A másmilyen emberek elfogadásra vágynak, a szülők bármiben támogatják a csemetét: legyen szakember vagy híresség, bátorítják választásában – ezek azok az erőteljes üzenetek, amelyek Dancs Annamari nemrégiben megjelent gyereklemezéből bontakoznak ki. A művésznő „felemelkedett” legkisebb, legkíváncsibb közönségéhez, és a felnőtt rajongókat „maga mögött hagyva” különleges terepen alkotott: a karantén alatt gyerekdalokat írt, kisfia ebben társa volt, hiszen a legtöbb ötletet a közös élményekből merítette. Az sepsiszentgyörgyi származású énekesnőtől megtudtuk, karácsonyra is alkalmasak a dalocskák, s mi több: szülő és gyermek egyaránt örvendezhet azoknak.

Várandós volt, amikor felötlött benne a gyerekdalok gondolata: a marosvásárhelyi reptéren ücsörgött, hazafelé tartott a szüleinél tett látogatásból, ekkor pattant ki fejéből a Csokoládé című dal refrénje. Ötletlistát írt, hiszen az volt a terve, hogy gyermeke születése után komolyabban elkezdi a gyerekdalokkal való munkát. Ám a baba érkezését követően nem jutott ideje az alkotói munkára, a kisfiával töltött idő mellett minden eltörpült, így egészen mostanáig kellett várni, hogy a néhány évvel ezelőtti elképzelések megvalósulhassanak – részletezte Dancs Annamari nemrégiben megjelent gyereklemezének történetét.

Számára a karantén időszaka gyümölcsöző volt, mert a családdal töltött idő mellett volt lehetősége a munkával is foglalkozni: csíkszeredai zenész-szövegíró barátjával, László I. Attilával tüstént hozzáláttak a dalszövegek, dallamok komponálásához, amikor a járványhelyzetben mindenki a négy fal közé kényszerült. Az énekesnő zeneszerzőként, ötletgazdaként vette ki a részét a közös munkából, cimborája pedig elvállalta, hogy a gondolatokat rímekbe és szövegekbe foglalja, így az együttműködés lényegében a közösségi médián keresztül zajlott, üzenetváltásokból bontakozott ki a rengeteg gyerekdal. A nyaruk stúdiómunkával telt, így jelenhetett meg november végén a Mi leszel, ha nagy leszel? című gyereklemez.

Kisfia inspirálta, majd véleményezte a gyerekdalokat

Ám ez nem csupán két személy együttműködésén alapult, ugyanis kisfia, amióta megszületett, folyamatosan szolgáltatta a jobbnál jobb ötleteket a gyerekdalokhoz. Dancs Annamari elmondása szerint gyermeke kölcsönösen tanítja, neveli már első perctől kezdve, hiszen édesanyaként egyaránt fejlődik csemetéjével, neki köszönhetően fedezhette fel újra a világot.

Ádám kisfia egyébként tesztalanyként is helytállt: ahogy elkészült egy dal, édesanyja elénekelte, eldúdolta neki, mire ő őszintén közölte, hogy jó ötlet vagy sem ilyen sorokkal szórakoztatni a gyerekeket. „A gyerekek iszonyatosan kritikusak tudnak lenni, viszont őszinték” – emelte ki a művésznő, hangsúlyozva, hogy éppen ezért mert kisfia véleményére hagyatkozni. Gyermeke véleménye mellett saját ösztöneire is hallgatott: tapasztalatai szerint eddigi pályafutása során sosem hagyta cserben a benne rejlő hajtőerő, ezért is bátorkodott fejest ugrani a még ismeretlen világba, és a felnőttközönségtől egy apróbb, izgágább közönséghez fordulni.

