A kincses városba látogatott Kapu Tibor magyar űrhajós és Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos. A Kolozsvári Magyar Napok vendégeként beszámoltak az elmúlt évek és hónapok izgalmairól, az űrben töltött napokról, a visszatérésről és az azt követő rehabilitációs időszakról. A Maszol kérdésére Kapu Tibor azt is elárulta, hogy mi volt számára az a pillanat, amelyre nem készítették fel – a pillanat, amely egyszeri és megismételhetetlen volt, mintha csak neki tartogatta volna a világmindenség.

Ki ne álmodozott volna gyerekként arról, hogy egy nap űrhajós lesz? Az idei Kolozsvári Magyar Napok záróóráiban kicsit mindannyiunkban felébredhetett ez az álom, hiszen a kincses városba látogatott az a személy, aki mindezt valóra váltotta. Farkas Bertalan után 45 évvel ugyanis újabb magyar járt a Nemzetközi Űrállomáson: Kapu Tibor többéves felkészülés és számos halasztást követően, egy négyfős legénység tagjaként tette büszkévé az egész nemzetet.

A történet sok évvel ezelőtt kezdődött, amikoris egy nőnek az az ötlete támadt, hogy Magyarországnak szüksége van egy újabb űrhajósra. Álmodott, dolgozott, végül tervei valóra váltak: Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos koordinálásával elindult a HUNOR-program, amely során többszáz jelentkező közül választották ki Kapu Tibort, a személyt, aki elhagyhatja a földet, hogy a Nemzetközi Űrállomáson végezzen tudományos kísérleteket.

Kétségtelen, hogy a felbocsátástól a visszatérésig tartó időszakot ezrek követték a közösségi médiában. Ezrek szurkoltak együtt Kapu Tibornak, és ezrek szeméből csordult ki a könny, amikor mosolyogva, integetve érkezett vissza a Földre. A pódiumbeszélgetés során ki is emelte, hogy bár neki körülbelül 300 érdeklődőt harangoztak be, első ránézésre is jóval többen gyűltek össze a kolozsvári helyszínen.

„Gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetne elejteni. Nyíregyházáról azért nem úgy indul el az ember, hogy majd ekkora tömegek előtt fog előadást tartani. Ez a szerep még számomra szokatlan kicsit, de amikor a program elindult, már akkor is tudtuk, hogy a tudományos eredmények, a tudományos érték mellett az egyik legnagyobb célunk, hogy inspiráljuk a magyarokat, a felnövő generációt. Az, hogy ti itt vagytok, azt bizonyítja, hogy ez sikerült. Nagyon boldog vagyok” – fogalmazott Kapu Tibor.

Kapcsolódó

Kolozsvári Magyar Napok: A rendezvény „átlépte a földi dimenziót” (VIDEÓ)

Kapu Tibor magyar kutatóűrhajós köszöntötte a 16. Kolozsvári Magyar Napok többezres közönségét vasárnap este az erdélyi város főterén, a Zorán koncertje előtt tartott rövid záróeseményen.

Kapu Tibor Kolozsvári Magyar Napok záróünnepség Zorán

Húsz nap űrbeli tartózkodás után minden nehéz – árulta el Kapu Tibor, hozzátéve, hogy az ő mérnöki hátterével valóságos csodaként figyelte, hogy mire is képes az emberi test. Bár első repülő volt, szerencsére nem viselte meg túlzottan az utazás, és bár végig csinálta a kötelező rehabilitációs időszakot, mint mondta, néhány óra ágyban fekvés is sokat segített neki a visszatérés után.

