„Vagy együtt motorozunk vagy egymással szemben” – vallja Bálint Levente motoros szakoktató, vezetéstechnikai oktató, aki 2011 óta szervez motoros képzéseket Erdélyben, mert az autós-motoros iskolákból forgalomba kerülő újdonsült sofőröknek a tanulás folyamán csekély mennyiségű óraszámot biztosítanak a biztonságos vezetés elsajátítására, az oktatók kevés időt tudnak szánni a tanulókra, illetve a jogszabályban megfogalmazott képzés minősége is behatárolt. Emellett Romániában az emberek sietnek, figyelmetlenek, megpróbálják túlszárnyalni saját határaikat, az úthálózat rossz, így pillanatok alatt bekövetkezik a baleset. Szigeti Szenner Szabolcs, a marosvásárhelyi Daimler MC – Nomads motorosklub tagja szerint ideje leszokni a kanyarok vágásáról, arról, hogy az autósok ráhúznak a motorosokra vagy a motoros csapatokra, ugyanakkor a motorosknak is figyelmesebbnek kell lenniük. És ideje van annak is, hogy minden sofőr egyenrangúként tekintsen a forgalomban közlekedő társára.

„A motorozás tanulható, de ha valakiben nincs szerénység, alázat és vágy a tanulásra, nem válik belőle jó motoros. Emellett, ha az ember fél vagy nincs jó egyensúlyérzéke, szintén nehéz lesz motorossá válnia. A motor azon túlmenően, hogy egy közlekedési eszköz, fegyver is: egy motorral ölni és halni lehet” – részletezte Bálint Levente szakoktató, akinek meggyőződése, hogy egy motorosnak meg kell ismernie a saját határait. Ha tudja, hogy hol húzódnak, akkor a közúton nem próbálja túlszárnyalni azokat. „Itt nem lehet hibázni, ha egyszer nem figyelmes az ember, máris megtörténik az életveszéllyel járó baleset”.

Ezek elkerülése érdekében indította el 2011-ben a Wide Road képzéseit, amelyek Székelyudvarhelyről startoltak, azóta Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon és Temesváron is rendszeresek, illetve Románia és Magyarország bármely szegletében, ha arra szükség van. Márciustól október végéig zajlanak kisebb csoportokban, főként 10-15 személynek, de olykor még novemberben is alkalmat kerítenek rájuk, ha az időjárás engedi. Esőben is, ha szükséges, mert „a motorosok nem papírkutyák”. Rossz időben visszavesznek a tempóból, növelik a koncentrációt, de haladnak, mert élesben is bármikor hátráltathatja őket az eső és jó tudniuk, hogy mi a teendő ilyenkor. Hóban és fagyban azonban nem indokolt, téli szezonban pihennek a motorkerékpárok – világosított fel Bálint Levente szakoktató.

„Fontos bővíteni az alap vezetői tudást, mert a sofőriskolában alapokat, alapfogalmakat tanulunk meg és mindezt nagyon hiányosan” – fűzte hozzá Szigeti Szenner Szabolcs, a Daimler MC – Nomads motorosklub tagja. Meggyőződése, hogy Romániában hiányosságokkal teli a jogosítvány megszerzéséhez szükséges oktatás, illetve a motorosbalesetek száma is növekvő, ami azt bizonyítja, hogy szükség van a tudás felfrissítésére, a gyakorlatra, valamint az új helyzetek kipróbálására.

„Elsősorban a vezetési, közlekedési kultúrán kellene javítani, valamint ideje fejlődnünk nekünk, sofőröknek, több tiszteletet, figyelmet és emberséget biztosítani autós, motoros társainknak, akik részt vesznek a forgalomban. Szerintem az egyik fő probléma, az utak hiányán kívül az, hogy nem egyenrangúként tekintünk egymásra a közlekedésben, pedig a KRESZ alapján a motoros, az autós vagy a kamionos ugyanolyan joggal vesz részt a forgalomban, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindannyiunkra, sőt a gyalogosok is ezeket szem előtt tartva kellene közlekedjenek” – fogalmazta meg Szigeti Szenner Szabolcs motorostapasztalatait.

Mint mondta, a képzéseken a résztvevők biztonságos körülmények között tanulhatják meg, hogy miként reagálhatnak vészfékezésre, kanyarban történő fékezésre, hogyan kerülhetik ki az akadályt, mit tehetnek, ha rosszak a tapadási viszonyok, vagy melyek a helyes kanyarodási technikák. Elmondása szerint a motorosok gyakori problémája a forgalomban az, hogy egyes autósok vágják a kanyart, vagy nem gondolják át az előzést és leszorítják a motorral közlekedőt, esetleg ráhúznak egy több tagú motoros csapatra. Ezek mindegyike súlyos balesetet eredményezhet.

