A korábbi pszichológiai szakirodalom azt a nézetet vallotta, hogy a perfekcionizmus és a tanulmányi sikerek között egyirányú a viszony, mégpedig abban az értelemben, hogy a diákok perfekcionista beállítottsága mintegy előfeltétele vagy biztosítéka a tanulmányi sikereknek. Ezt cáfolják most.

A BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának három munkatársa, Adriana Băban, Oana Negru-Subțirică és Lavinia E. Damian, valamint Joachim Stoeber, a Kenti Egyetem professzora által közreadott tanulmány azonban cáfolja, hogy ez a viszony tágasabb időkeretben vizsgálva is egyirányúnak mutatkozna.

Egy általuk végzett longitudinális kutatás eredményeire hivatkozva amellett érvelnek, hogy a tanulmányok terén elért sikerek és a perfekcionizmus kölcsönösen kondicionálják egymást, azaz korántsem egyértelmű, hogy a perfekcionizmus révén válunk sikeressé a tanulásban, vagy a tanulmányaink során megtapasztalt sikerélmények mentén képződik meg az, amit perfekcionizmusnak nevezünk.

A szerzők a perfekcionizmust olyan személyiségvonásként határozzák meg, melyet elsősorban az önmagunkkal szemben magasra állított mérce és a hibáktól való ódzkodás jellemez, valamint az, hogy tartunk esetleges tévedéseink, pontatlanságaink negatív társadalmi megítélésétől. Noha a szakirodalom a perfekcionizmus árnyoldalairól sem szokott megfeledkezni – ezek közül elsősorban a szorongás, a megfeleléskényszer, a depresszió vagy az öngyilkossági késztetések kialakulásában játszott szerepét említve –, leginkább mégis a pozitív hozadékait hangsúlyozó szemlélet az elterjedt.

Mitől alakul ki a perfekcionizmus?

A klasszikus szakmai megközelítés a szülőknek tulajdonítja a kulcsszerepet a perfekcionizmus kialakulásában – ez az a pont, ahol a tanulmány szerzői vitába szállnak a bevett érveléssel. A 487 fiatalkorú és fiatal felnőtt bevonásával készült kutatás – azon kevés vizsgálatok egyikeként, amelyek a problémát tágabb időkeretben helyezik el – kimutatja, hogy az oktatási rendszernek, a tanároknak, az iskolai környezetnek legalább akkora szerep jut a perfekcionizmus kialakulásában, mint a családi közegnek. Megdől az a tétel, miszerint a perfekcionizmus csupán a családi nevelés során felvett habitus, amit a tanulmányaink során kamatoztatunk.

A tanulmányi sikerek és a perfekcionizmus fogalmának a részletezőbb taglalása révén a kutatóknak sikerült egy a korábbiaknál pontosabb viszonyhálót fölvázolniuk. E viszonyháló négy eleme a perfekcionista igyekezet, a perfekcionista aggodalom, a tanulmányok terén elért eredmények/megvalósítások, valamit a tanulási hatékonyság.

A romániai iskolák 6–12. osztályos tanulói körében végzett kutatás három szakaszban zajlott, az első kérdőíves adatgyűjtésre az iskolai év második félévének a végén, a másodikra öt hónappal később, a következő iskolai év első szemeszterében, míg az utolsóra ugyanezen iskolai év második szemeszterében került sor. A közel egy kalendarisztikus évet felölelő adatsor feldolgozása nyomán az derült ki, hogy a tanulmányok terén elért megvalósítások a perfekcionista igyekezet és a perfekcionista aggodalmak viszonylagos növekedését egyaránt előrevetítik. Megfigyelték továbbá, hogy a hatékony tanulás ugyancsak serkentően hat a perfekcionista igyekezetre.