Önazonosságra lelt az alkotómunka folyamán – magyarázta az énekesnő, kiemelve, hogy anyaként már jócskán rendelkezett tapasztalattal, kiforrott szülői szemlélettel, így kétségek nélkül nyúlt az ismeretlen műfajhoz. Tudta, hogy a gyerekeknek mi az igényük, mi az, amit szeretnek, és bizony azzal is tisztában volt, hogy mi az a gyerekdal, amit a szülők még bírnak tolerálni. Ezért aztán arra törekedett, hogy a dalok ne csak a gyermekek számára legyenek élvezhetőek, hanem a szülőket is megmosolyogtassák.

Elfogadásra nevelő dalszövegek

Fontos volt számára, hogy tanító jellegű szövegeket adhasson legfiatalabb közönségének, és az üzenetre is nagy hangsúlyt fektetett: a Mumus című dal arról szól, hogy a csúnyácska kis jelenség minden éjszaka bebújik a gyermekek szekrényébe. A dal rámutat, a mumus nem azért rejtőzik a ruhák közé, mert a gyerekeket bántani akarja, ellenkezőleg: játszani szeretne a kicsikkel. Igaz, hogy kissé csúnyácska, és nincs barátja, de törekszik arra, hogy barátokra leljen – és ennek több üzenete is van: egyrészt az, hogy ne féljenek a sötétben és az éjszakába képzelt szörnyektől az apróságok, másrészt azt is megmutatja, hogy a különbözőséget el lehet fogadni, és a másnak tűnő társakkal is lehet ugyanolyan jól játszani, mint azokkal, akik a megszokott módon néznek ki. A levesevésről is hasonlóan tanító jellegű dalocskát írt: míg a dallamos sorok megtanítják az apróságoknak, hogy miként kerülnek a kertben lévő zöldségek a levesbe, kitérnek arra is, hogy bármiféle kerti növényből nem főzhető étel.

A didaktikai szempontokra tehát kifejezetten figyeltek kollégájával. A Mi leszel, ha nagy leszel? című dalban az instasztár és tik-tokhős mellett a griffmadár is szerepel, holott tisztában voltak azzal, hogy a mai modern lehetőségek miatt elenyésző azoknak a gyerekeknek a száma, akik a griffmadarat még felismerik, így a két kifejezés, a nagyon mai Insta és a letűnt korok griffje nem igazán összeegyeztethető. Mégis úgy döntöttek, a dalszövegben hagyják a fogalmat, remélve, hogy azok a csemeték, akik már nem hallanak a griffről, a dalt hallgatva kezdenek el érdeklődni iránta. Tehát igyekeztek egyensúlyt teremteni a modern és a letűnt értékek között, és az is fő szempont volt számukra, hogy a dalok könnyen érthetőek és megjegyezhetőek, dallamosak legyenek, tartalmazzanak számolós, születésnapos, érzékenyítő szövegeket is. Voltaképpen a mindennapi élet pozitív történéseiből merítették a témákat.

Minden gyerekdal jó a gyereknek?

A gyerekdalokra mindig van igény: a YouTube-on hatalmas arzenálja van ezeknek, hiszen rengeteg animált dalocska található a különböző csatornákon, amelyeknek a minősége hangzásbeli és képanyagi szempontból gyakran vitatható. A szülő felelőssége eldönteni – ha már az előadó nem vállalt felelősséget –, hogy milyen dalokat hallgattat gyermekével, vannak ízléses és kevésbé ízléses produkciók – vélekedett az énekesnő.

Elmondása szerint a gyerekek képzelőereje végtelen: bár felnőttként eltávolodunk attól az állapottól, amikor még egy papírpohár is órákon át lenyűgözhet, foglalkoztathat, újabb és újabb ötleteket idézhet elő belőlünk, a gyerekek még tudnak a papírpohár felhasználásával űrhajósok lenni, tudnak tengert, lakókocsit, életet látni ebben az egyszerű tárgyban. A gyerekeknek nem kell különösebben megfelelni: nekik csak a szeretetre és a törődésre van igényük, így a lemez készítése folyamán csupán arra törekedett, hogy a szövegek még véletlenül se tartalmazzanak olyan utalást, ami miatt valaki kirekesztve érezné magát.

