Kapcsolódó
Mosás, gyúrás, szárítás, avagy hogyan lesz a gyapjúból csinos kalap?
Hobbi, munka, kikapcsolódás vagy inkább szenvedély? Oláh Csilla nemezkészítőnek, avagy Csillunak biztosan az utóbbi, még ha túlromantizáltnak is tartja ezt a szót. De miről is van szó? A választ egy apró, de annál zsúfoltabb kolozsvári műhelyben találjuk. Képriport a nemezkészítés minden csínjáról-bínjáról.
Csillu tanitónőként került kapcsolatba a nemezeléssel, nem voltak vele különösebb tervei de hamar szerelem lett belőle. „A gyerekeknek szerettem volna megtanítani, így elmentem egy táborba Válaszútra. Ami már akkor nagyon megfogott, hogy nemcsak a technikai részével foglalkoztunk, hanem motívumokról is beszéltünk. Közben jöttem rá, hogy ezek a keleti motívumok szörnyen hasonlítanak a mi magyar kincseinkhez és motívumvilágunkhoz. Ez nagyon érdekelt és motivált arra, hogy tovább foglalkozzak ezzel” – mondta.
Mint hozzátette: sokszor a környezete is inspirálja egy-egy munkánál, és ez a műhely is ezt a célt szolgálja, de leginkább a természetből lop el kis ötleteket, például amikor vázlatokat készít, sokszor a fa motívum indít el benne valamit.
Az aranytollú madár és az alkotója
Sokszor a környezete inspirálja az alkotásban. Ez a műhely is betölti ezt a szerepet.
Először minden papíron valósul meg.
„Minden a kellékekkel kezdődik, nekem nagyon fontos, hogy minden kéznél legyen már az első perctől” – részletezte.
Csillu bele is fog a kalapkészítésbe. Sablont vesz elő és meglepő módon egyből a mintával kezdi az egész munkát. „Erre azért van szükség, mert erre kerül később rá a belső rétegnyi gyapjú, így kívülről befelé kell haladnunk” – mondta.
Kettőt pislogunk és rá is kerül a mintázatra a lila gyapjúréteg, amit egyből egy forróvizes mosás követ.
Időközben a tea is elkészült.
„Ezután megfordítjuk az egészet és ilyen fornettis technikával behajtjuk, mint a kis kifliket. Ezután pedig erre az oldalra is rákerül a gyapjú, mint a másik oldalon” – mutatta be.
Mosás után Csillu elmaradhatlan csiga szignója is felkerül a kalap belsejébe. „Ez az egész csigás dolog még évekkel ezelőtt jutott eszembe. Egy retyezáti túrázás közben hívtuk egymást egy barátnőmmel hegyi csigáknak, szóval igen ez valahogy megmaradt nekem” – emlékezett vissza.
A műhely kis lakói eközben rendíthetetlenül figyelnek arra, mi készül a hatalmas asztalon.
Itt pedig nem a karácsonyi bejgli készül éppen, csupán Csillu elkezdte kipréselni a vizet a kalapból, hogy jól összemenjen.
„Egészen csinos, de még azért ráfér egy kis zsugorítás” – véli Csillu.
Csillu újra megmossa, majd gyúrni kezdi az anyagot, hogy pont a fejére illeszkedjen a pöttyös kalap.
„Ezután pedig kirakjuk száradni. Elég hamar megy, a vékony gyapjú könnyen szárad” – tudtuk meg.
Ameddig a kalap szárad, nézzünk körbe a műhelyben, itt vannak például ezek a bábok.
„Egy ilyen szőnyeg elkészítése akár egy hétig is eltarthat és akkor tényleg ezzel kelek és fekszem" – mondta.
Van, amikor segítséget is kap a hosszadalmas munkában.
Ha már kalapot készítünk, azért van ott még, ahová ez is megy.
A száradás után jöhet az első próba. Na de mi várható ezután, vajon mennyire tud Csillu ezzel foglalkozni?
Mint elmondta, az utóbbi pár évben ritkábban jut ideje a nemezelésre, inkább csak nyáron tud ezzel foglalkozni, de az elmúlt fél évben már sokkal többet, körülbelül napi szinten. „Szeretném értékesíteni a munkáimat, hogy tényleg komolyan tudjak ezzel foglalkozni” – mutatott rá.
(A szerző a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Digitális média szakának elsőéves hallgatója.)
CSAK SAJÁT