A sci-fi világa: melyek a kedvenc vívmányaink?
A tudományos-fantasztikus regények és filmek kedvelőiről könnyen elképzelhető, hogy türelmetlenül topognak a felvonó előtt a teleportálást emlegetve, vagy már a kilencvenes évek elején érintőképernyőnek képzelték a tárcsázós telefont. Reményeik gyakran bevállnak, de még bőven van tennivaló. Addig is arra kérdeztünk rá, hogy ki milyen vívmányért rajong, amit sci-fi regényben vagy filmben, sorozatban látott?
„Ha sorra vehetnénk az összes sci-fit, sok műben lenne több tíz találmány, ami a kedvencem” – állítja a sepsiszentgyörgyi Misi, aki végül egyet témakört választ ki: a fénysebességnél gyorsabb technológiákat általában.
„Ezek, amelyek megengedik, hogy a regényekben és filmekben a csillagközi utazás beszámítható legyen, számomra pedig azért fontos ez, mert szeretem a csillagászatot, és nagyon szeretnék látni naprendszeren kívüli bolygókat meg objektumokat közelről. Nem érdekel, hogy van-e élet rajtuk, csak az, hogy maga a technológia milyen sokat jelentene az emberiségnek – például kolonizálhatnánk is” – fogalmaz.
„Engem a hátborzongató fejlesztések ragadtak meg, bár nem értek egyet velük” – mondja Kincső (Kolozsvár). „Egyik kedvencem a Mi című Zamjatyin-regényből származik, az átlátszó épület, amely miatt mindenki élete könnyen kontrollálható, de lázba hoz a nézőket látó televízió is Orwell 1984-éből, amit ráadásul már megvalósított a Samsung is.”
Másik nagy kedvence Aldous Huxley Szép új világából az emberek előállításának racionalizált és előre elrendelt módszere, amelyben különféle kasztokat állítanak elő: „valóban hátborzongató, és szerencsére elkerülhetjük mindezt, ha van egy csöpp eszünk” – teszi hozzá.
CFR vs. teleport
A kolozsvári András három különböző mű három ötletét említi meg: az első William Gibson Neuromancer című regényéből és annak két folyatásából származik: „a cyberspace deck, azaz kiberér fedélzet az az eszköz, amely segítségével a különböző karakterek direkt kapcsolatot hozhatnak létre az elméjük és a regényekben szereplő kibertér között.” Mint magyarázza, a szinte végtelen adathalmazokat neon színekben és 3D geometriai formákban reprezentáló virtuális valóságot aztán úgy működtethetik, ahogy egy valódi térben is eljárnának. Ajánlatos azonban vigyázni a különböző hacker-vírusirtó biztonsági programokra, amelyek kisüthetik a figyelmetlenebbek agyát…
A Star Trek franchiseből ismert teleportáló az az eszköz, amelynek segítségével pillanatok alatt lehet nagyon nagy távokat megtenni. András úgy fogalmaz, „mindig eszembe jutnak a drága CFR 6-7 órás vonatútjai közben, hogy mennyire örvendenék egy ilyen eszköznek, noha vannak filozófiai problémái. A szerkezet ugyanis atomjaira bontja szét az »utazót«, fénysebességgel eljuttatja a célhoz, majd ott összerakja ismét. A kérdés, hogy ugyanaz a személy érkezik-e meg, vagy annak egy a gép által létrehozott másolata, és ez még csak a kérdések kezdete…”
Frank Herbert Dűne-regényciklusa tette ismertté a „nem-hajó” szerkezetet, amely egyfajta álcázó ernyőt hoz létre, amely a benne lévő személyt nem csak minden műszeres radar és más keresés elől rejti el, hanem a regényben igen központi szerepet játszó telepatikus letapogatás elől is. „Maga a szerkezet fizikailag észlelhető, de semmilyen megfigyelő szerkezet vagy elme nem képes áthatolni a felszínén. Nem túl emberbarát hangulataimban, amelyek igen gyakoriak tudnak lenni, még egy csinos, előnytelen havi részletes fizetésbe is képes lennék belemenni egy ilyen jószágért cserébe” – mondja András.