A Gyimesekből, pontosabban Hidegségből származó Blága Tünde nyerte meg a 2023-as Miss Universe Hungary szépségversenyt, így ő képviselheti Magyarországot a Miss Universe nemzetközi világversenyen. Útjának kezdetéről, szépségideálokról, az őt ért támadásokról, de főként róla beszégettünk.

–Egy olyan világban, ahol a fiatal lányok nagy része nem tudja elfogadni önmagát, és sajnos sokan testképzavarral is küzdenek, te honnan merítetted a motivációt arra, hogy belépj a szépségversenyek világába?

– Tizennégy évesen kezdtem versenyezni. Akkor egy marosvásárhelyi versenyre jelentkeztem, ahol aztán sikerült is jó eredményt elérnem. Akkor határoztam el végleg, hogy ezt akarom csinálni. Tudatosan építettem magam. Már kislány koromban is ez volt az álmom, néztem a televíziót, és mondtam anyukámnak, hogy egyszer én is ott fogok állni. Megálmodtam a világot magamnak. Természetesen rengeteg akadály volt, rengeteg kihívás, de mindent leküzdve végre úgy érzem, célba értem. Nyilván sok támadás ért engem is a külsőmet illetően, de nem foglalkoztam velük. Most, hogy megnyertem a versenyt, már mindenhol az hallható és olvasható, hogy fel van töltve az állam, fel van töltve az arcom, tiszta plasztik vagyok... Hát elárulom, hogy ez nem igaz, csupán egy ajakfeltöltésem volt, de már annak is jónéhány éve.

Azt tanácsolnám a fiatal lányoknak, hogy önmagukkal foglalkozzanak. Töltsenek rengeteg időt magukkal és vizsgálják meg a problémáik forrását. Szerintem az önmagamra figyelés volt az, ami engem segített abban, hogy ne adjam fel, hogy bízzak önmagamban. Nyilván mindig volt bennem egy belső hang, egy erő, de nagyon sokat segített, amikor elbizonytalanodtam, hogy önmagammal foglalkoztam, olyasmit csináltam, ami engem feltölt.

Nagyon tudatosan nem foglalkozom a negatív emberekkel. Nekem az a fontos, hogy a lelkem rendben legyen. A hozzám közelállók, és azok, akik tényleg ismernek, tudják, hogy milyen ember vagyok, és a többi nem számít. Sokat segít, hogy nem olvasok negatív híreket. Ha a fiatalok találkoznak olyan információkkal, olyan dolgokat közölnek velük, ami számukra nem szimpatikus, hallgassák meg, mert mindenkinek lehet véleménye, de utána döntsék el, hogy mit engednek be ebből az életükbe. Manapság annyi negatív impulzus ér minket... Rengeteg lány testképzavarral küzd, amikor meglátják, hogy mennyire tökéletes fotókat posztol mindenki az internetre. Még én is elgondolkodom néha, hogy valami nincs rendben velem, pedig úgy érzem, nekem erős önbizalmam van. Fontos, hogy felismerjük ezt a problémát.

– Ma már szerencsére elkezdtünk túllépni azon, hogy azt hisszük, a szépségkirálynő nem más, mint egy jó alak és egy szép arc. Szerinted mi a szépség? Mi kell ahhoz, hogy valaki királynő lehessen?

– A szépség önmagában semmit sem jelent. Mielőtt valamit megítélünk, mindig nézzünk a dolgok mögé. Rengeteg gyönyörű nő van, akik nem indulnak versenyeken. Ezzel nincs semmi baj. A szépségverseny egy cél kell legyen. Nekem mindig az volt. Fel akartam hívni magamra a figyelmet, azt akartam, hogy legyen hangom, amit úgy tudjak használni, hogy sok emberhez érjen el. Üzenetet akarok közvetíteni. Úgy érzem, nagyon jó vagyok abban, hogy motiváljam az embereket. A lányok is ezt mondták most a táborban.

