Kapcsolódó

Két keréken a Balkánon

Kilenc nap, hét motorkerékpár, több mint háromezer megtett kilométer. Motorra pattantunk Kolozsváron és meg sem álltunk egészen horvátországi Dubrovnikig. Na jó, néha azért meg-megpihentük, mert mind a természet, mind a vendégfogadó emberek megállásra késztettek. Utunk Szerbián át vezetett, majd Bosznián és Montenegrón át érkeztünk meg Horvátországba.

Utunk izgalmas része a Transalpinán kezdődött, amely a motorosok és a szerpentinek kedvelőinek kihagyhatatlan. Az út minősége is jó, és kevésbé forgalmas, mint a Transzfogarasi út.

Utunk izgalmas része a Transalpinán kezdődött, amely a motorosok és a szerpentinek kedvelőinek kihagyhatatlan. Az út minősége is jó, és kevésbé forgalmas, mint a Transzfogarasi út.

Utunk Szerbiába a Vaskapun át vezetett. A szerb határhoz érve láttuk, hogy nagyon lóg az eső lába, és még 10 km volt a szállásig, de hatalmas vihar volt készülőben. Ameddig tudtunk, álltunk a határállomáson, majd egy idő után a határőrök ránk szóltak, hogy jó lenne, ha mennénk szép lassan…

Utunk Szerbiába a Vaskapun át vezetett. A szerb határhoz érve láttuk, hogy nagyon lóg az eső lába, és még 10 km volt a szállásig, de hatalmas vihar volt készülőben. Ameddig tudtunk, álltunk a határállomáson, majd egy idő után a határőrök ránk szóltak, hogy jó lenne, ha mennénk szép lassan…

A következő napon egy 350 km-es út vette kezdetét, átszeltük Szerbiát. Ezen az útszakaszon (és persze mindenhol máshol) igencsak figyelmesnek és ébernek kell lenni, mert a helyiek autóiban az irányjelzőt valószínűleg csak dísznek találták ki. Nem divat az indexelés sem besorolásnál, de még akkor sem, ha éppen egy főútra kanyarodnak ki.

A következő napon egy 350 km-es út vette kezdetét, átszeltük Szerbiát. Ezen az útszakaszon (és persze mindenhol máshol) igencsak figyelmesnek és ébernek kell lenni, mert a helyiek autóiban az irányjelzőt valószínűleg csak dísznek találták ki. Nem divat az indexelés sem besorolásnál, de még akkor sem, ha éppen egy főútra kanyarodnak ki.

Novi Pazarból indultunk, ahonnan a montenegrói határ már nagyon közel volt, majd utunk a tenger felé vitt egészen Dobra Vodába. Szebbnél szebb helyeken haladtunk át, szerpentines utakon, gyönyörű tájakon, és még az út is szuper minőségű.

Novi Pazarból indultunk, ahonnan a montenegrói határ már nagyon közel volt, majd utunk a tenger felé vitt egészen Dobra Vodába. Szebbnél szebb helyeken haladtunk át, szerpentines utakon, gyönyörű tájakon, és még az út is szuper minőségű.

Két éjszakát töltöttünk a tengernél, majd indultunk is tovább a Kotori-öblön keresztül egészen Boszniáig. Ha valamit ne hagyjatok ki, ha Montenegróba készültök, akkor az a Kotori-öböl – a táj lenyűgöző!

Két éjszakát töltöttünk a tengernél, majd indultunk is tovább a Kotori-öblön keresztül egészen Boszniáig. Ha valamit ne hagyjatok ki, ha Montenegróba készültök, akkor az a Kotori-öböl – a táj lenyűgöző!

Boszniából szinte már csak egy ugrás volt Horvátország, azon belül is Dubrovnik városa, ami az ország legdélibb részén található az Adriai-tenger partján. Az óváros a rengeteg sikátorral és összefolyó kis utcákkal már-már olyan, mint egy labirintus.

Boszniából szinte már csak egy ugrás volt Horvátország, azon belül is Dubrovnik városa, ami az ország legdélibb részén található az Adriai-tenger partján. Az óváros a rengeteg sikátorral és összefolyó kis utcákkal már-már olyan, mint egy labirintus.

Miután bejártuk az óvárost, ismét útnak indultunk, mondhatni már hazafelé, Montenegró irányába, ahol ismét két éjszakát töltöttünk, de már nem a tengerparton, hanem a Tara-kanyonba.

Miután bejártuk az óvárost, ismét útnak indultunk, mondhatni már hazafelé, Montenegró irányába, ahol ismét két éjszakát töltöttünk, de már nem a tengerparton, hanem a Tara-kanyonba.

Utunk lélegzetelállító helyeken vitt végig, mint például a Durmitor Nemzeti Park. Az addigi 35–40 Celsius-fokos meleg után a 17 fok szinte felüdülés volt mindenki számára.

Utunk lélegzetelállító helyeken vitt végig, mint például a Durmitor Nemzeti Park. Az addigi 35–40 Celsius-fokos meleg után a 17 fok szinte felüdülés volt mindenki számára.

Innentől már hazafelé vettük az irányt és Borcsán, Belgrád mellett álltunk meg. Egy vacsora után kis csapatunk összeült és megbeszéltük az előző napok történéseit. Szebbnél szebb helyeken jártunk, de ami a legfontosabb, hogy senkinek nem esem semmi baja és mindenki épségben hazaért. Ehhez azért kellett egy jó túravezető is, Csizmár Ottó, hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez az egész motoros túra.

Innentől már hazafelé vettük az irányt és Borcsán, Belgrád mellett álltunk meg. Egy vacsora után kis csapatunk összeült és megbeszéltük az előző napok történéseit. Szebbnél szebb helyeken jártunk, de ami a legfontosabb, hogy senkinek nem esem semmi baja és mindenki épségben hazaért. Ehhez azért kellett egy jó túravezető is, Csizmár Ottó, hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez az egész motoros túra.

A csapat. 

A csapat. 

Kimaradt?