banner_LYJAJgUi_banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_whe5WvtP_banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Ma rétegesen öltözik, holnap kigombolkozik: szakembert kérdeztünk a hőmérséklet-ingadozás hatásairól

Egyik nap mínusz fokok, csontig hatoló fagy, másnap kellemes tavaszi időjárás. Noha legtöbben igyekeznek lépést tartani a természettel, a januárban zajló „téli tavasz” és a márciusi ingatag tél világossá tette, a gyümölcsfák, a kerti virágok, az állatok és az ember is tanácstalanul áll a hőmérséklet-ingadozás előtt. Van megoldás, lehet megfelelően alkalmazkodni a változásokhoz? Bartók Blankával, a BBTE Magyar Földrajzi Intézetének egyetemi docensével az „igazi télről”, a virágok és madarak korai felelevenedéséről, a Celsius-fokok folyamatos váltakozásáról beszélgettünk.

Idén már februárban érezhettük a tavaszias időjárás melegét, míg egyik nap mínusz fokokban dideregtünk, másnap kigombolt kabáttal sétáltunk a verőfényes utcákon. Mivel magyarázható, hogy egyre rövidebb és enyhébb a tél?

Ha az elmúlt évtizedek adatsorait vizsgáljuk az Erdélyi-medencében, azt tapasztaljuk, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő melegebb telek, ezek egyik jellemzője, hogy az átlaghőmérséklet 0 Celsius-fok fölött van. Főleg a januári hónapban tapasztalhatunk erőteljesebb felmelegedést. Ez egyértelműen azzal áll kapcsolatban, hogy éghajlati rendszerünk lassú változáson megy keresztül: mérésekkel is igazolható, hogy globális szinten egyre több energia marad a felszín közelében, mint amennyi a világűrbe távozik, így értelemszerűen melegedik a rendszer. Ez különböző légköri folyamatokat indít el regionális szinten, a hőellátás és a légköri cirkuláció szempontjából egyaránt, és ezek határozzák meg voltaképpen, hogy térségünkben milyen tél tapasztalható.  

Beszélhetünk „igazi télről”? Milyennek kellene lennie a megfelelő hideg évszaknak?

A mindennapokban gyakran emlegetett „igazi tél” fogalma elég szubjektív, van, aki a gyerekkorára, van, aki a szülei vagy nagyszülei elbeszéléseire emlékszik vissza nosztalgiával, ám a különféle időszakok között több évtizednyi eltérés is lehet. Az éghajlat viszont fokozatosan változik, nem mindegy, melyik periódust vizsgáljuk, 30 évet vagy 60 évet megyünk vissza a múltba.

Az éghajlatváltozás kontextusában az „igazi” télnél talán arra kell gondolnunk, hogy milyen volt az éghajlat azelőtt, mielőtt a napjainkban tapasztalt erőteljes antropogén hatás megjelent volna. Ehhez vissza kell mennünk az időben legalább 100-150 évet. Ebből az időszakból azonban kevés mérési adatunk van, nem könnyű rekonstruálni a teleket mondjuk az 1900-as évek elejéről.

Kolozsvár esetében például az 1930–1940-es évtizedben a téli minimum hőmérsékletek átlaga -5,70 C, az 1970–1980 közti időszakban ez az érték -4,70 C, míg 2010-2020-as időszakban -3,50 C volt. A csapadék esetében nem tapasztaltunk jelentős változást az elmúlt 100 évben, viszont a hőmérséklet emelkedésével az utóbbi évtizedekben a csapadék nagy része eső formájában hullik. Talán emiatt érezzük azt, hogy manapság nem igazaik a telek, hiányoljuk az alacsony hőmérsékleteknek köszönhető havazásokat és a hosszabb ideig fennmaradó hótakarót. És ez valóban jelentős változás nemcsak számunkra, hanem a természet számára is. Ilyen szempontból kulcsfontosságúak a téli hőmérsékletek, mivel pár fok melegedés már olvadáshoz vezet, és ez teljesen más folyamatokat generál.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Az igazi télnek tehát nem velejárója a természet feléledése. Ámde néhány kertben már február közepén nyiladoztak a virágok, a madarak is felbukkantak. Örülhetünk ennek, vagy van okunk aggodalomra?