A szépség csak egy pillére a szépségkirálynősdinek. Annyi mindennel kell még rendelkezzen egy nő, aki erre a címre pályázik. Táborok vannak, ahol figyelik a személyiséget. Ez természetes, hiszen ha ki kell utazni külföldre, tényleg próbálnak olyan lányt küldeni, aki méltóképpen tud egy országot képviselni. Kell beszéljen angolul, magabiztos kell legyen, rendelkezzen egy erős üzenettel, legyen céltudatos, mozogjon jól a színpadon... De talán a legfontosabb az alázat. Alázat nélkül nincs siker. Ez lett az én kis szlogenem az elmúlt hetekben.

– Hogy látod a saját utadat? Évek óta versenyzel, mi az, amit ezidő alatt meg kellett tanulnod úgy, hogy az elején nem is hitted, hogy számíthat?

– Rengeteg ilyen dolog van, már csak abból kiindulva, hogy amikor kiállsz a színpadra, nagyon sok ember néz. Mai napig van bennem egy kis izgulás, de szerintem ez normális, mert ez mutatja azt, hogy érdekel, amit csinálok. Amikor kiállsz, fontos, hogy „egyben tudj lenni”. Hogy már ne kelljen azon agyalni, mit miként csinálj. Az elején még csak annyi volt, hogy mosolyogjak, akkoriban nem is sejtettem, valójában milyen összetett is ez az egész. Nehéz mindenre figyelni. Pózolni, szépen járni, kihúzni magad, mosolyogni, szemkontaktust tartani... Rengeteg versenyen részt kellett vennem ahhoz, hogy ezek mind megfelelően összeadódjanak. Most már úgy álltam ott, hogy minden bennem volt, minden magától jött, minden természetes volt, már semmire nem kellett görcsösen figyelni. Annyi dolgom volt, hogy önmagamat adjam.

Idő kellett, amíg rájöttem, hogy mi az igazán fontos a színpadon, és nem csak ott. A nagyobb versenyek előtt a táborokban a zsűri mindig nézi a személyiséget, aminek megint csak be kellett érnie. Ugyanígy meg kellett tanulnom, hogy nem a többi lány a versenytársam. Itt mindenki saját magával versenyzik. Észre kell venni, hogy ha egy táborban folyton azt nézed, hogy a másik miben jó, és nem önmagaddal foglalkozol, akkor már rég elveszítetted a fonalat, onnan már nincs visszaút. Mindig önmagadra kell fókuszálj. Erőt kell merítened saját magadból. Ezt nem a külvilágtól kell elvárni.

– Mi az, amiben még fejlődni akarsz? Van valami, amivel kapcsolatban úgy érzed, még nem tudtad kihozni belőle a maximumot?

– Az embernek mindig fejlődnie kell. Mindig lesznek új trendek, elvárások a világban. Vannak ideálok, a mi kultúránkban például érdemes megfigyelni, hogy mindig a barna haj, barna szem, barna bőr a nyerő, tehát a latinosabb lányokat preferálják. Én is az vagyok. A következőkben edzésekre, angolórákra fogok járni. Ezek mind olyan dolgok, amikből soha nem elég. Mindig kell magad fejleszteni. Nincs olyan, hogy megállok, mert most már rendben vagyok.

– Mi a célod az elért eredményeiddel úgy önmagad, mint azok felé, akik követnek téged és a munkásságodat?

– Amikor kicsi voltam, mindig a tanulmányi eredményeimmel akartam kitűnni az iskolában. Aztán nagyobb lettem, és láttam magamban ezt az erőt, és azt, hogy nem érdekelnek a kifogások, nem érdekel, hogy az emberek próbálnak lebeszélni a célomról csak azért, mert nekem van olyanom. Én Erdélyből származom, onnan is egy kis faluból, ahol sajnos nagyon kevesen mernek nagyot álmodni. Én a világot álmodtam meg magamnak, és bebizonyítottam azt, hogy meg is tudom szerezni, ha bízok magamban. Másnak is menni fog, és itt egyáltalán nem csak a szépségversenyekre kell gondolni, hanem bármire.