Nem védi őket „vasdoboz”, csak a sisak és az öltözet: figyelni kell a motorosokra!

Sok a baleset a közutakon, és noha ezek nagy részét nem motorosok okozzák, gyakran ők az elszenvedői, mert sérülékenyebbek a többi sofőrnél: őket nem védi a karosszéria és különféle biztonsági rendszerek, amelyek az autóban adottak. A légzsák helyett a sisak és a védőruha nyújt némi biztonságot számukra. Bálint Levente motoros szakoktató elmondása szerint megelőzési céllal kezdték a képzéseket szervezni, hogy a motorosok lehetőséget kapjanak a fejlettebb, jobb technika elsajátításához. Ugyanakkor a képzés arra is szolgál, hogy a motorosok elsajátítsák, miként védhetik magukat, hogyan kerülhetik el a baleseteket, illetve milyen manőverekkel, technikákkal kerülhetik el az életveszélyt, a frontális ütközést.

„Az volt a kiindulópontunk, hogy minél kevesebb motoros maradjon az utakon, okozzon vagy legyen részese balesetnek. Hogy ne sérüljenek, ne haljanak bele, mert mindenki valahová tartozik, és mindenkit várnak haza” – részletezte a szakember, aki rendőrmotorosok képzésében is jeleskedik.

Mint mondta, a sofőriskolák meghatározott óraszáma, a rendelkezésre álló pályáik és a rohanó forgalom nem tudja kellőképpen felkészíteni a tanulót, illetve az sem igazságos, hogy az élet más területein adott a lehetőség a folyamatos továbbképzésre, a vezetésben viszont sokan megrekednek, holott abban is lenne hová fejlődniük. „Tanulni jó dolog. Elutasítani a tanulást butaság és felelőtlenség”. Ezért a motorosoknak egyéni képzéseket is tart, ilyenkor személyre szabottan: szintfelméréssel kezd, majd tervezett tematika vagy célirányos kérés alapján oktat. Ugyanakkor az is elsajátítható, hogy miként közlekedhet utassal a motoros: ebben az esetben főként a párokat ismerteti meg a motorozás élményével úgy, hogy biztonságban érezzék magukat és tudjanak együttműködni a motorkerékpár vezetőjével.

A csoportos képzésre, ami a leggyakoribb, legalább 5, legfeljebb 20 fős csoportok, baráti társaságok, motoros klubok tagjai jelentkezhetnek. Ilyenkor egyebek mellett terítékre kerül az is, hogy hogyan alkalmazkodjanak egymás stílusához, tempójához a motorosok, valamint hangsúlyosak a csoportos motorozás szabályai és gyakorlati alkalmazásuk, a követési távolság, és az, hogy kinek hol a helye a csoportban.

A fejlődés megrekedésében az infrastrukturális hiányosságok is szerepet játszanak: a járművek száma az elmúlt 15 évben megsokszorozódott, és ezzel együtt a baleseteké is, mert máig kevés az autópálya, és egyes útszakaszok nagyon rosszak. Miközben a motorosok belátták, hogy vezetési technikájukon változtatniuk, javítaniuk kell, addig az autósok még nem igazán kacsingatnak a plusz képzési lehetőségek felé, számukra magától értetődő, hogy a jogosítvánnyal együtt megfelelő tudásra tettek szert, és nem szükséges ezt fejleszteniük. Ebben a döntésükben az is gátolja őket, hogy védve érzik magukat a közutakon, illetve biztonságot nyújt nekik a légzsák, a követőrendszer. Inkább arra áldoznak anyagiakat, hogy minél jobb autót vásárolhassanak, semmint arra, hogy megtanuljanak vezetni – vélekedett a szakember.

Hozzátette, „mindeközben hatalmas az agglomeráció, rohan mindenki, egy ember ül egy autóban, türelmetlenek vagyunk, villogunk, dudálunk, olyan jelzéseket adunk, ami nem a közlekedésbe való, és a baleset csakhamar bekövetkezik”. Éppen ezért a képzések célja nem csupán a technikai tudás átadása, hanem „közlekedéspszichológia” is, mert a sofőröknek azt is el kell sajátítaniuk, hogy miként reagáljanak az ilyesfajta viselkedésre.

Mint mondta, a felháborodások is könnyen vezethetnek életveszélyhez, mert egy motorkerékpár 50 km/h-nál 1 másodperc alatt 17 métert megy. Négy kerékkel könnyebben megáll a sofőr, mint kettővel. Ezért gyakori, hogy nem megfelelő követési távolság esetén a motoros beleszalad az előtte lévő autósba, hiába jó a fékezési technika, ha kisebb a gumi, kevesebb a tapadási felület.