A karácsony a „legeslegszebb” ünnep számukra, együtt örvendezik ilyenkor családjuk apraja és nagyja, és általában a nagyszülőknél, a dédszülőknél gyülekezve várják az ünnepi csodát. Hiszen az angyal a zárt ajtókon és ablakokon is keresztüljut, ereje nem ismer határokat, és alkalomadtán egészen az erkélyig cipeli a fát. Míg egyesekhez gömbökkel teli viszi, másoktól segítséget kér a fenyő díszítésében, de egyvalami mindegyikük karácsonyában közös: az angyal megfejthetetlen módon ajándékokat csen a fa alá – osztották meg velünk a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium első osztályos tanulói. 

Az elsősöket jól ismerhetik már olvasóink, hiszen húsvétkor locsolóversekkel örvendeztették a Maszol látogatóit, Mátyás király születésének 577. évfordulóján megosztották véleményüket az igazságosról, anyák napján pedig az édesanyjukról is szépeket meséltek nekünk. Karácsonyhoz közeledve megkérdeztük őket, hogyan nézhet ki, és miként jut el hozzájuk az angyal.

Elmondták, az angyal szerintük glóriát visel és csillagokkal teletűzdelt hajpántot, aranyruhában és arany cipőben suhan végig a világon a temérdek karácsonyfával és ajándékkal. Ám az sem ritka, hogy arany öltözékét fehérre cseréli, és a díszes karácsonyfa helyett az erkélyre egy illatos fenyőt csempész, hogy a család közösen díszíthesse azt.

Akadt közöttük olyan kisdiák, aki úgy vélte, az angyal egy ember, aki a mennyben él, és hárfán játszik, egyvalamiben viszont mindannyian egyetértettek: nagyon különös, hogy a zárt ajtók és ablakok ellenére minden karácsonykor sikerül megörvendeztetnie a gyerekeket. Mivel ennyire önzetlen, köszönetképpen minden évben megérdemli, hogy elénekeljék neki a Mennyből az angyal című dalt.