A növények és állatok sokkal érzékenyebbek az éghajlatváltozásra, így érdemes odafigyelni a jelekre: napjainkban pár héttel hamarabb kezdődik a virágzás, a rovarok is korán aktívvá válnak – az élővilág életritmusának változása azonban nem jó jel, arra utal, hogy a térségben már tetten érhető az éghajlatváltozás. Ez pedig az emberekre nézve is kockázattal jár. Vannak esetek, amikor a korai virágzást követően ismét fagyok keletkeznek, és erre az egyes növények (gyümölcsfák) nincsenek felkészülve, így elfagynak. Az is előfordul, hogy az együttélési mintázatokban alakul ki eltolódás, ha a korai virágzáskor még nem aktívak a beporzók.

A növények és madarak „összezavarodtak”? Mivel magyarázható, hogy sebtében megelevenednek?

Az élővilág hosszú időszak alatt viszonylag stabil éghajlathoz alkalmazkodott. Ez azt jelenti, hogy minden faj esetében genetikailag kódolva vannak a fejlődési fázisok (rügyezés, virágzás, gyümölcsérés), védekezési mechanizmusok, tűrőképesség, együttélési mintázatok.

A növények esetében a különböző fejlődési fázisok a vegetációs időszak egyes időpontjaiban következnek be. A vegetációs időszak kezdetét viszont az éghajlati adottságok határozzák meg. Az időszak elejének azt az időpontot tekintjük, amikor az év során először fordult elő, hogy a hőmérséklet öt egymást követő napon át 5°C fölött volt. Ez normális esetben nálunk áprilisban valósul meg, és szeptember végéig tart. Ha ez a feltétel már februárban vagy márciusban végbemegy, a növények valóban összezavarodnak és korábban beindulhat az aktív anyagcseréjük.

Fotók: Adobe Stock

Természetesen ehhez minden faj esetében más tényezők is hozzájárulnak: az almafa rügypattanását a megelőző 20 napos periódus hőmérsékleti viszonyai határozzák meg, főleg a minimum hőmérsékletek és a napi hőingás. Ugyanakkor, ha ebben az időszakban nagyobb a csapadékösszeg, általában későbbi a rügypattanás. Egy másik fontos tényező az úgynevezett bázishőmérséklet, az almafánál ez 5,10 C, vagyis a növény csak az ezen felüli hőmennyiséget tudja felhasználni a fejlődésre. 

Evolúciós értelemben az élővilág nem képes alkalmazkodni a napjainkban tapasztalt gyorsabb ütemű éghajlatváltozáshoz. A túlélés itt attól függ, hogy mekkora az adott faj tűrőképessége, illetve a mozgástere. Az éghajlatváltozás érdekes hozadékának tekinthetjük a különféle kertészetek speciális ajánlatait, amikoris a hosszan tartó növényi dekoráció érdekében kifejezetten „klímaváltozást tűrő” növényfajokat javasolnak, amelyek az átlagosnál nagyobb tűrőképességgel, jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek.

A védett növényként számon tartott hóvirág megsínyli a korai virágzást? Milyen hatással lehet rá a hőmérséklet-ingadozás?

A hóvirág az egyik első tavaszi virágunk, amely nagyon jól bírja az alacsony hőmérsékleteket. Egyes vizsgálatok szerint levelei március közepén akár -12 °C-ot is elviselnek, április végére azonban -8 – -9 °C alatt már károsodnak. Az erősebb hajnali fagyok sem jelentenek problémát, még a megtermékenyítés folyamata is végbemehet -2 °C-on. A növény tulajdonképpen úgy működik, hogy keményítőt, összetett cukrokat halmoz fel, amitől a benne lévő folyadék fagypontja alacsonyabb lesz. A hóvirág egyébként kb. +10 °C „érzi jól magát”, ha ennél tartósan melegebb van, gyorsan elvirágzik.

Míg az előző évszázadban az volt a jellemző, hogy a hóvirág március elején virágzott és ez eltartott két hétig, addig napjainkban akár január végén, február elején elkezdődhet a virágzás, és ez eltarthat akár egy teljes hónapig is. A virágzás hosszát az is befolyásolja, hogy a téli időszakban még nem aktívak a beporzók, a beporzás hiányában pedig tovább nyílnak a korai tavaszi virágok.

Ha enyhe a tél, gyengébb lesz kertjeinkben a termés is?

