai vonatkozású hírek azt jelentik, hogy a palagáz termelés Kínában zöld utat kapott, vagyis az engedélyezők számoltak az esetleges környezeti ártalmakkal, elsősorban is a technológia hatalmas vízigényével és az egyre környezettudatosabb lakosság esetleges tiltakozásával.     

Elemzők ugyanakkor összességében úgy vélik: Kína "két legyet üt egy csapással". Az utat folytatva kiváltja a szénhidrogének egyre nagyobb részét és a palagáz - a nagyrészt szénre alapozott - energiatermelésébe történő bevonásával csökkenti a károsanyag-kibocsátást, a levegőszennyezést.