„Az egyetem után lettem nagy rakétarajongó. Dolgoztam egy autóipari vállalatnak, és az ő megbízásukból mentem ki Kaliforniába, ahol ellátogattam egy rakétafelbocsájtásra. 8–9 órás autózás volt megállás nélkül, és nem láttam a világon semmit a hatalmas ködtől. Van 11 percnyi GoPro felvételem, amin zseniális a hang, de kép szinte semmi’ – avatta be a kezdetekbe a közönséget Kapu Tibor, hozzátéve, hogy úgy véli, minden, amit elért főleg annak köszönhető, hogy a lehetőségekre mindig nyitott szívvel és lélekkel tekintett, igyekezett felismerni, használni és kihasználni azokat. Mindemellett ott vannak azok a bizonyos inspiráló példaképek is – például az édesapja. Úgy véli, ha számára ennyire sokat jelentett az inspiráció, talán másoknak is sokat jelent majd. Az motiválja, hogy motiválhasson – fogalmazott.

„Az egyik legfontosabb cél, hogy a fiatalokhoz eljusson, hogy ez a világ milyen hatalmas, milyen érdekes, milyen csodálatos. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ennek az évszázadnak a legfontosabb tudományterülete az űrkutatás. A mindennapjaink részét képezni a navigáción, a kommunikáción és egyéb szolgáltatásokon keresztül” – mondta Kapu Tibor.

A négyfős legénység tudományos kutatások céljából utazott ki a Nemzetközi Űrállomásra. A 60 kísérletből 25 magyar fejlesztésű volt, ami már önmagában óriási elismerés. Ezek közül a víz hasznosítására irányuló volt Kapu Tibor egyik kedvence, hiszen bár úgy álltak hozzá, hogy biztosan sikerülni fog, a valóság teljesen keresztülhúzta a számításaikat. Egy másik kísérlet annyira meghatározó volt, hogy a legénység magyar tagja már abban is lát némi potenciált, hogy következő életében kertész lesz: a retek, a répa és a búza nevelgetése az űrben ugyanis egy életre átformálja a zöldségevéshez való viszonyulást.

Azonban nemcsak a zöldségevéshez viszonyul másképp az ember, ha eltölt az űrben húsz napot. Kérdésünkre, hogy mi az, amire nem készítették fel, és fel sem lehetett volna készülni, hiszen egyszeri és megismételhetetlen volt, mintha csak neki tartogatta volna a világegyetem, Kapu Tibor így felelt: „Talán klisének fog hangzani, de a Föld látványa. Rengeteget gyakorlunk, sok mindenre felkészülünk a tréning során: már a felbocsátásnak a pontos erőhatásait és a gyorsulásait is lehet szimulálni centrifugákkal. A több mint egyéves küldetés-specifikus tréning az a gyakorlati rész, ami legjobban felkészíti az embert az űrrepülésre. De vannak ennek az egésznek spiritualitással határos területei is, amire a képzés nem tud felkészíteni. Amikor az ember megpillantja a Földet a legelső pillanatban, és látja, hogy mennyire fényes, mennyire bátor helyről van szó, az olyan dolog, amire nem tud készülni előtte” – árulta el.

Kapu Tibor és Ferencz Orsolya látogatása során szóba került még, hogy mit is esznek valójában az űrhajósok – eláruljuk: nem zacskós levest. Felmerült a kérdés, hogy látnak-e esélyt a jövőben Mars-expedícióra, hogy melyek lennének azok a szavak, amelyeket Tibor magával vinne egy űrbeli álomcélpontra, és hogy mit gondolnak, miben fejlődött most leginkább az űrkutatás az ő felbocsátásuk által.

A kérdések sora persze végtelen, és talán válaszolni sem lehet mindre, ami azonban biztos, hogy egy Nyíregyházán nevelkedett, kiváló pedagógusok által tanított fiú elérte a világűrt. Ez a teljesítmény mindenki számára inspiráló lehet: ha kicsivel több önbizalommal állunk a dolgokhoz, szorgalommal és tudással felvértezve elkezdünk hinni önmagunkban emberként és nemzetként, akkor meg fogjuk tudni csinálni. Hiszen oly sokszor megcsináltuk már.