Amikor az ember kijelenti, hogy gyerekdalokat készít, a külvilág szemében könnyű feladatnak tűnik az elhatározása. Holott egyáltalán nem könnyű, és hatalmas felelősséggel jár: nem elegendő csak arra figyelni, hogy milyen didaktikai szempontok mentén íródnak a szövegek, azt is szem előtt kell tartani, hogy évtizedek múltán például miként fog reagálni az akkor már felnőtt gyermek azokra a sorokra, amelyeket ő inspirált. Halász Judit születésnapos dala hosszú idő óta a legütősebb, és minden bizonnyal az is marad – magyarázta az énekesnő, hangsúlyozva, hogy a jól megírt dal slágerré válik. Sok mindennel lehet próbálkozni, az idő és a közönség dönti el, hogy fennmarad-e vagy sem.

A gyermek zenei ízlését formálnia kell a szülőnek

Dancs Annamari szerint a gyermek zenei ízlésének alapját – ahogyan viselkedésének és jóemberségének forrását is – a szülőnek kell megteremtenie: a kis tarisznya tartalmának, amivel útnak indítja csemetéjét, értékesnek kell lennie.

Nem tartja helyesnek, hogy a felnőttek a megvalósíthatatlan vagy vágyott álmaikat gyermekeiktől várják el. Nem szabadna ráerőltetni a gyermekre azt a jövőt, amit a szülő lelki szemei előtt lát: a kisfia például már most művészi hajlamokkal rendelkezik, és annak ellenére, hogy jómaga nem biztos, hogy ezt az utat szánná neki, teljes mértékben támogatná, ha felnőttként a színészi, előadóművészi pályára lépne. Ám, ha asztalos szeretne lenni, informatikus vagy tanár, akkor is mellette áll majd, mert a szülőnek feladata abban támogatni a gyermekét, amiben a csemete önazonosnak, boldognak érzi magát. A szülőnek csupán annyi a dolga, hogy gondoskodjon és szeressen, és a „gyerekbe fektetett szeretet” idővel kamatozódik: tudni fogja a helyes irányt, tudni fogja azt, hogy milyen emberré kell válnia. ebben erősítik meg a gyereklemez dalocskái is.

Mi leszel, ha nagy leszel?

A régi pályafutásából 15-18 éves dalok is a lemezre kerültek, méghozzá azért, mert felnőtt egy olyan generáció, akik kislányként és kisfiúként az első sorban csápoltak a koncertjein, és belőlük sokan már szülőkké váltak. Szeretné megörvendeztetni őket a múlt ízével: újrahangszerelték, újra felénekelte, és meglepő, hogy a mai gyerekek is pozitívan reagáltak a régi dalokra.

Erdélyben is megvásárolhatók a lemezek: a közösségi oldalán az összes erdélyi üzlet neve megtalálható, ahol hozzájuthatnak az érdeklődők. A járványhelyzet feloldódása után szeretne hazajönni, hogy a dalokból műsort adhasson, mert interaktív koncertre törekszik, ahol a gyerekközönséget megmozgathatja. Nagy odaadással és szeretettel készítette a lemezt, és nem az hajtotta, hogy „szükség van egy újabbra, mert meg kell élni valamiből”. Ellenkezőleg, ez a lemez a járványidőszakban rajongói szórakoztatására, a gondok eloszlatására jött létre.

A járványidőszak a karácsonyt is megpecsételte, ám próbáljuk meg úgy tölteni ezeket a napokat, hogy az egymásra figyelésről szóljanak: a koronavírus megtanított arra, hogy csekélységekkel is meghitté tehető a családi együttlét. Elegendő egy gyereklemez, közös mézeskalács-sütögetés, dekorálás – ha a lelkünkben béke van és nyugalom, akkor minden úgy működik majd, hogy az ünnepeket nem a hiányérzet határozza meg – üzente Dancs Annamari rajongóinak.