Ha van egy célod, és minden reggel úgy kelsz fel, hogy előtted lebeg, és teszed felé fokozatosan a lépéseket, akkor nincs lehetetlen. Problémák és akadályok mindenkinél vannak. Kicsik is és nagyok is. De ha minden reggel a negatívra összpontosítanék, az nem lenne túl szerencsés. A Hideg korona című könyvem is erről szól. Az utam hideg, rideg dolgait leküzdve, mint egy mesehős, célba értem. Másnak is menni fog.

– Erdélyi magyarként az anyaország legnagyobb szépségversenyét nyerted meg. Értek támadások a származásod miatt?

– Én csak annyit mondanék, hogy nem mi tehetünk arról, hogy Erdélyt Romániához csatolták, és ott kisebbségi magyarokként élünk. Magyar az anyanyelvünk, magyar iskolában tanulunk. Siralmas, hogy a világ még mindig ott tart, hogy az emberek képesek egymást ilyen dolgok miatt elítélni. Értek támadások, persze, de igyekszem nem foglalkozni vele. Nyilván még egy román politikus is beszólt rajtam keresztül Orbán Viktornak. Én csak nevettem rajta, hát mit tehetnék?

Nem akarok foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mert akkor nem haladnék, nem tudnék készülni a nemzetközi versenyre, mert felemésztene ez a sok negativitás. Az számít, hogy én minek vallom magam: magyar vagyok. Magyar a családom, magyarul beszélek. Azokon az oldalakon látom a legtöbb kedvelést, szivecskés reakciót és gratulációt, ami otthoni. Innen is látszik, hogy kik azok, aki össze akarnak tartani.

– Hogy szeretnéd, hogy gondoljanak rád? Mi az, amit fontosnak tartasz, és úgy érzed, elveszik a sok kamera kereszttüzében? Ki Blága Tünde?

– Az, hogy én ki vagyok, és milyennek látom magam, teljesen más, mint hogy mások mit gondolnak rólam. Vannak tényleg annyira negatív emberek, hogy azoknak aztán hiába adnék bármit is magamból. Én mindig mindenkit a pozitív gondolkodásra és a tudatosságra biztatok, mert én is ilyen vagyok.

Tudatosan építettem magam, és a fiataloknak erre szeretném felhívni a figyelmét. Nekem nem az számít, hogy ki mit gondol rám, én ezt nem tudom befolyásolni. Mutatok magamból valamit, de sokan nem akarják meglátni, mert van egy előítéletesen kialakult képük rólam. Én nem akarok különösebben abba erőt fektetni, hogy ezeket a sztereotípiákat leromboljam. Nem akarok, és nem is tudok megfelelni mindenkinek. Vannak is lesznek is, akik nem kedvelnek, de én ezzel teljes mértékben megbarátkoztam.

– Így végszóként, mesélj egy kicsit a Miss Universe Hungary versenyről. Milyen volt a felkészülés, és hogy végül a te fejedre került a korona?

– Az egyhetes felkészítő tábor nagyon kemény volt. Reggeltől estig programok voltak, amelyek mindamellett, hogy fizikailag és mentálisan is megterhelőek voltak, egyszerre hihetetlenül jók is. A pénteki döntő pedig természetesen hihetetlen volt. Nem győzök elég hálás lenni annak a zseniális csapatnak, amely lehetővé tette mindezt. A reklámokat sokan nem szeretik, pedig a legtöbben nem is tudják, hogy mennyi mindent köszönhetünk a támogatóknak, így az Avalonnak, a Fiat Gyulainak, a Bastion Protectionnak és Rabocsi Reni divattervezőnek. És természetesen külön hálás vagyok Dr. Özer Nórának, a verseny igazgatójának, hogy nap mint nap foglalkozik velem és segít a felkészülésben. Számomra az is egy hatalmas pluszt jelent, hogy a verseny idén az Egy lépéssel több alapítványt támogatja.