Létezik egy kritikus felső hőmérsékleti határ az emberi szervezet számára, amelyet 40 és 50 Celsius-fokban határoztak meg a londoni Roehampton Egyetem kutatói egy nemrég közzétett tanulmányban. Ez az a hőmérséklet, amit az emberi test még biztonságosan elvisel. 50 fok felett már úgynevezett hőstressz lép fel, amely zavartságot, hányingert, szédülést, fejfájást és ájulást okoz – számol be az Euronews.

„Európában a hőmérséklet az elmúlt évtizedekben körülbelül két fokkal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest. Ez a növekedés kétszerese a globális átlagnak” – mutatott rá Matthew Patterson, az Oxfordi Egyetem klímafizikai posztdoktori kutatási asszisztense az Euronews Nextnek. Hozzátette, a felmelegedési tendencia folytatódik, mivel továbbra is üvegházhatású gázokat bocsátunk ki.

Négy férfin és három nőn végeztek kísérletet

A kutatás során Lewis Halsey professzornak, a londoni Roehamptoni Egyetem Élettani és Egészségtudományi Központ kutatójának és kollégáinak senki biztonságát nem kellett kockáztatniuk ahhoz, hogy meghatározzák testünk határait.

„Amit megfigyeltünk, az az anyagcsereérték növekedése volt” – mondta Halsey a 2021-ben négy férfin és három nőn végzett kísérletről. Az anyagcsereérték azt méri, hogy az emberi szervezet mennyi energiát fogyaszt a folyamatos munkavégzéshez. Amikor kint meleg van, a testünknek különböző módszerei vannak arra, hogy lehűtse magát, csökkentse az alaphőmérsékletét, izzadással és a vér kiáramoltatásával a bőrhöz közeli perifériára. Halsey és kollégái megállapították, hogy amikor kint meleg van, akkor az anyagcsereérték is megnő, ami viszont megemeli a testhőmérsékletünket. A szervezet azonban csak egy bizonyos mértékig képes felmelegedni, mielőtt hibásan kezdene működni.

Halsey szerint minden ember más, és az emberek reakciója a nagy melegre jelentősen eltérhet az életkortól, a nemtől és az egészségi állapottól függően.

„Néhány ember anyagcsereértéke 40 foknál nem emelkedett meg, 50 foknál viszont igen” – mondta. „A szervezet nagyon keményen dolgozik, hogy megtartsa az alaphőmérsékletét, nem szereti, ha ez megváltozik. Ha egy-két fokkal emelkedik, a legtöbb embernek nem okoz kárt”– mondta még Halsey. „Néhány maratonfutónál 42 fokos alaphőmérséklettel mértek, és ez azért volt, mert forró környezetben futottak” – magyarázta a kutató.

De még a maratonisták is elkezdenek szenvedni a 44 fokos hőmérsékleten, mondta el Halsey, és mások még ennyire sem ellenállóak. A csecsemők és az idősek a legveszélyeztetettebbek a szélsőséges hőséggel szemben, mivel szív- és érrendszerük nem reagál jól a magas hőmérsékletre.

Mi történik, ha a tested túlságosan felforrósodik?

Halsey szerint számos dolog történik, ha a test túlságosan felforrósodik, mert az extrém hőség hatására a testhőmérséklet olyan szintre emelkedhet, ami veszélyessé válthat, egészségügyi problémákhoz, sőt halálhoz is vezethet.

„A testben lévő fehérjék elkezdenek denaturálódni, nem működnek, és az idegi impulzusok sem működnek olyan jól. Az idegrendszer kevésbé hatékony, pedig ez a test szerves része. Ez a szívre is hatással lenne, mivel a szív önmagában is egy izom” – fejtette ki Halsey.

„Ha ez ritmuszavart generál, és a szív nem pumpálja olyan hatékonyan a vért a testben, mert >>nincs szinkronban<<, ez alacsony oxigénszintet okozhat. Ha az agy oxigénszintje szükségszerűen alacsony, akkor már problémáink vannak” – sorolta a következményeket a kutató.

Tanulmányuk arról ad képet, hogyan reagál a szervezet a hőstresszre, mennyire tud alkalmazkodni, milyen határai vannak az alkalmazkodásnak, és mennyire eltérőek az egyénenkénti válaszok.

„A felmelegedés közepette ez a tudás egyre értékesebbé válik” – tette hozzá Halsey.

Matthew Patterson elmondta, azt a kérdést tették fel, hogy vajon tudunk-e élni egy olyan bolygón, amely egy vagy két fokkal melegebb, mint amihez hozzászoktunk, hiszen egy bizonyos éghajlathoz szoktunk hozzá. Viszonylag stabil éghajlatot tapasztaltunk az elmúlt 10 000 évben.

Úgy véli, ennek megváltoztatásával megnehezítjük az emberi élet fenntartását. „Lehetőségünk van arra, hogy ezt megállítsuk” – tette hozzá, mégpedig úgy, hogy „abba kell hagynunk a fosszilis tüzelőanyagok elégetését és az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez nagyrészt rajtunk múlik.”