Mivel az enyhe telek esetében a magasabb hőmérsékletek miatt nem halmozódik fel jelentős mennyiségű hótakaró, több negatív hatással is szembesülhetünk a növénytermesztés folyamán. A hótakaró szigetelő réteget képez, így a téli vetések esetében biztosítja, hogy ne következzenek be fagykárok. Ugyanakkor az összefüggő fehér felszín a hőháztartásban is szerepet kap, vagyis a magas albedónak (fehérségnek) köszönhetően visszaveri a beérkező napsugárzás nagy részét, így hozzájárul a tartós alacsony hőmérsékletek fenntartásához. A tavaszi időszakban ez a hómennyiség pár héten belül elolvad, az olvadásnak pedig nagyon fontos szerepe van a vízháztartásban, hiszen a lassan olvadó hó nagy része beszivárog a talajba, amely tulajdonképpen nagyon hatékony víztároló rendszer. Ez biztosítja az elkövetkező melegebb időszakokban a kellő mennyiségű vizet a növények számára.

Ha a tél folyamán nem alakul ki a hótakaró, a tavaszi időszakban nem tud megfelelő mennyiségű víz felhalmozódni a talajban, és az emelkedő hőmérséklet, amihez társul a kopár felszínek felett kialakult élénk szél is, nagyon gyakran okoz szárazságot. Ez az időszak kulcsfontosságú a növények fejlődésében, így a vízhiány jelentős károkat eredményezhet. Hosszú távon a téli fagyos időszakoknak szerepe van a talajok képződésében is. A mi éghajlatunkon kialakult jó minőségű talajok esetében a téli fagyos időszak biztosítja a szervesanyag lebomlásának megfelelő ritmusát, téli időszakban ugyanis lassul a lebomlás, humusz képződik.

Ha már előbújtak a virágok és a madarak, ezt követően pedig havazás és mínusz fokok érkeznek a térségbe, miként óvhatjuk a védtelen élőlényeket? Tehet az ember bármit is ilyen helyzetben?

Igen, vannak védekezési eljárások a tavaszi fagyok ellen, ezeket viszont csak az agronómiában, a kultúrnövények esetében szoktuk alkalmazni. Ilyen például a fák törzsének öntözése a nap folyamán, ha pozitív a hőmérséklet – a víz párolgása hőelvonással jár, így csökkentjük a fák hőmérsékletét, ezáltal akár 1-2 héttel is késleltethetjük a virágzást. Vagy különböző hőtermelési eljárások, például ültetvényfűtés, füstölés a hőkisugárzás csökkentése miatt, vagy a fagyvédelmi öntözés, amikor a víz fagyáshőjének felszabadulásával keletkezik hő.

A természetes ökoszisztémák esetében nem igazán van példa fagyvédelemre, ott az egyes fajok jól működő védekezési mechanizmusokkal rendelkeznek, mi csak kis mértékben avatkozhatunk be, a madáretetés az egyik módja ennek.

Számíthatunk arra, hogy a jövőben még látványosabb és szokatlanabb változás megy végbe a természetben?

Számíthatunk változásra, mivel az eddig tapasztalt éghajlatváltozási tendenciák nem szűnnek meg a jövőben. Amit tehetünk, hogy mérsékeljük a változásokat. Nemzetközi összefogással próbáljuk a globális átlaghőmérséklet-változást 20 C alatt tartani (az iparosodás előtti időszakhoz képest), hogy ne következzenek be jelentős, vissza nem fordítható változások a környezetünkben. Ez kulcsfontosságú az élővilág számára is. Várhatóan lesznek fajok, amelyek eltűnnek, elvándorolnak a környezetünkből, és lesznek újonnan megjelenő fajok is – a gólyák maradnak még, bár vannak jelek rá, hogy változik a vándorlásuk menetrendje. A változások egyébként nem jelentik azt, hogy teljesen átalakulnak az ökoszisztémáink.

A változások miként veszélyeztethetik, hátráltathatják az embert?

