Megérkezett Nepál fővárosába, Katmanduba Sántha Xénia, aki a következő hetekben a Mansiri-Himalájában található 8163 méter magas Manaszlu-hegy csúcsának megmászására készül. Az expedíció igazán „kalandos” része, amely 45 napot foglal magában, szeptember 3-án kezdődik. A csíkszeredai születésű fiatal lány az első napokban árva gyerekeket látogatott meg és egy európai szemmel hátborzongatónak tűnő helyet is felkeresett.

Augusztus 30-án repült el Londonból Katmanduba Sántha Xénia, ezzel kezdetét vette 45 napos expedíciója, amelynek célja a 8163 méter magas Manaszlu-hegy csúcsának megmászása. Az első napokról és a túra jótékonysági célokat szolgáló tevékenységeiről vasárnap beszélgettünk a 25 éves csíkszeredai lánnyal.

Mint Xénia beszámolt róla, fél napos repülés után érkezett meg a nepáli fővárosba, ahol az SOS Himalaya Nepal szervezet szálláshelyén tölti idejét szeptember 3-ig, ekkor indul el a nemzetközi expedíció tagjaként a Himalája hegyei közé. A társait egyelőre nem volt alkalma megismerni, de a napokban erre is lehetőséget adnak majd a túra szervezői. „Elég rosszul érzem magam, mert változott a magasság ez általában így szokott lenni” – osztotta meg.

Addig is nem tölti tétlenül a napokat Xénia, az SOS Himalaya Nepal szervezet által támogatott, nehéz sorsú gyerekeket látogatott meg, akiknek az expedíció ideje alatt támogatásokat gyűjt. Mint elmondta: sikerült már mintegy 150 dollárt kapnia erre a célra, ami nepáli viszonylatban komoly összegnek számít. Két kislány személyes történetét is megosztotta velünk. A testvérpár, a 12 éves Furlamu Sherpa és a tíz esztendős Dawa Laki Sherpa a Makalu régióból származik.

„Árvák, történetük egyszerre szívszorító és inspiráló. Édesapjuk hegymászó volt, aki sajnos egy balesetben életét vesztette, édesanyjuk pedig még egészen kicsiként elhagyta őket. Sokáig a helyi közösség nevelte őket, mígnem az S.O.S. Himalaya idén februárban Katmanduba vitte őket, hogy tanulhassanak. Amikor megkérdeztük, mik szeretnének lenni, ha felnőnek, egyszerűen csak ezt mondták: >>Jó emberek akarunk lenni, és segíteni másokon<<. Most Latmandu külvárosában élnek az idősebb unokatestvéreikkel. Próbáljuk előteremteni számukra a szükséges tanszerekre a pénzt és segíteni, hogy fenn tudják magukat tartani” – osztotta meg Xénia.

Xénia elmondta azt is, hogy látogatást tett az egyik kedvenc katmandui helyszínén, az Unesco világörökség részét képező Pashupatinath-templom épületegyüttesénél. A hindu templom Dél-Ázsia egyik legrégebbi és legjelentősebb vallási komplexuma. A templomnál a hívek által odaszállított holttesteket rituálisan elégetik a Bagmati folyó partján, ami hagyományos és elterjedt szertartás Nepálban. A templom egyben hospice is, ahová a haldokló embereket viszik, „hogy ott érje őket utol a halál, a folyó közelségének áldásával” – számolt be Sántha Xénia.

Hozzátette: a máglyák, amelyeken a hamvasztások történnek, szinte folyamatosan lángolnak és bárki számára megtekinthetők. „Nem mindenki gyomra bírja ezt a helyet, az égett haj- és hússzag elég borzasztó, de érdemes felkeresni” – mondta Xénia.

Nem tétlenkedett Katmanduba érkezése után Sántha Xénia, árva gyerekeket látogatott meg.