A keresztaljak imái, az általuk cipelt keresztek, lobogók, csengők és a zarándokok áhítatos éneke egyfajta lelki mozgószentélyt hozott létre, amelyet az Isten úgy vezetett az úton, akár a pusztai vándorlás során a népet – mutatott rá Salamon József lelkipásztor szombaton, a csíksomlyói hegynyeregben tartott pünkösdi szentmisén. A zarándokokat vándorfecskékhez hasonlította, hiszen a több tízezres közösség olyan elhivatottan érkezett a szertartásra, akár a vándormadár, amely zsigereiben érzi, mennie kell, ha eljött a költözködés ideje. (Fotók: Gábos Albin)
A 2021-es csíksomlyói búcsú a találkozásokról, az újbóli egyesülésről szólt: egy év kihagyás után nagy lelkesedéssel gyűlt össze több tízezer zarándok. Idén nem volt lehetőség az autóbuszos zarándoklatra, a hívek csak gyalog, kerékpárral, személygépkocsival érkezhettek a búcsúra. Noha csupán a megszokott tömeg negyede vehetett részt, zsúfoltnak tűnt a somlyói hegynyereg.
A keresztaljak énekelve, csengettyűszóval és imádságokkal vándoroltak a Kis- és Nagysomlyó közötti térségbe. A csíksomlyói templom kultikus tárgyát, a labarumot, a szokásokhoz híven a Segítő Mária Gimnázium székelyruhába öltözött diákjai vitték a völgybe.
Az érkező zarándokokat önkéntesek figyelmeztették a maszkviselés kötelezettségére, és irányították az egyes tájegységek számára kijelölt szektorok felé.
Salamon József atya a székelyeket a szent hely őreiként emlegette prédikációjában, utalva arra, hogy már az 1567-es pünkösdön, a nagy veszély elhárítását követően összegyűlt Csíksomlyó népe és örök fogadalmat vállalt, hogy a saját és az utódai nevében a kezdeti lelkesedéssel és hálával itt lesz minden évben a Szűzanyánál, és tiszteletét teszi.
Az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú evangéliuma, amely az ünnep mottóját kölcsönözte, az örömről tanúskodott. A ferences atyák ugyanis az égből jövő kegyelmi beavatkozásnak örömhírét választották a csíksomlyói nép megerősítéséül: amikor az angyal megjelent a Szűzanyánál, és közölte vele, hogy fiút szül, Mária értetlenkedett, mert ő férfit nem ismer. Ekkor az angyal azt válaszolta, „a Szentlélek száll rád, a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”.
Ahogyan Isten hívására Mária igent mondott, úgy kell a keresztényeknek is rábólintaniuk arra, hogy a Szentlélek átjárja őket, ugyanis „az igenen keresztül éltet a lélek” minden embert. Csak engedni kell, hogy megérintsen, megszólítson.
A Szentlélek kezdetektől fogva jelen van: ott volt a teremtés pillanatában, Jézussal a tanításai során, az apostolokkal, a Szűzanyával, napjainkban pedig biztosak lehetünk benne, „a Szűzanya és a Szentlélek jelenléte valóság itt, Csíksomlyón” – erősítette meg a híveket a lelkipásztor.
Salamon József atya arra is kitért, a zarándoklat a lélek vezetésével valósulhatott meg: a fáradhatatlan keresztaljak „vándorbottal a kezükben érkeztek Csíksomlyóra”, magukkal hozva élő-mozgó szentélyeiket, amelyeket örömmel, hittel, imákkal, énekekkel és áldozatokkal díszítettek fel.
Híveit arra kérte, vállalják fel keresztény identitásukat, gyújtsanak fényt, hogy a sötétség eltűnhessen. Nem a tűzoltás a megoldás, hanem a példamutatás.
A külföldön rekedtekre szánakozva tekintett a szónok, hiszen a fiatalok, akik a médián keresztül kapcsolódhatnak be a szentségbe, könnyeikkel küszködhetnek, amikor a csengőszót, az ismerős énekeket hallják, látják a keresztet, elképzelik a Szent Szűz érintését, és többen ekkor határozzák el, hogy „hadd el, külföld, hadd el, pénz, mert nem fogsz te itt fogva tartani engem!”.
A közösségi erő is fontos jelképe volt az idei pünkösdi búcsúnak. Nem hiába, hiszen nagy nehézségek árán, egyéves kihagyás után sikerült ismét elzarándokolniuk a keresztényeknek a csíksomlyói Szűzanyához. Az egybegyűltek boldogságának alapja – ez alkalommal talán még erősebben, mint valaha – a szabadságból fakad. A járvány terjedésének mérsékelésével ideje visszatérni a közösségépítéshez.
Ahhoz, hogy a járványidőszak okozta szakadékokat áthidalhassa a társadalom, kinek-kinek jelen kell lennie a pillanatban – ez voltaképpen a feladatunk a világban, „mert a jelen pillanat tisztasága köt össze a gyökerekkel, a múlttal”.
Salamon József atya arra is rámutatott, „egy állandó alakulásba, másságba kívánkozik az emberiség”. Ugyan szükség van az újra, a másra, vigyáznia kell minden embernek arra, hogy ne váljon megalkuvóvá. Mivel elhalóban van a veszélyérzet, tudni kell nemet mondani a hazugságra, a bűnre.
A szentbeszéd meggyőzte a híveket arról is, hogy a csíksomlyói Szűzanya közelében lenni felér a megmaradással, hiszen Salamon József atya elmondása szerint a moldvai testvérek rögös útjuk ellenére is fenntartották hitüket, anyanyelvüket, ami legfőképpen annak köszönhető, hogy a Szűzanya lábánál évente találkozhattak magyar nyelvű, katolikus testvéreikkel. Ebből töltekeztek, ebbe kapaszkodtak.
„A vándorbotod és pásztorbotod a kezedben” – nyomatékosította a több tízezres közösség előtt a szentmise szónoka. Híveit figyelmeztette, a kihívások leküzdésében csak az lehet segítségükre, ha a terhek nyomása alatt a „lelküket ki nem oltják”. Helyette inkább közösségükbe kapaszkodnak.