Az ember sok szálon áll közvetlen kapcsolatban a környezettel, annak ellenére, hogy ezt gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A legfontosabb szükségleteinket – a táplálékot, vizet és energiát – éppen a környezetünkből nyerjük. Az éghajlatváltozás talán egyik legfontosabb következménye a vízkészletek módosulása, ugyanakkor érezhetjük hatását a mezőgazdaságban is. A természetes ökoszisztémák fennmaradása is létfontosságú a társadalom zökkenőmentes működésében. Az éghajlatváltozás negatív hatásainak korlátozására, enyhítésére már most is jelentős gazdasági beavatkozásokra van szükség, ami összességében valóban hátráltatja a fejlődést. Ugyanakkor ezek a folyamatok direkt veszélyt is jelenthetnek számunkra, például az egyre gyakrabban bekövetkezett hőhullámok, árvizek.

A változásokra hogyan reagál az ember szervezete?

Az emberi szervezet érzékeny a légköri állapotok változásaira, a légnyomás, hőmérséklet, légnedvesség hatással van rá. Főként a szélsőséges és gyors változások okozhatnak egyes személyeknél fiziológiai tüneteket.

Az adatok szerint térségünkben egyre gyakrabban következnek be szélsőséges időjárási helyzetek. Legmarkánsabban talán a nyári hőmérsékletek növekednek egyre hosszabb és intenzívebb hőhullámokat okozva. A hőhullám a WMO meghatározása szerint abból áll, hogy 5 vagy több egymást követő nap a napi maximum hőmérséklet legalább 50 C-kal meghaladja a sokéves maximumok átlagát. A meleg éjszakák gyakorisága is növekszik, és hasonlóan negatív hatással bír az éjszakai órákban is fennmaradó magas hőmérséklet, amelynek következtében a nappali magas hőmérséklet okozta stresszt nem tudja megfelelő kialvással enyhíteni a szervezet.

A hőmérséklet mellett a légnedvesség is fontos komforttényező. A magas nedvességtartalom csökkenti a szervezet hőszabályzó képességét, az izzadást. Mivel az emberi szervezet egyidőben több légköri tényező hatása alatt áll, a komfortérzet meghatározásához ezeket a tényezőket egyidejűleg kell figyelembe venni. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a növekedő, párás hőséggel járó napok száma már nemcsak a trópusi vidékeken jelent egészségügyi kockázatot, hanem a mérsékelt égövben is.

A csapadékok esetében is növekedő tendencia mutatható ki, ami a rövid és intenzív csapadékok irányába halad. Az időjárásunkat meghatározó, alacsony légnyomású mérsékelt övi ciklonok a jövőben várhatóan ritkábban következnek be, de ezek intenzívebbek lesznek, erősebb széllökésekkel, több csapadékkal. Ezekben a légköri képződményekben alakulnak ki az időjárási frontok, amelyek szintén ritkábban érhetők tetten, ám esetükben nagyobb mértékű légnyomásingadozásokra számíthatunk.

Az emberek, állatok és növények valamelyest alkalmazkodhatnak a gyorsan változó környezethez?

Fiziológiai értelemben sem az ember, sem pedig a növények, állatok nem képesek alkalmazkodni a gyorsan változó környezethez. Viszont vannak alkalmazkodást segítő viselkedési formák. Ebből a szempontból a növények helyzete a leghátrányosabb, mivel nem képesek helyváltoztatásra. Az állatok leggyakrabban elvándorolnak, és kedvező új életteret keresnek. Esetükben akkor adódnak gondok, ha valamilyen természetes vagy épített korlát akadályozza meg a vándorlásukat, legyen az hegyvonulat, vagy település, mert a fennakadás az adott populációt a kihalás szélére sodorhatja.

Valójában az ember képes leghatékonyabban alkalmazkodni az új körülményekhez, ugyanis mesterségesen kedvező körülményeket teremthet magának, elegendő csak a fűtésre vagy hűtésre alkalmas berendezésekre gondolnunk. Viszont ez megtévesztő, és hosszú távon nem elegendő, hiszen nem elég csak a saját komfortzónánk biztosítása, élhető környezetre is szükségünk van a túlélés érdekében, így a vízforrások óvása, az élelmiszer előteremtése is fő feladat. A trópusokon már találhatunk olyan térségeket, amelyek lakossága a szélsőséges éghajlati változások miatt, azaz szárazság, nagy árvizek következtében kénytelen elvándorolni és új lakhelyet keresni. Ez egyelőre kisebb térségeket érint a Földön, és remélhetőleg a jövőben is sikerül korlátozni a hasonló történések kialakulását.

banner_5wMnizP8_webbanner_300x250.gif
banner_LsIDgb8C_webbanner_970x250.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?