Interaktív és kissé rendhagyó előadással zárult május 10-én a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) Bihar megyei szervezetének előadás-sorozata a 27. Festum Varadinum keretében. Rejtett dimenziók – a párkapcsolati jéghegy víz alatti része címmel Makai Dimény Judit rendszerelméletű egyéni, pár- és családterapeuta, szupervizor-coach beszélt a kapcsolatokról, a közönséget is bevonva az előadásba.

A téma sokakat vonzott a Partiumi Keresztény Egyetem aulájába, fiatalabbak, középkorúak és idősebbek egyaránt helyet foglaltak a padsorokban. A megjelenteket Tőtős Áron RODOSZ Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte, bemutatta Makai Dimény Juditot, és férjét, Makai Dimény Zoltán szervezeti tanácsadót, aki az est második részében, a kérdések elhangzásakor vállalt egyfajta moderátori szerepet.

Az előadó pillanatok alatt bevonta a megjelenteket is az előadásba, kérte például, kézfelemeléssel jelezzék, ki egyedülálló jelenleg, illetve mióta él párkapcsolatban: egy évnél kevesebb ideje, egy és három év vagy éppen három és tíz év között. A felosztás nem véletlen, a párkapcsolatoknak is különböző fázisai vannak ezekben az időszakokban. Az előadó kitért arra is, hogy két ember találkozása  először a tudatos, „víz fölötti” részben történik, azonban objektív dolgok értelmezését is befolyásolja saját „víz alatti”  részünk. Bár a népmesék rendszerint a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” fordulattal zárulnak, tévhit, hogy a párkapcsolat elérése megold minden gondot, nem lehetnek „elakadások”. Ilyen elakadást hozhat az, hogy ha a felek például más szeretetnyelvet beszélnek, egyiküknek például a minőségi együtt töltött idő, a másikuknak a fizikai táplálás fejezi ki a szeretetet, de az is, hogy a felek érzelmi fejlődésében fáziskülönbség van.

„Nem véletlen a bibliai hetedíziglen” – mondta Makai Dimény Judit, a családból hozott minták ugyanis a 7-9. generációig hatnak. A transzgenerációs hatások mérhetők, például ha titok rejtőzik a családban, az több generáción át hathat, és olyan mintákat is hozhatunk magunkkal, amiknek már nem ismerjük eredetét. A párkapcsolatunkra ugyanakkor az említettek mellett hatnak a gyermekkori korai kötődési minták, a családban elfoglalt helyünk, és az ott tanult viselkedések, például a problémamegoldási mintázatok vagy éppen a már említett szeretetnyelv.

Hasonlóságok vannak a személyiség alakulása és a párkapcsolat alakulása között is, hangzott el. Életünk első négy hónapjában mintegy szimbiózisban élünk édesanyánkkal, egyek vagyunk. A második szakasz (5–9. hónap) a differenciálódás időszaka „anya és én nem vagyunk egyek”, ezt a harmadik szakaszban (10–18. hónap) a „bármit meg tudok csinálni” jeligéjű gyakorlás szakasza követi, a negyedik szakaszban pedig (18–36. hónap) az újraközeledés, valósághoz való visszatérés szakasza, mikor az egyén rájön, mégsem tud mindent megtenni. A párkapcsolat első szakasza a „mi” állapot, amikor a felek úgy érzik, ők egyek, a második szakasz a „te” szakasza, ez a leválás, differenciálódás megfelelője, a harmadik az „ők” szakasz, mikor a világ a tükör, a negyedik szakasz a „te”, a visszatérés, újraközeledés, az ötödik pedig az érett kapcsolaté, hangzott el. S bár az idő korlátozta az előadót, szó esett a háromszögekről, az előző komoly kapcsolatok hatásáról is.

A mintegy félórás előadás után a kérdések következtek, ekkor Makai Dimény Zoltán figyelmeztette a kérdezőket arra, hogy a kérdésekben gyakran benne rejlenek a válaszok, illetve arra biztatta a jelenlévőket: válaszoljanak egymásnak. Az elhangzott kérdések arról tanúskodtak, elgondolkodtató volt Makai Dimény Judit előadása, hiszen olyan témák merültek fel, hogy szabad-e, kell-e a gyermeknek a szülő előző kapcsolatáról, szerelméről beszélni, mi történik akkor, ha a felek egyike elvárja párjától a folyamatos kompromisszumokat, de ő nem hajlandó engedni, s hogy mi történik akkor, ha a még csecsemőkorú gyermeket nem szülei, hanem nagyszülei nevelik.